Testvériség Köre

8.

Reggel kilépve az ajtón megcsapta az arcom az a tipikus februári szél. Pár perc után ki is csipte az arcom. De ez nem nagyon érdekel ugyanis Jeremy várt a kapuban. Fekete farmeréhez a szükre kabátja és hasonló színű cipője teljesen passzolt a barnás már-már fekete hajához és szükrés szeméhez.
Mire ezt levezettem magamban elé értem.
- Min gondolkodsz?-kérdezte két csók között.
- Semmi.-hebegtem.
Megfogta a kezem és ugy mentünk a suliba. Emlékszel a bevezetőre? Arra,hogy változást akartam. Persze nem misztikus értelemben vártam a nagy bumm-ra. Viszont arra sem vágytam,hogy a suliba a hátam mögött kibeszéljen a sok liba. Mivel Jeremy nagyképűen felvállalt -amit egyáltalán nem bánok- készülhettem a további megalázo,lenéző tekintetekre valamint beszoláskra.
Bementünk a terembe és leültem Nina mellé.
- Hey,csajszi látom jol telt a tegnap.-kacsintott rám.
- Nemár.-nevettem fel kinosan.
- És.. Meddig jutottatok el? Letépte már a bugyidat?-villantotta a perverz mosolyát.
- Persze, a fizika szertárban.
- Komoly?
- Aha.. Felrakott a pultra és belémhatolt.-mondtam és felnyögtem,hogy csak ő hallja.
- Most csak szivatsz mi?
- Aha.-röhögtem.
Ekkor belépett az irodalom tanárom majd belekezdett a tökunalmas órájába. 20perc után jött egy sms-em.
Jeremy : A fizika szertárba szeretnéd?
Olvastam el üzenetét mire röhögni keztem.
- Miss Morrow elmondaná mit tart olyan viccesnek?-nézett rám szuros szemmel Mrs.Snow.
- Csak azon,hogy milyen humoros volt Kölcsey.
- Igen csak,hogy ebben a versben semmi humoros nincs.
- Hat nem erre a versre gondoltam.-húztam mosolyra a szám.
- Jo lenne ha erre koncentrálna.-mondta és visszafordult a táblához.
Lydia : Ezek után?
Jeremy : Majd meglátjuk.
Hátrafordultam és láttam,hogy mosolyog.
Negyedik óra után Jeremy elém lépett és elkezdett huzni.. Hogy hova? A fizika szertárba.
- Most szivatsz?-röhögtem mikor bezárta az ajtót utánunk.
- Nem.-mondta és nekitol a falnak.
- A pulton ültem.
- Az mégjobb.-mondta és felröhögött.
Elkezte puszilgatni a nyakam mikor valaki beakart jönni.
- Haho. Van benn valaki.-hallottul kintről a fizika tanár hangját.
Jeremy leszedett a pultrol és átmentünk a fizika terembe. Ott vártuk,hogy menjem már be a szertárba. Megjelent mögötte Dr.Kingston és átölelte a derkát.
- Ha a pulton fogják csinálni, más helyszint kell keresned.-lihegte a fülembe.
- Gondoltam.-mosolyogtam.
Mikor bementek a szertárba mi kilopoztunk és röhögve rohantunk fel a lépcsőn, mire megbotlottam és magammal rántottam. Röhögve néztem rám.
- Bocs.
- Semmi baj de azért ennél jobb helyet is találhattál volna. Viszont ha itt akarod.-huzta pervez mosolyra a száját.
Válaszul csak nevetve megcsaptam mire felhuzott majd megcsokolt.
Utolsó órára viszont ráfagyott a mosoly az arcomra. Mrs.Durren mellett négy feketeruhás alak jelent meg. Az egyik bezárta a az ajtot.
- Szoval, senki sem beszél. Főleg nem kiabál. Ha bárki megmozdul lelőjjük.-vázolta a szabályokat az egyik.
- Mostpedig a lányok ide, a fiúk oda.-mutogatott egy másik.
Ninával felálltunk és átmentünk a számunkra kijelölt helyre. Senki nem mert megszólalni. Csak a madarak csicsergése hallatszott. Két férfi mindig kivitt egy lányt és minimum 5 percig kint voltak. Akik eddig visszajöttek sírtak,könnyeztek vagy sikongattak. Ninával a sor legvégére álltunk -szerencsére-. Mielőtt ő jött volna megszorittotam a kezét. Aztán kicibálták. Jeremyre néztem akinek a szemében dühöt és szomoruságot véltem felismerni. Nina sirva visszajött, én pedig egyből megöleltem. Az egyik pasas felkapott és kivitt. A folyoson nem volt senki. Mikor kiabálni akartam befogta az egyik a szám. Nekilökött a falnak én pedig a bokámhoz nyultam ugyanis ott volt egy konyhakés ami felsértette a lábam. Odajött hozzám az egyik férfi majd megszoritotta a bokám.
- Aaa.-kiáltottam fel.
- A nevem Daniel. Őt már ismered.-mutatott a mögötte állóra.
- Fogfalmam sincs,hogy kik maguk.-szisszentem fel mert megint megszoritotta a bokám.
- Megfenyegettél és beleverted a fejem egy asztalba.-nézett rám hülyén az előttem álló.
- Ez igy nem pontos ugyanis nem fenyegettelek meg de legalább megkérdeztem a neved.-mosolyogtam mire megint megszorittota Daniel a bokám.- Abba hagyná?
- Nem,jó érzés.
Daniel felállt és bement a terembe mire az ottmaratra szegeztem a tekintetem.
- Most sem mondja el a nevét?
- Még mindig nem haverkodunk.
- Tudja mit.-álltam fel.- Most kedves leszek és esélyt adok arra,hogy fusson. Mert ha nem enged el elvágom a torkát,a lyukon keresztűl kiszedem a nyelvét majd leszedem a fejét,rárakom egy poznára és azt fogom feldugni a seggébe-mondtam teljesen nyugodtan.
Az arcát nézve teljesen beparázott majd berohant a terembe. Pont elég időm volt kimászni az egyik ablakon. Emlitettem már,hogy a termünk a harmadikon van. Nem,hát jó. Nos,kinállok az ablakpárkányon és azon gondolkodok,hogy ki lehet még enyire hülye.
- Hey,mássz csak vissza.-hallottam meg Daniel hangját mitől kissé összerezzentem.
- Hagyjon békén.- kezdtem el csapkodni.
- Állj már le mert a végén még mind a ketten leesünk.
- Csak maga.-mondtam és megvágtam a lábát.
Megakarta fogni a csulkom mire egy határozott mozdulattal kirugtam a bokáját. Majdnem lezuhant viszont az utolso pillanatban megtudta fogni a bokám és ezzel én is majdnem lezuhantam. Két kézzel kapaszkodtam a párkányba.
- Nem birom.-kiabáltam.
- Birnod kell vagy különben mind a ketten meghalunk.-kiabált vissza.
- Nem megy.-sirtam el magam.
- Rendben. Figyelj,vigyázz a könyvre. Vigyázz a könyvre és az abban lévő titokra.-mondta mire elengedte a bokám és lezuhant.
Asszem a tesitanár kocsijára esett.
Nagynehezen felhuztam magam és visszamásztam a folyosora. Jeremy leszedett az ablakbol és erősen magához huzott.
- Jól vagy?-nézett mélyen a szemembe.
Motyogtam egy fajta aha-t majd Ninához léptem. Megölelt mire tanulmányozni keztem a nyakán lévő tetoválást.
- Mióta van ott tetoválásod?-kérdeztem.
- Ah..nem régóta. Nagyon rossz??
- Nem.-mosolyogtam.- Miért ezt választottad?
- Ez a családom jelképe.-monda és ott hagyott.
Haza rohantam és keresgélni keztem a rúnás könyvemben azt a jelképet amit Nina tarkoján láttam. Félóra múlva feladtam mikor végre leesett,hogy egy jelképet nem itt kellene keresni. Felmentem a padlásra és kutakodni keztem. Egy kis idő elteltével megakadt a szemem a tükrön. A nap rásütött mire elkezdtem követni a fényt. A falba vezetett. Megkopogtattam. Üreges volt. Benyomtam mire felnyilt a tükör mögött egy kis rész. Bemásztam oda és kijebb nyitottam. Ott volt a könyv. A könyv amiről Daniel beszélt.
- Lydia. Gyere le enni.-kiabált fel Lena mire összerezzettem és visszaraktam a könyvet.
Visszazártam és indultam le mikor megbotlottam egy köteg papirba. Jelképek olvastam le az első lapról. Megfogtam és bevittem a szobámba. Leraktam az ágyam alá majd lementem a lépcsőn Lenához.
- Mit kerestél a padláson?-kérdezte.
- Csak egy könyvet. Töri kellett volna.
Megvacsoráztunk és mig Lena fürdött előszedtem a köteg pappirt. Elkezdtem olvasgatni. Minden második oldalon egy ujjab jelkép volt lerajzolva,mellette latinul a megadott klánról voltak leirva a fontosabb dolgok. A végefelé már komolyan paranoiásnak tartottam magam és ledobtam a köteget a földre. Ekkor pillantottam meg azt a jelet ami Nina tarkoján volt. Beleolvastam majd a sirás kezdett folytogatni..