Testvériség Köre

15.fejezet

Egy hatalmas ágyban ébredtem fel. Gondolom még Tezrevillben vagyok mert a mi "világunkban" nincsenek ekkora szobák. De tényleg ki lakik itt, hét elefánt? Kinéztem a szintén hatalmas ablakon és egyből a szememhez kaptam a világos miatt.
- Jó reggelt.-jött be egy nő a szobába.- Charlotte vagyok. Hogy vagy?-ült le az ágyra.
- Jól, vagyis jobban. - és végre észre vettem a koronát a fején.- Maga a királynő?
- Igen de nem szeretem nagy dobra verni. Ne de elég a csevegésből lent már várnak ránk. A fürdőbe megtalálod a ruhád azt vett majd fel.-mondta majd kiviharzott a szobából.
Bementem a fürdőbe ami szintén hatalmas volt. Ehhez még hozzá kell szoknom. Felfrissítettem magam és felvettem azt a ruhát amit ott találtam. Egy arany földig érő ruha volt a derekától fehér csipkeborítással. Tetszett. Nagyon. Kimentem a fürdőböl majd a szobából is. Az előszobába már mindenki engem várt. Ahogy odaértem a lépcsőhöz mindenki rám szegezte a tekintetét amitől talán egy kicsit elpirultam. Mikor leértem Nicolas lépett elém.
- Gyönyörű vagy.-csókolt kezet.
- Köszönöm.-mosolyogtam.
Kimentünk a kertbe ahol most egy pavilon volt felépítve. Benne egy asztal amit körbe vett egy rakás szék. Leültem valahova és mellettem Nicolas foglalt helyet. Előttem a király és a jobbján a felesége. Mellettük ismeretlen férfiak ültek.
- Hogy hívják kegyedet?-fordult felém a mellettem ülő férfi.
- Lydia.-kortyoltam bele a teámba.
- Megtudhatom a vezetéknevét kedvesem?
- Morrow.-mondtam mire a férfi kiköpte a teát.
Mindenki minket nézett.
- Lydia Morrow.-mondta ki a nevem halkan.- Véletlen nem ismer egy Philip Morrow nevű apukát?
- De. Ő az én apám. Miért?-cikázott a tekintetem a szemei közt.
- Michael Morrow vagyok. A nagybácsikád.-mondta mire én köptem ki a teám.
Itt ül mellettem a nagybátyám akit életem talán most látok másodszorra. Soha nem jött el semmilyen szülinapra, se karácsonyra, se más ünnepre. Soha nem kaptunk tőle képeslapot de még egy levelet sem. Kimaradt az életünkből. Lena nem láttam. Nem találkozott vele egyszer sem.
- Sétálnunk kellene.-álltam fel az asztaltól.
Elindultam egy hatalmas virágoskertbe (miért hittem azt,hogy ez kicsi lesz?) majd megálltam egy szökőkútnál, leültem egy padra és vártam,hogy Michael mikor foglal helyet mellettem. Megállt előttem és mélyen a szemembe nézett.
- Amikor utoljára láttalak még csak 1 vagy 2 éves lehettél. Nagyon megnőttél.
- Igen. Tudod,azóta vagy 16 év eltelt. - Találkozhattunk volna többször is de tudod,hogy miért nem mehettem vissza.-sóhajtott.
- Tudom,persze csak fájt,hogy kimaradtál az életünkből. Lena nem is ismer. Szerintem azt sem tudja,hogy létezel. -Ki az a Lena?-kerekedett el a szeme. -A húgom.- mondtam vissza folytott lélegzettel. - Ohh.. - Igen. Én nem hibáztatlak mert már tudod,hogy miért nem voltál jelen, és Lena is érteni fogja ha szóba kerül majd. Ő is tudja ezeket.
- És ki az a Jeremy? Nem voltam ott de mesélték,hogy meghalt?-kérdezte furán.
- Jeremy a barátom volt de belekeveredett ebbe és tegnap hát igen,tudod.-éreztem,hogy a sírás kerülget.
-Sajnálom.-húzott magához.-Gondolom nagyon fontos volt neked.
- Igen. Tudod, régen sosem volt barátom semmilyen értelembe. Ő volt az első aki nyitott felém és most elvesztettem.. Természetesen az én hibámból.-nevettem fel kinosan.
- Ott kellett volna lennem.-sohajtott fel.
Mégbeszélgettünk egy kicsit majd ugy döntöttünk,hogy vissza megyünk.
- Lydia mond szereted a virágokat?-fordult felém a királynő. Furcsa lenne a nevén szólitani.
- Igen, a fehér rózsa a kedvencem.-mosolyogtam.
- A hugomnak is az volt.-mosolygott de a szemébe gyászt láttam.
Jobbnak láttam nem érdeklődni mert nem akartam rossz érzéseket kelteni... hát végülis senkiben sem. Belekortyoltam a teámba és elsötétült minden. Kezd idegesiteni,hogy itt mindig elájulok.
- Elég ájulos lányt rendelt neked a sors.-hallotam meg a király hangját.
- Szerinted ezért van itt?-lettem figyelmes Nicolasra.
- Hát,fiam. Biztos lehetsz benne,hogy nem cseléd lesz.
Tudom,tudom nem szép dolog a hallgatozás de ha ugy vesszük kibeszéltek.
- Egyébként szerintem nem csak ugy elájult.-hallotam meg megin Nicolas hangját.
- Szerinted valaki megakarta "mérgezni" vagy mi?
- Lehet.
- Fiam, egész végig ott ültél. Senki nem tudott a poharához nyulni.
És ekkor jött a bizsergés. Majd az utcán ültem Jeremy teste mellett. Pillanatnyilag nem tudtam rá figyelni ugyanis az járt az eszembe,hogy ha valaki meg is akart volna mérgezni, miért tenné?
-Lydia.??-rángatta a vállam Lena.
-Igen?
- Mit csináljunk vele?-mutatott Jeremyre.
- Hivd apát,majd ő megmondja.
Párc perc múlva visszajött azzal,hogy mindjárt itt vannak. Nem túloztak ugyanis maximum 5 percet vártunk mikor egy nagy fekete furgon parkolt le elénk. Kiszállt belőle két fiú és berakták Jeremy testét. Furán néztünk egymásra a tesommal majd kihajolt az anyósülésről egy göndör haju fiu.
- A szüleitek kültek. Szálljatok be.
Több nem kellett és beültünk. Azt út lassan és szótlanul telt. Arra lettem figyelmes,hogy az autó fékez és én meg a tesom előre esünk.
- Nem gyakran utaztok ilyen kocsiba mi?-nevettett az egyik fiú.
- Amint látod.-tápázkodott fel Lena.
Bementünk a házba ahol végig hallgattam anyáék sajnálkozó monologjaikat majd felmentem a szobámba.
Estefele lementem vacsorázni. Mivel nem volt kedvem háromfogásos vacsihoz, csináltam zacskós levest majd leültem a pulthoz. A göndör haju fiú ült le mellém.
- Szia.-mosolygott.
- Szia.
- Lydia,igaz?
- Aha, és te?-néztem rá.
- Tyler.
- Azt hittem már elmentetek.
- Kellett nekünk egy biztonságos hely. A szüleid pedig felajánlottak,hogy maradhatunk.-magyarázta.
- És ki vagy mi elől kell a búvóhely?
- Az mindegy.
- Nemár.-löktem meg finoman.- Mond el.
-Feldühítettünk pár démont.-adta meg magát.
- Na ne.. Démonok is léteznek. Ha azt mondod,hogy a tengerekben meg sellők úszkálnak én felmondok.-nevettem.
- Nem,nyugi. Sellők nincsen.-nevetett ő is.
Ekkor bejött a könyhába anya és mondta,hogy Tylernek a szobámba kell aludnia mert máshol nimcs hely. Felmentünk majd ő elment zuhanyozni mig én előkerestem a dolgokat estére. Elfeledkeztem arrol,hogy ő fürdik igy nyugodtam léptem be a fürdőbe.
- Oo,basszus. Neharagudj.-fordultam el mikor észbe kaptam.
- Semmi baj. Már kész vagyok.
- Csak fogat mosni akartam de várhatok még.
- Nem kell. Mint emlitettem, kész vagyok.-hallottam a hangján,hogy visszatartja a nevetését.
- Oke.-mondtam ugy,hogy még én is alig hallottam.
Miután végeztem vissza mentem a szobámba és megvártam mig ő végez. Aztán vissza mentem és mivel nagyon fáradt voltam gyorsan lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágyba.
- Jó éjt, Tyler.
- Jó éjt.