A tükrök titka Város a víz alatt

Látomás

A szarvas békésen egy réten legelészett.Amikor azonban a fiú közelebb lépett hozzá,felkapta a fejét és farkasszemet néztek egymással.Még egy lépéssel közelebb ment az állathoz ami most lassan hátrálni kezdett de a fiú egy pillanat alatt mellette termett és megpróbálta megnyugtatta a szarvast,aztán felkapaszkodott a hátára.Megveregette a nyakát de ettől megijedt és futásnak eredt az erdő felé.Egy darabig így mentek,szlalomoztak a fák között és átugrottak néhány kidőlt fatörzset.Egy tó mellett mentek amikor az állat megbotlott egy gödörben és elesett.Ahogy a teste a talajt érintette füstté vált és elszállt a szélben.A fiú leesett róla és legurult egy dombról egyenesen a tó felé.Minden olyan gyorsan történt.Pár pillanat alatt már lebegett hol a vízben hol pedig a víz felszínén.A tó alján fények tengerét kicsi fekete alakokat látott mozogni.Aztán már nem látott,nem hallott és nem lélegzett.Amikor magához tért a meleg,puha,száraz homokban feküdt.Próbálta felköhögni az összes vizet a tüdejéből.Amikor a szemét is kinyitotta látta,hogy egy lány térdel fölötte.Az erős napfényben nem lehetett látni az arcát de a teste karcsú vonalát annál inkább.Az illető alak beszélt hozzá:Ébredj fel!Gyerünk!Nyisd ki a szemed!Fel kell kelned!Érted?Fel kell kelned!Meg fogunk halni!-miközben szólongatta egy idő után pofozgatni is elkezdte.Aztán a fiú erőt vett magán és kinyitotta a szemét.Egy pillanatig a tavat látta.A puha homokot.A napfénnyel elárasztott völgyet.Hallotta a madarak énekét és a lány kellemes,lágy hangját.Aztán homályba merült minden.Az egész táj.És egy sötét,büdös,mocskos épületben találta magát.Viszont a lány ott maradt vele és még mindig beszélt hozzá viszont a pofonokkal alább hagyott.Alice.A lány mellette térdelt és kétségbeesetten bámulta a földön heverő Patricket.A csuklóját tapogatta a pulzusát keresve.
-Mi történ velem?-Patrick nyűgösen a halántékát masszírozva feltornázta magát ülő helyzetbe.-Hol a fenében vagyok?-fejét forgatva próbált körülnézni de a nyaka egy nagyot roppan.-Aúú!!A nyakam!-mondta és oda kapta a kezét a fájdalom pontjához.
-Miért van egy fél bilincs a kezemen?-bámulta a saját csuklóját.
-Oda voltál bilincselve ahoz a csőhöz.-mutatott a lány a falra.Lehajtotta a fejét és úgy motyogott tovább valamit nagyon halkan.-Sajnálom.Az én hibám.-de itt már nekidőlt a falnak és ott sírdogált csendben.
-Te..te...megmentettél engem.-mondta a fiú hitetlenkedésel az arcán.
-Dehogy.Épp az,hogy én hoztalak ide.Sajnálom.Tényleg.Annyira sajnálom.
-Bla bla bla...Sajnálom...sajnálom...
sajnálom.-mondta Cameron(aki időközben odeért)iróniával és arroganciával a hangjában.-Szórakoztató amit éppen csináltok de nem mehetnénk végre?Maia és Alex lefoglalta Morgent és a többi balekot de szerintem nem fogják sokáig feltartani őket.Úgyhogy indulás!-parancsoltaPatricknek.Felé nyújtotta az egyik karját,hogy felsegítse.Patric-kel együtt Alice is felállt.-Te itt maradsz!-morgott rá Alicera Cameron miközben a padló felé mutatott oda ahol még az előbb kuporgott.
-Nem,vele akarok menni.-jelentette ki.
-Alice...-vicsorgott Cameron a lányra.
-De...te...ismered őt?-kérdezte Patrick.
-Sajnos.Régebben ismertem de most már számomra idegen.-megvetően nézte a lányt.
-Az már régen történt.Nem léphetnénk rajta túl?-nyafogott Alice.
-Nem.Becsaptál minket.Becsaptál engem.Otthagytál.Szó nélkül elmentél.Semmi köszönés.Semmi...-lászott rajta,hogy fáj visszaemlékeznie a történtekre.
-Gyertek már!-ordítottam oda a két veszekedő tinédzsernek és a legjobb barátomnak.
-Megyünk!-válaszolt Cameron.-Gyere Patrick!-elég furcsán nézett ki ahogy az egyik fiú a csuklójánák rángatta a másikat az ajtó felé.
-Várj!Én azt akarom,hogy ő is jöjjön velünk.-mondta miközben az egymagában álldogáló Alicera mutatott.-Ha ő nem jön akkor én sem megyek.-jelentette ki Patrick.Kirángatta magát Cameron szorításából és karbatett kézzel megállt mint egy kis óvodás.Alice most a két fiúra emelte könnyes szemét.Cameron fél percig bámulta a lányt közben Patrick hol Cameront hol pedig a lányt bámulta kíváncsian.
-Nem.-szólt végül kurtán.-Te meg...-sziszegte Patricknek.Elindult az ajtó felé de most nem rángatta a másik fiút.Ezért Patricknek kellett utánna mennie.Közben Alici térdrerogyott és most mégjobban sírt mint máskor.
-Ne legyél már ilyen.Nézz rá szegényre.Van egyáltalán szíved?
-Képzeld van csak nem szánja meg az ilyen árulókat.-Cameron rá se nézett Patrickre miközben beszélt.Hangjából sütött a csalódottság.
-Kérlek.-könyörgött Patrick.
-Jól van na.De csak egy feltétellel.-egyezett bele végül Cameron.Ebben a percben Maia rohant be a terembe.Ruhája lucskos volt a sok vértől.Néhány helyen el is szakatt.-Fuss!-ordította.-Jönnek!-igaza volt.Tényleg megjelent a lány háta mögött Morgen kezében egy fényes tárggyal.Egy kés volt azt.A pengét sárkány faragások díszítették.Messziről úgy tűnt mintha lángolna.A fegyvert belevágta a tehetetlen Maia vállába.A penge úgy vágott a húsába mintha levegőből lenneml.A lány fájdalmában felordított és előre is esett volna ha Morgen nem kapja el.Ahogy ez sikerült egy erőteljes mozdulattal kirántotta a kést Maia vállából.Aztán egy pillanat alatt a lány torkához szorította a véres kést.