A tükrök titka Város a víz alatt

Életrekelt tündérmese

A Hudson folyó kristály tiszta vízén néha megcsillant a holdfény.Épp a partján sétáltunk Patrickel.A sok barangolás a városban kimerített minket ezért leültünk a partjára és kavicsokat dobáltunk a vízbe beszélgetés közben.Mögöttünk ugyan az a nő sétáltatta a kutyáit mint akit a Central parkban láttam.Egyszer csak láttam valamit kiugrani a vízből.Olyan volt mint egy hal csak annál azért sokkal nagyobb.Ember méretű lehetett.Visszaemlékeztem akkorra amikor még nagyon kicsi voltam.Akkorra amikor anya az első tündérmesét mondta nekem.Sellőkről szólt.Olyan teremtményekhez hasonlítottak mint amit az imént láttam.Hirtelen felugrottam a helyemről és hunyorogva a vizet kezdten fürkészni hátha látok mégegyet.
-Lizzy mi bajod?Úgy nézel ki mint aki szellemet látott-viccelődött a fiú.
-Mi az te nem láttad?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Mégis mit kellett volna látnom?-biztos meglepődött a kérdésem hallatán,mert elkerekedett szemekkel bámult rám fel.
-A sellőt.
Ennek a mondatnak a hallatán már úgy nézett ki mint egy hal.
-Volt valami a kávédban?-a hangja komoly volt.Viccelődésnek nyoma sen volt benne.
-De,most hogy mondod tényleg kicsit hal íze volt.Ugyanmár.-mondtam vicc gyanánt a kelleténél jobban megemelt hangon.-Te megkattantál?Igaz,hogy fáradt vagyok de azért az mégis feltűnt volna.
-Jól van na,nem kell egyből felkapni a vizet-mondta sértődött hangon.
-Bocsi csak mint mondtam tényleg eléggé fáradt vagyok.Ránéztem a telefonomra.A kijelzőn ez állt:10:47.
-Semmi baj csak menjünk végre haza-állt fel ős is.
-Rendben-még egyszer ránézrem a vízre de semmi.Egyszerűen a lény eltűnt.

Átsétáltunk a Riverside-ra ahol aztán taxiba szálltunk és hazamentünk.