Testvériség Köre

20.

Részlet a könyvből..

Ez nem a vég. Itt nincs vége. Tezrevill csak egy állomás. Nem kell ottmaradnod. Figyelj jól,olvasó ott senkiben nem bízhatsz. Olyanokat tudtam meg az ott élőkről amik hamar kiábrándítanak a tökéletes kis világukból.

Furiák.

A legtöbb ott élő ember (ha lehet így hívni őket) befolyásolja a gondolatokat. Az erő amiről beszélhetnek ők maguk. Ők akarnak odaláncolni. Tenned kell valamit olvasó,mielőtt késő lesz. Szükséged lesz egy boszorkányra. Nélküle nincs esélyed(...)

Szóval az első kérdés ami megfogalmazodott bennem az az ,hogy honnan varázsoljak elő egy boszorkányt?? Lerohantam a nappaliba ahol anya,apa, Lena és a vendégeink valami mesét néztek. Ahogy leestem a lépcsőn mindenki rám szegezte a tekintetét.

-Szükségem van egy boszorkányra.-jelentettem ki.

-Miért?-kérdezte Tim.

-Mert nem áll szándékomba Tezrevillbe ragadni.

-Kicsim..-kezdte volna apa.

-Apa,tudom,hogy őrültségnek hangzik de van megoldás. Csak kell egy boszi. Szóval ki tudja merre találok egyet?-néztem körbe.

-New Orleans-ban van egy csapat.-jött be Tyler.

-Rendben,holnap indulunk.-mondtam és felmentem a szobámba.

-Kincsem.-jött utánam anya.-Nem mehetsz oda egyedül!

-Nem terveztem egyedül menni.-vettem ki a szekrényem aljáról a bőröndömet.

-Szerinted ki kísér el?

-Majd mi.-jött be Lucas, Tyler bátyja .-elkísérjük.

-Ezt nem kérhetem.-állt fel anya.

-A vendég látásért.

-Köszönöm.-néztem hálásan. Felhívtam Ninát,hogy nincs-e kedve egy kicsit kiruccanni. Nagyon örült az ötletnek és mivel elengedték reggel be kell ugranunk érte. Szokásom,hogy ha izgulok nem tudok aludni így ez most sem volt másképp. Ebből adódóan ma komásan baktattam le ahol már a két útitársam kész volt. Visszarohantam a szobámba és gyorsan összekaptam magam. Beültünk a Lucas kocsijába és elmondtam Nina címét. Mire oda értünk már a kapuban várt minket. Beszállt és elkiabálta magát.

-New Orleans, baby.-mondta mire mindannyian nevetni kezdtünk.

Az utat kihasználtuk arra,hogy jobban megismerjük egymást. Félreraktam a pár napja "utállak Tyler" érzést és örültem annak,hogy itt vannak.

-Álljunk meg pisiszünetre.-kiáltottam el magam.

-Nekem is kell.-értett egyet Lucas.

Lucas lefordult egy benzinkútra majd mi elmentünk a mosdóba. Mikor vissza értünk Nina és Tyler a plüss állatoknál veszekedett azon,hogy rózsaszín vagy kék unikornist vegyenek az útra.

-Vegyetek szürkét.-mondta Lucas mire mind a két fél elhallgatott.

-Te normális vagy?-ugrottak neki mind a ketten.-Szürkét? Szürkét? Milyen unalmas szín ez ha?-hisztizett Nina.

-Szerintem is jó lenne a szürke.-szóltam bele.

-Akkor inkább legyen rózsaszín.- mondta Tyler és levett egy unikornist a polcról.

Majdnem egész úton ezzel voltak elfoglalva. Rosszabbak mint a gyerekek.

-Amúgy honnan tudjátok,hogy itt találunk boszorkányt?-néztem ki az ablakon ahol megjelent a "Welcome to New Orleans" tábla.

-Laktunk itt.-vont vállat Tyler.

-És segíteni fognak?-kérdezte helyettem is Nina.

-Jönnek egy szívességgel.

Lucas beparkolt egy magas ház elé majd elindultunk fel. Egy kisebb lakásba nyitott be a legfelső emeleten. A szoba egyszerű és poros volt. Egy gáztűzhely mellette egy asztal és egy hűtő. Egy másik szobába egy könyves polc tele könyvvel, két ágy,egy ablak és egy éjjeli szekrény volt.

-Bocs csajok de nincs jobb.-dobta le magát a két fiú az egyik ágyra.

Mivel unatkozni kezdtem elkezdtem nézegetni a könyvespolcot. Kihúztam egy könyvet és beleolvastam. Mikor vissza akartam rakni észrevettem,hogy van valami a polc mögött. Idehívtam Ninat és eltoltuk.

-VÁRJATOK!-kiabált Lucas de késő volt.

Egy extra kicsi lyuk volt amiben semmi érdekes nem volt azon kívül,hogy a falak tele voltak nevekkel. A legtetején két név alá volt húzva. Tyler és Lucas. A nevük alatt több száz név volt felsorakozva. Női és férfi egyaránt.

-Ez..ez mi?-kérdezte Nina döbbenten.

-Ez a sötét korunk.-jött be Tyler.

Elmesélték az egészet. Azoknak a nevei vannak a falon akiket megöltek. Ez egy kicsit morbid de miután azt mondták,hogy rossz emberek voltak kicsit lenyugodtunk.. Aztán.. aztán Lucas elszólta magát.

-A legtöbb a Testvériség tagja.-mondta mire Nina összerezzent.-Baszki.-kapott észbe.

-Gratula.-ütögette meg Tyler a bátyja vállát.

-Ti ennyi embert megöltetek?-lábadt könnybe a szeme Ninának.

-Ők nem emberek.-mondta mind a kettő hidegvérrel.

Nina kiszaladt mire értetlenül néztek rám.

-Annyira hülyék vagytok. Nina is olyan.-forgattam a szemem.

-De hát ő tök aranyos.

-Pontosan.-mondtam és utána mentem ott hagyva a két idiótát a gondolataikkal.

Kirohantam a házból de Ninát sehol sem találtam. Hatalmas volt a tömeg. Gondolom valamilyen fesztivál. Mögöttem megjelent a két fiú és ők is ugyan annyira megvoltak lepődve mint én.

-Nézd ott.-mutatott Tyler egy irányba.

Arra kezdünk szaladni majd egy sarkon befordulva egy csapattal találtuk szembe magunkat. Náluk volt Nina.

-Nahát. Vadászok és egy Testvériség. Ez,hogy jött össze.-mosolygott az egyik srác pimaszul.

-Engedd el.-kiabáltam.

-Mert ha nem?

-Át rendezem az arcod.-indultam meg feléjük.

-Nina.-fordult a barátnőm fele.

-Nem.-mondta és látszott,hogy sír.

-Akkor had segítsek.-fogta meg a karját és annyira megvágta,hogy azt hittem le is esik.

Nina a fájdalomtól üvöltött mire égni kezdett a bőröm. A földre rogytam és láttam ahogy a két fiú is hatalmas fájdalmakat él át.

-Annyira sajnálom.-mondta Nina.

-Nem a te hibád.-Szólt Lucas.

-Egy hatalmas eszköz volt nálatok és még csak nem is használtátok. Ostobák.-mondta egy másik férfi.

Ekkor megjelent egy lány aki feltartotta a kezét és az előttünk álló csoport a földre rogyott és elájult (vagy meghalt) Ninán kívül. Nina odarohant hozzánk és szorosan átöleltem.

-Te ki vagy?-kérdeztem néztem a lányra.

A lány megfordult és ezt mondta:
- Davina. Boszorkány.