Testvériség Köre

22.

A szobában zokogtam mikor valaki megérintette a vállam.
Jeremy volt.

-Megtaláljátok.

-Mivan ha nem?-néztem fel rá.-Miattam tette. Értem.Tette.

-Tudta,hogy mi a jó.

-Nem.Ez igy nem jó.

- Lydia. Tudom,hogy most nehéz de ha csak itt ülsz és sírs nem fogod megtalálni a legjobb barátnőd. Neki most arra van szüksége,hogy segíts neki. Akkor miért nem teszed?

-Én.. Nem tudom hol keressem.-hajtottam le a fejem

-Szerinted egy régi és elhagyatott kastély megfelelő lenne elrejteni valakit?

-Gondolom.. Na várj.-kaptam fel a fejem. Eltünt.-Köszönöm.-suttogtam.

Kirohantam a "konyhába" ahol a két fiú ült.

-Na, mi az kislány?-nézett rám Lucas.

-Van itt valahol egy kastély amit senki sem használ?

-Ömm..Igen asszem a város másik oldalán. Miért?-kérdezte Tyler.

-Szerintem ott lesz Nina.-több sem kellett már indultunk is.

Félóra autózás után megálltunk egy horror kastély előtt. Az ablakai bevoltak törve, a lépcső repedezett, a fala omladozott.

- Biztos,hogy Nina nem lehet esetleg egy palacsintázóba?-fordult hátra Tyler.

Nem válaszoltam csak kiszálltam a kocsiból és befele indultam. Az ajtónál hezitáltam egy kicsit majd lenyomtam a kilincset és beléptem. Semmit nem láttam a sötéttől. Mentem pár lépést de belerugtam egy asztalba. Kihúztam a legfelső fiókját ahol találtam egy zseblámpát. Körülnéztem az apró fényben és megláttam egy lépcsőt. Elindultam felfele. A folyosó végén láttam egy ajtót és felé vettem az irányt. Nem törödtem azzal,hogy a két fiú hol van. Csak mentem előre. Az ajtó előtt nemsokkal észrevettem egy fényképet. Egy lány volt rajta aki nagyon hasónlitott Ninára. Kiköpött olyan olyan volt mint ő. Léptem egyet és leszakadt alattam a padló. Éppen hogy megtudtam fogni a fennmaradó részt. Felhúztam magam és benyitottam az ajtón. Nina ott ült egy székhez kötözve. Borzalmas látvány volt. Tele volt hegekkel, lila-zöld foltokkal, a szeme karikás volt, a haja összeragadt és bozontos, a csuklóin már piros vér folyt mert a kötél kidörzsölte. Odamentem hozzá mire kinyitotta a szemét.

-Lid,menj.-mondta erőtlenül.

-Nem. Nem hagylak itt.

Elkezdtem kioldozni mire valami megvágta a bokám. Felszisszentem és megfordultam. Davina állt mögöttem.

-Gondoltam,hogy eljössz de azt hittem megvárod míg a kiscsaj meghal.-mondta gunyós hangon.

-Ugye tudod,hogy idősebb mint te?

-És??-kiabált ami hatalmas fájdalommal járt. Legalábbis nekem.

A fülemből vér kezdett folyni és már alig láttam valamit. Tántorogtam egy darabig majd mikor abba hagyta a síkítást közelebb jött hozzám.

-Lehet,hogy idősebb vagy de én régebb óta vagyok boszi mint te vadász.

-Lehet de nem fogom hagyni,hogy bántsd a legjobb barátomat.-mondtam és neki rontottam.

Átdobtam a vállamon amitől a földre került. Behuztam neki párat majd ráültem és elővettem a késem. Elkezdett motyogni valamit amitől lerepültem róla és nekiestem a csillárnak. A földet érés volt a legrosszabb. A fejemet bevágtam és szédülni kezdtem. Davina fölém kerekedett és a nyakamhoz szoritotta a késem. Készült arra,hogy elvágja mikor hátulról egy durranást hallottam és Davina a földre esett.

-Egyre jobban szeretem a fegyvereket.-mondta Tyler és odajött hozzám.-Jól vagy?

-Igen, azt hiszem.-álltam fel.-Nina.-odarohantam hozzá és mivel Lucas már kikötözte átölelhettem.

A félórás ölelkezés után kezdődhetett a félórás autó út. Mikor "haza" értünk Nina lefeküdt, Tyler és Lucas az asztalnál beszélgetett én pedig az ágyon ülve gondolkodtam. Egyszercsak Tyler jelent meg a kezébe egy ceruzával. Eltolta a könyves polcot és bement a kishelyiségbe.

-Egy ujjabb név került a listára?-mentem utána.

-Igen.-sohajtott.-Nem igy akartam.

-Tudom és köszönöm.-adtam neki egy puszit majd kimentem.

Utánam jött majd megtorpant. Megkocogtatta a vállam mire megfordultam és egy "ahw de aranyosak" mondat után leültem az ágyra. Lucas átölelte Ninát és ugy aludtak.

-Aranyosak.-suttogta Tyler.

-Igen.-mondtam egy ásítás közepedte.

-Aludjunk.-dölt ki az ágyon.