2.

612 36 0
                                    

A tegnaphoz, vagyis a ma kora-kora reggelhez annyi hozzáfűzni valom akadt,hogy kb éjjel kettőkor tudtam elaludni. Ebből kifolyolag ma teljes komával ébredtem. A hűtőre egy cetli volt rakva ..
"Lydia, apád hazajött de elkellett mennünk munka ügyben. Mivel nem tudjuk,hogy mikor végzünk rendeljetek valami kaját.
- szeretlek, anya.

Na király legalább apa itthon van.-gondoltam és még nem is sejtettem,hogy ez nem is olyan jó.

A suli előtt leparkoltam a szokásos helyemre majd mikor a kocsi kulcsokat kerestem kiborult a táskám. Lehajoltam,hogy felvegyem a kiesett dolgokat mikor az ablakomba megláttam egy fekete ruhás férfit a fa tövében. Hátrafordultam de nem állt ott senki.
- Kezdek begolyozni.- mondtam magamnak.
- Mitől?-állt meg mögöttem Jeremy amitől egy kisseb szívbajt kaptam.
- Azta rohadt. Ezt soha ne csináld többet.-kaptam a mellkasomhoz.
- Bocs, csak tudni akartam,hogy lenyugodtál-e.- vágott rám egy eszméletlen cuki mosolyt.
- Szóval ezaz a hires mosoly amivel a suli rib@ncait az ágyadba kergeted.
- Szóval még nem nyugodtál le.-szögezte le inkább magának.
Válaszul csak megforgattam a szemem és elindultam a sulifelé. Arra lettem figyelmes,hogy a nemrég emlitett fekete ruhás alak a suli falának dölve néz. Hogy kit? Engem.
- Figyelj, segitség kéne.- futott utánam Jeremy.
- Nem írom meg egyik beadandódat sem.
- Töriből kéne korep.
- Emlitettem neked tegnap azt hogy épphogy kettes ?-emeltem ki a kettes szót.
- Igen, viszont.- a mutató ujját az égre szegezte.- nincs meg a kettes töriből.-vigyorgott rám.
- Nem.
- Naa. Nem akarod,hogy itt elsirjam magam, ugye?- nézett rám boci szemekkel.
- Igazából sokat segitenél vele.-huztam gonosz mosolyra a szám.
- Pfuu, kössz a semmit.-trappolt fel a lépcsőn.
Miközbe utána mentem eldöntöttem magamba,hogy nem csak kicsit voltam vele szemét. Fizikán ráirtam.
Én : Segitek.
Jeremy : Komoly?
Én : Jah és bocs a reggeliért.
Jeremy : Nem is kaptam reggelit😕😒
Én : Tudom,hogy tudod,hogy hogy értettem😝
Jeremy : 😂😂😂
Jeremy : Mikor?
Én : Pfuu, holnap?
Jeremy : Remek.
Én : Remek.
Jeremy : Hey, Lyida. Kössz.
Én : Ha hátra fordulok látom majd ahogy elpirultál?😄
Jeremy : Hát..😅😅😅
Erre már inkább nem válaszoltam.
Hamar lement még egy biosz majd hazafelé tartottam mikor egy autó tükrében megint láttam a pasast. Természetesen mire megfordultam megint nem volt ott senki. Amikor haza értem anyát és apát is a konyhába találtam. Miután mindenki kapott egy nagy ölelést elkezdtem faggatni őket.
- Hogy,hogy itthon vagytok?
- Nem sikerült a munka így haza jöttünk.-hallottam apa mély,komoly hangját.
- Aha, véletlen nem kerültetek kapcsolatba a maffiával?-kérdeztem tök ártatlanul.
- Micsoda?-fordult felém anya.
- Oke, nekem ez nem megy.- mondtam de inkább költői gondolat volt.
- Mi?-szegezte fel az állát apa.
- Tegnap anya nagyon kiakadt és mikor azt mondta,hogy menjek fel maradtam a lépcsőn és hallotam ahogy veled beszél,hogy "valami elkezdődött.-probáltam utánozni anya hangját.- Meghogy "majd mi elintézzük". Tudom,hogy nem akartátok de teljesen bepánikoltam. Ma meg egy olyan embert látok teljesen feketébe aki ha megfordulok eltűnik. Teljesen bajos vagyok.
Ránéztem apára, majd anyára. Próbáltam valami rekaciót leolvasni az arcukról de nem nagyon sikerült.
- Kedvesem.-fordult apám anyumhoz.- Elkell mondanunk.
- Tudod kicsim mi csak azt akartuk,hogy rendes gyerek korod legyen.-sirta el magát anya.
- De már nem vagyok gyerek.
- Ülj le.-mondta apa majd elindult a pince fele.
Hosszú öt perc után 3 vastag könyvel jött vissza. Lerakta a konyha asztalra őket. Pár perces vizsgálás után arra jutottam,hogy régiek, vastagok és tuti,hogy valami király titkot rejtenek.
- Tudod te nem vagy átlagos.-ültek le mellém a szüleim.- És most nem a kinézetedre gonolunk.-mondta anya.
- Az őseid az életüket adták a munkájukért. De Jim bácsi nem a könyvelésbe halt bele, ahogy Caroline nagynéniddel sem az ügyvéd szakma végzett. Minden hősies Morrow egy testvér kör tagja álltal halt meg.- nyitott ki az egyik könyvet apa.
- Mi az a "testvér kör"?- Cigázott a tekintetem a két felnőtt között.
- Olyan emberek akiknek természett feletti erejük van. Általában 8 évesen mutatkozik náluk majd a 18.-adik szülinapjukon ez kiteljesedik. Viszont a hatalmukat hidd el kislányom nem a jónak szentelik.
-És ekkor jövünk mi a képbe.- vágott közbe anya.- A mi dolgunk,hogy megállitsuk őket.
- Egyszóval ahogy mi is úgy te is egy : Vadász vagy.

Testvériség KöreWhere stories live. Discover now