Testvériség Köre

21.

-Davina.-üdvözölte mosolyogva Lucas a lányt.-Lucas és Tyler Frost. Mi szél hozott vissza titeket?

-Tudod,segítség kéne. De-tette fel a mutató ujját Tyler.-Mielőtt visszautasítanád nem nekünk kell, hanem neki.-nézett rá.

-Miért?

-Mert nem akarok Tezrevillbe ragadni.-vázoltam a helyzetet.

-Nem tudok segíteni.-indult el.

-De.. de tudsz. Csupán csak el kell mondanod egy varázsigét.

-Én akarok de..

-Davina. Kérlek.-ment közelebb hozzá Tyler.-Nem akarom elveszíteni.-suttogta.

-Istenem,te hősszerelmes.- sóhajtott de hangján hallani lehetett,hogy benne van.-Mit kell tennem.-fordult felém.

Visszamentünk a lakásra és előkerestem a könyvet. Megmutattam Davinának aki 5 perc után letette és elmosolyodott.

-Azt hiszem tudok segíteni. Viszont a Frost fivérek tudják,nincs semmi ingyen.-a hangja egy perc alatt átváltott "sötétre".

-Tudjuk. Mit akarsz?-kérdezte Lucas.

-Őt.-mutatott a mellettem álldogáló Ninára.

-Nem.-álltam elé.

-Akkor nincs megállapodás.

-Miért ő kell?-kérdezte Tyler.

-Mert a Testvériség tagja.

-Nem.-mondtuk.

-Srácok.-csitított el mindenkit Nina.-Legyen.

-Hogy mivan? Nem, meg se próbáld!-fogtam meg a vállait.

-Meg kell tennem érted.

-Nem, nem kell.-lábadt könnybe a szemem.

-Igaza van, kitalálunk mást.-jött oda Lucas.

-Ömm..bocsi de nincs más.-vágott közbe Davina.-Vagy a lány vagy semmi.-kopogtatta az asztalt.

-Nem.-tiltakoztunk tovább.-Figyelj,találunk más boszorkányt.-néztem mélyen a síró lány szemébe.

-Nincs időnk Lid. Nincs időd. Legyen.-fordult a lány fele.- Ha megtudod csinálni akkor elmegyek veled.

-Nem.-mondta Lucas.

-Ez az én döntésem.-mondta komolyan és kiment.

-Akkor megbeszéltük. Holnap este gyertek a temetőbe.-csapta össze a kezét.

-Miért oda?-kérdezte Tyler.

-Mert ott a legnagyobb az erőm.-válaszolt Davina majd elment.

Én még mindig sokkos állapotban voltam. Nem veszíthetem el a legjobb barátnőm. Nem hagyhatom neki,hogy "feláldozza" magát értem. Megvárom míg Davina végez a bűbájjal aztán lelépünk. Nem fogom hagyni,hogy bántsa Ninát.

Ekkor fogott el a bizsergés és nyugodtan fordultam a kőkapu fele utoljára.Gondoltam megkeresem a herceget és elmondok mindent de ekkor elkapott a felismerés. Nem bízhatsz senkiben.. Vajon tényleg mindenki hazudott itt? Mivan a nagybátyámmal? Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben míg fel nem értem a kastélyba. Benyitottam az egyik szobába ahol szerencsére mindenki ott volt. Így nem kell külön-külön elmondanom amit akartam.

-Lydia.-ölelt magához a nagybátyám.-Rég láttalak.

-És úgy vélem utoljára.-mondtam.

-Micsoda?-nézett rám Nicolas.

-Sajnálom de nem fogok itt maradni. Ez nem az én világom.-mutatta körbe.

-Elolvastad a könyvet?-kérdezte a királynő.

-Igen.-hajtottam le a fejem.

-Ugyan, az tele van bugyutaságokkal.-állt fel a király.-Itt maradsz mert nincs más lehetőséged.

-De. Pont ezaz. Van lehetőségem és én élek is vele.

-Nem mész sehova.-indult el felém és esélyt sem adva nekem hátra csapta a kezem és elkezdett tolni.

Benyitott egy poros és sötét szobába majd a kandalló mellé bilincselte a kezem.

-Ez meggától abba,hogy elmenj.-guggolt le velem szembe.-Minden értelembe.

-Tudom miért teszi ezt. Azt hiszi azért vagyok itt,hogy a fiával legyek. Szüksége van utódokra.

-Ahogy mondod.-húzta gúnyos mosolyra a száját.-Kellenek a gyerekek,hogy ez a hely fenn maradjon. Nem fogod tönkre tenni.-mondat majd elment.

Szerintem maximum egy óra telt el (szenvedések közt) mire megint nyílt az ajtó és Nicolas lépett be rajta. Már kezdtem volna kiabálni vele mikor lepisszegett. Oda osont mellém és leszedte rólam a bilincset.

-Miért?-kérdeztem miután felálltam.

-Mint mondtad ez nem a te világod.-kacsintott rám.

-Köszönöm-nyomtam egy puszit az arcára és még egyszer utoljára belenézhettem a szemébe. Lehunytam a szemem és a bizsergés után a szobába találtam magam.

Egész nap ideges voltam de szerintem nem csak én. Este beléptünk a temetőbe ahol Davina már várt.

-Nem siettétek el.-morogta.

-De itt vagyunk,nem? Szóval csak essünk túl az egészen.-mondtam.

-Gyere.-odamentem hozzá majd folytatta.-Ez most rettenetesen fog fájni.-mondta.

A kőberakású asztalhoz (inkább koporsóhoz) fordult majd a lángon fel melegítette a kést amivel utána elvágta a csuklóm. A fájdalomtól felszisszentem de nem volt olyan rémes. Néztem ahogy a kezemről lefolyik a vér egyenesen az asztalra rajzolt körbe. Nina fellépett mellénk amit az elején nem értettem de aztán az ő karján is sebet ejtett. Az ő vére is kellett. Davina elkezdett suttogni. Folyamatosan azt mondogatta "tribus cosa non auxilium : stellae ,nebula et tenebris". ** Hosszú percek után rettenetes fájdalom nyílalt a hasamba. A pólóm átvett egy vérvörös árnyalatot én pedig a térdeimre estem.

-Hagyd abba.-kiált Nina de láttam ahogy Lucas visszafogja.

-Ha most bántod valamelyiket..mindkettő meghal.-nyelt egy nagyot.

A fájdalom kezdett az elviselhetetlen kategóriába tartozni. Próbált többször is felállni de képtelen voltam pár másodpercél tovább a lábamon állni. Az utolsó próbálkozásomnál a fájdalom abbamaradt és könnyes szemekkel néztem fel a két fiúra. Csak ketten voltak. Davina elvitte Ninát.

Sziasztok!!💞

**"Tribus...tenebris" ---------- jelenése a mondatnak : 3 dolog nem segíthet : a csillag,a köd és a sötét. latinra fordítva.

Huuh, szerintem nem volt még ilyen rövid rész.. de azért remélem izgatottan olvastátok😊. (a képen vagy 10 percig röhögtem😂😂. Annyira magamra ismertem😂)

Petra ❤😘