Testvériség Köre

12.

Már két hete,hogy kerülön Ninát. Szerintem ez a legjobb számára. Még nem tudom pontosan,hogy mikor kerülhetek Tezrevillbe de probálnak segiteni.
Reggel a szokásos morgással és fáradsággal keltem. Kimentem a fürdőbe és elintéztem a dolgaimat. Leállitottam a hajszárítomat mert hangot hallottam lentről. Ez nem is lenne para ha nem mindig én mennék el otthonról utoljára. Felálltam a lépcsőtetejére és lenéztem. Haho?! Kiabáltam és mint a horror filmekben is szokott lenni,nem kaptam választ. Felkaptam egy lámpát -igen egy álló lámpát- és elindultam lefelé. Befordultam a nappaliba és majdnem szivrohamot kaptam.
- Jeremy.-kiabáltam hisztérikusan.- Mit keresel itt? Rohadtul megijesztettél.
-Bocs kicsim.-jött oda hozzám és nyomott egy puszit a számra.- Gondoltam elvihetnél a suliba.
- Egyáltalán,hogy jöttél be?
- Lena adott kulcsot.- vette elő a zsebéből a csillogo tárgyat.
- Felöltözöm. Aztán átgondolom.-tettem fel a mutató ujjam.
Védekezően feltette a kezét mire elnevettem magam és felmentem a szobámba. Felkaptam magamra egy zöld pólot és egy fehér farmert madj a tipikus alapsminket felkentem az arcomra és lebattyogtam.
- Na elviszel gyönyörűm?-karolta át a derekam Jeremy.
- Ömm.. Nem.-montam és odamentem az ajtohoz.- Na jössz már.
A suliba semmi emlitésre méltó nem történt csak a szokásos maratoni diktálás.
Egyedül indultam a kocsimhoz. Beültem és beinditottam a motort mikor valaki megfogott és kirángatott.
- Hol a könyv?-szegezte rám valaki a tekintetét.
- A töri? Kémia? Vagy matek?-néztem rá furán.
- Tudom,hogy ki vagy. A nevem Damien.-miért mondja el mindenki a nevét (?)
- Ismernem kéne?
- Igen. Hatalmas vagyok.
- Ezek szerint annyira nem.-megfogtam a karját és leteritettem.
Mögöttem megjelent 3 férfi akik leszedtem Damienről. Az egyik leszoritott mig a másik kettő felsegitette.
- Vannak kamerák ti hülyék.-vetettem oda mikor eszembe jutott.
Körbenéztek és felállitottak. Damien felvett a vállára és berakott egy fekete furgonba.
- Azt hiszitek ezt nem vették fel?-ütögettem az ajtot.
- Maradj már csendben.-üvöltött valaki.
Körübelül 1 órát utazhattunk mikor a kocsi nagy nyikorgással megállt. Az egyik ember kinyitotta az ajtot és esélyt sem adva nekem beinyekciozott valamivel. Innen képszakadás. Egy pincében ébredtem egy székhez kötözve.
- Heey.-kiabáltam.- Valaki?
- Ne kiabálj hercegnő. Itt vagyok.-jött le Damien.
- Engedj el.
- Mond el hol a könyv.- simitotta meg az arcom.
- Nem tudom hol van.-forditottam el a fejem.
- Dehogy nem. Amig pedig nem mondod el itt maradsz.
Ezután kiment, én pedig ott maradtam a pincébe a gondolataimmal.

Sziasztook.! ❤
Remélem tetszett és elnézét amiért ilyen rövid lett. :) ❤