Segítség, beleszerettem egy sztárba! ~SZÜNETEL~

3.rész

A BS csapata már egy ideje elment, így mi szokásunkhoz híven sétálni indultunk. De azt senki nem gondolta volna, hogy a karomról minden öt perc után megfeledkeznek. Úgy szeretem néha őket... Például épp sétáltam Vic mellet, mire ő észrevett valami aranyosat és rángatni kezdte a kezem "Nééééééézd! Milyen aranyoss!" felkiáltással.  Véletlenül sem a bal kezemet, neem. Mert miért ne? Aztán Harry és Bryan távozni készültek.

- Asszem mi megyünk. Most, hogy jól vagy, megyünk csajozni. - mondta Bryan, mire Harry elfehéredett.

- Cs..csajozni? Mi? - kérdezte, de arra már elhúzta Bryan.

Mi csak nevettünk és figyeltük, ahogy elhúzzák. Persze felkiáltott amolyan "segítség!" stílusban, de nem. Mi csak fetrengtünk a nevetésöl. Diszkréten.

Aztán amikor rájöttünk, komolyan mi maradtunk, egymásra néztünk.

- Megyünk a kedvenc helyünkre? Olyan rég voltunk ott! - kérte egyből, mire felnevettem.

- Gondolataimba látsz. - mondtam, mire felálltunk a földről (komolyan mondtuk, amikor fetrengtünk), majd elindultunk. Hogy hova?

Victoriával mindig volt egy kedvenc helyünk, ahol akkor voltunk, ha valami nagyon fontosról beszélünk, esetleg valakinek épp összetörik a szíve. Néha még olyankor is ott voltunk, amikor valakit sajnáltunk, és segítő tervet kreáltunk. Számunkra ez a hely a minden. Meg is beszéltük, hogy ha valamelyikünk meghal, oda temessük el egymást. Ha csak egyen vagyunk, el kell mondani a helyet, hogy a másikat is oda temessék. Meg írtunk egy levelet is, amiben ugyanezt leírtuk. Számunkra az a hely a minden. Komolyan.

Fél óra múlva már le is parkolt a réthez legközelebb található fához.

- Két hét múlva én vezetek! - nyafogtam.

- Két hét. Addig az enyém a kulcs! - mondta a kezével előttem meglógatva a kulcsokat.

- Lehet, hogy hamarabb meggyógyulok ám. - nyújtottam ki a nyelvem nevetve, majd kiszálltunk. A rét ugyanolyan szép volt, mint négy évvel ezelőtt, amikor rátaláltunk. Mindenhol beterítette a zöld és a sok kis színes virág. Csöndes és nyugodt. Tökéletes ahhoz, hogy le lehessen nyugodni, még tanulni is lehet.

Egyébként ez tényleg nagyon titkos. Még a fiúk se tudnak róla, mert aztán még itt bandáznak. Ja, ezt említettem... Bocsi!

Victoriával előreszaladtunk, majd leültünk a kedvenc helyünkre, ahol mindig van egy kis pokróc. Vagyis ha odarakjuk. Mert egyébként van ott egy kis faláda, amit még ketten csináltunk (nem éppen dicsekedni valóan szép), és abba raktuk el, nehogy megázzon, ha esik az eső, vagy éppen ne essen rá hó.

- Most már mesélhetsz. Tudom a sztorit, de jobb, ha te elmeséled nekem, mert úgy sokkal izgalmasabb. - tért a lényegre, mire felnevettem. Tudtam.

- Szóval, odaértünk a koncertre, majd megvártuk az egy órát...

- Ezt én is tudom! Utána? - kérdezte igazán türelmetlenül.

- Szóval utána elkezdődött és körülnézett. Egyszer pont rám, de egy másodperc sem volt. Aztán a kedvenc számom  jött, a...

- True Love. - mondtuk egyszerre, mire elnevettük magunkat.

- És a kedvenc részemnél pont rám nézett. Vagy a mögöttem piáló bácsikat, de ki tudja. Lehet, hogy a szakállasok jönnek be neki... Növesszek szakállat? - kérdeztem dörzsölve az állam.

- Természetesen. Nem vagy normális! Hiszen az a mai divat! Szakállas nők az élen! Nem olvastad? Én is már növesztem... - mondta, mire már megint szakadtunk a nevetéstől.