Testvériség Köre

18.

"-Hey.. Állj meg.-kiabált utánam a sötét utcán valaki.
Megfordultam de nem tudtam kivenni az arcát az árnyékból. Közelebb lépett hozzám és ekkor a lámpa ságrás fényébe megláttam Jeremy alakját. Már csak pár centi választott el attol,hogy újra érezzem de ekkor eltünk előlem.
- Megöltél.-kiabálta sokkal messzebbről.
- Én..Én.. nem akartam.. Nem tudtam..-kezdtem sirva.
- A te hibád.-kiabált.- Te tetted ezt velem.-lehunytam a szemem és ekkor beugrott az ahogy meghalt. Ahogy,megöltem.
Mikor ujra kinyitottam a szemem előttem állt és maga elé fogva Tylert egy kést szoritott a nyakához.
- A közeledben mindenki meghal vagy valamilyen veszteség éri. Átok vagy.-nézett a szemembe.- Szivességet teszek neki.-majd elvágta Tyler nyakát.
- Neee!!-kiabáltam és hatrálni kezdtem.
- Most pedig mindenkinek szivességet teszek.-eldobta a kést ami pont a homlokomnál fogva a falhoz taszitott.
Kiléptem a testemből és megálltam saját magam előtt. A homlokomban ott ékeskedett a kés. A tekintetem üres volt a böröm pedig szürkés. Az egész arcomról folyt le a vér, a ruhámra majd alatta egy hatalmas tocsává alakult. A legrosszabb mégis az,hogy ugy érzem igaza volt.. Mindenkit bántok."

Riadtan és a víztől leverve pattant ki a szemem majd ugyan azzal a gyorsasággal ugrottam ki az ágyból. Ekkor hatalmas fájdalom nyilalt a fejembe. Pontosabban a homlokomba. Kirohantam a fürdőbe de a tükörbe nézve semmi baja nem volt. Legalábbis a homlokomnak. Az arcom többi része kérdéses volt. A szemem felduzzadt és piros volt. A hajam pedig leginkább egy szénakazalra hasonlitott. Probáltam rendbe szedni magam ami nagyjából sikerült is. Lementem a lépcsőn és mig a kávémat vártam azon gondolkodtam,hogy vajon tényleg mindenkit csak bántok? Elkezdtem inni a kávém mikor ugy éreztem valami megfogta a kezem. Felnéztem és Jeremyt láttam láttam magam mellett. Felállt és az ablakhoz ment.
- Jeremy.-kiabáltam.-Jeremy.
Odavágtam a poharam ezzel kitörve az ablakot.
-Klassz.-forgattam a szemem.
Felhivtam apát aki az éjszakás munkájábol hamarosan haza ér. Mondtam,hogy egy "kicsit" betört az ablak. Ezután elindultam a suliba. Ezek után semmi kedvem nem volt ott poshadni de a tegnapi ellógott nap után nem tehettem meg azt,hogy otthon maradok.
Egész nap unatkoztam és azt kivántam bár már most hazamehetnék. Utolsó óra után rohantam VOLNA haza ha parkoló padján nem láttam volna meg Tylert és Kimet. Azt a Kimet akivel Eric megcsalta a húgom. Most pedig Tyler torkán dugja le a nyelvét. Arra lettem figyelmes,hogy valaki megáll mellettem.
- Undoritó.-fintorgott Nina.
- Az.
- Lydia..-kezdte volna de félbe szakitottam.
- Nincs kedved átjönni?
- De,persze.-mosolygott.
Elmentünk a "szerelmes pár" mellett akik annyira elvoltak foglalva magukkal,hogy észre sem vettek minket. Beszálltunk a kocsimba és elindultunk hozzánk. Mire haza értünk apa már kihivta az üvegeseket.
- Apa, Ninával felmegyünk a szobámba.-néztem be.
- Rendben. Szólj ha kell valami.
Felmentünk és vagy 6órán át beszélgettünk. Szóba jött Jeremy, a rémálmom,Tezrevill, a nagybátyám, Tyler. Aztán a kisöccse,a lehetséges pasija(!),és a szülei akik mostanába folyamatosan veszekednek...
- Annyi mindenről lemaradtunk.-sóhajtottam.
- Igen, sok minden történt. Mindkettönkkel.
Miután Nina elment apa megkérdezte mi történt az ablakkal.
- Nagyon hülyén hangzik ha azt modnom,hogy a hallott exbarátomat dobtam meg egy pohárral aki az ablak előtt állt?-néztem apára.
- Igen. De nem nálunk.-mosolygott.
- Király.
Felmentem a szobámba és teljes hangerőn hallgattam a She so perfect -et mikor Tyler elsétált a szobám előtt. Visszasétált és benézett az ajtón. Érzelem mentes arcal keltem fel és csuktam be azt előtte. Visszafeküdtem az ágyra a fejemet a párnába szoritva sikítottam eggyet. Elegem van már.