Testvériség Köre

6.

A reggelből ítélve egy nyugis napra számitottam. Ami az utolso óra előtt vált köddé. Kémiára igyekeztem mikor beleütköztem Jeremybe. Hebegtem egy bocsit majd elindultam mellette.
- Lydia,várj.-kiabált utána.
- Igen?- mondtam majd megfordultam.
- Kerülsz.-hogy te milyen okos vagy(..)- Miért?
- Nem kerüllek Jeremy.-szisszentem unottan.
- Dehogyis nem.-csattant fel.- Nem tudom mivel basztam el.
- Talán azzal,hogy lesmároltad Shavannat majd járni kezdtél vele.-keztem páztázni a földet.
- Mi?
- A bulin.
- Nem smároltam Shavannával és nem járunk.
- Mi?-szegeztem a tekintetem rá.
- Nem smároltam Shavannával és nem járunk.-tagolta el a mondatot.
- Felfogtam.-haragudtam rá és magamra is.
- Akkor pontosan mi bajod is van bazdmeg?
- Miért kell bazdmegozni,bazdmeg.-kiabáltunk egymással.
- Miért kerülsz bazdmeg?-kiabált idegesen.
- Azért mert azt hittem összejöttél Shavannával és szar érzés volt bazdmeg. Mert mig te haverkottál velem én szerelmes lettem.- üvöltöttem és ekkor esett le,hogy rajtunk kivűl nincs más a folyoson.
- Miért?-halkult el.
- Mit miért? Milyen hülye kérdés ez? Talán azért mert azt hittem megérdemled.
- És nem?
- Nem tudom. Barátok voltunk és elcseszted.
- Én csesztem el? Komolyan engem hibáztatsz? Te kerültél.- furta a tekintetét az enyémbe.
- A buli után beszélnünk kellett volna. Szarul éreztem magam de neked nem volt pofád odajönni,hogy megkérdezd mi bajom van. Szartál rám. Szóval igen, téged hibáztatlak mert ha nem téged okollak azért mert tönkre ment a kapcsolatunk, akkor magamat kell. Szerintem pedig én jobbat érdemlek a bűntudatnál.-néztem rá és könnyek gyűltek a szemembe.
- Nem szartalak le. Folyton kerestelek. De mikor beszélni akartam veled nem találtalak. Nem adtál esélyt arra,hogy bocsánatot kérjek. Most viszont meghallgatsz.-mutatott rám.- Nem smároltam volna Shavannával mert nem ő tetszik. Nem jártam volna Shavannával mert nem ő az igazi. Veled akartam lenni. Nem tudom mi történt aznap este mert teljes képszakadás volt de azt tudom,hogy egy lányhoz sem nyultam volha ha az a lány nem te vagy.-mondta és megindult felém.
Nem tudtam mit regálni de esélyt sem adott rá. Megcsokolt. Lágy volt, tele érzelemmel. Megfogta a derekam és magához huzott. Beleturbam a hajába és elvesztve az időérzékem 'az összes többivel' belemerültem a pillanatukba. A levegőhiány miatt abbahagytuk majd mélyen a szemembe nézett. Elnevettük magunkat. Most kéne valaminek történnie nem? Végülis minden romantikus filmben ilyenkor jön a koppanás. Valaki közbelép és elrontják ezt az idilli képet. Az arcom kicsit eltorzul mire Jeremy elmosolyodott majd megszolalt.
- Nem rontja el senki ezt a pillanatot.-mondja mintha csak olvasni tudna a gondolataimban.
Adott egy puszit a számra majd megfogta a kezem és elindult.
- Mond,hogy nem kémiára megyünk?-nyöszörögtem.
- Nem.
- Kémiára megyünk igaz?
- Igen.-röhögte el magát.
- Nem akaroook.-mondtam és leültem a folyosora.
Válaszra sem nyitotta a száját csak fogott és felrakott a vállára.
- Eddig fel sem tünt milyen feneked van.-kuncogott.
- Pedig elég jó.-röhögtem.
A kémia terem előtt lerakot és mikor kiakarta nyitni az ajtót kicsengettek.
- Ezaz.-emeltem a kezem az ég felé.
- Megusztad.-nyomott egy puszit a homlokomra.
Otthon elkeztem törit tanulni mikor megérkeztek anyáék. Lerohantam a lépcsőn majd ledermedve álltam az utolsó lépcsőfokon.