Segítség, beleszerettem egy sztárba! ~SZÜNETEL~

9.rész

Amikor Luke előállt a tervével, még csak gondolni se mertem volna, hogy ha komolyan gondolja, akkor egy rohadt nagy és híres vidámparkba visz minket.

Szégyen, nem szégyen, soha nem voltam még vidámparkban. Filmekből láttam inkább az ilyesmiket, ahol az alap dolog, ha felülnek az óriáskerékre. Vagy mondjuk egy hatalmas vasútra.

A kocsiban ülve az anyósülésnél a lassan már leszedhető kötésemmel ugráltam egy helyben, miközben a biztonsági övemet babráltam.

- Most tényleg vidámparkba megyünk? - kérdeztem szerintem vagy kilencvenedszer, mire Luke elröhögte magát.

- Igen, oda. Ennyire szereted? - kérdezte most egy pillanatra felém nézve, ám gyorsan visszanézett az útra.

- Még sohasem volt ilyen helyeken. - kezdte Vic megint az "előbb elmondom, mielőtt összedadognál valami hülyeséget" dolgot, mire elröhögtem magam.

- Csak filmekből láttam. Szóval, tényleg megyünk?

- Igen, igen. Sőt, felülhetsz az óriáskerékre. - röhögött Luke, ahogy láttam, nem megunva az állandó "tényleg?"-ezésemet.

- Azta! Az gáz, ha nem tudom, hogy tériszonyom van-e? - kérdeztem körbefordulva, mire James röhögve kinézett az ablakon.

- Nyugi, kis csaj. Csak lazíts! Nem akkora dolog! Jó, mondjuk tök király...

- Számomra hagyomány, hogy egy évben minimum tízszer megyek vagy csak én, vagy a fiúk is, vagy a család. - rántotta meg a vállát most Zack, mire rámosolyogtam.

- Király. Akkor tuti, hogy nagyon király! - kezdtem megint ficánkolni, mire Luke rám mosolygott. Azt hiszem, megunta, hogy ennyit mozgolódok, mert amit mondott, egyből lenyugtatott.

- Aranyos vagy, amikor izgulsz. - mondta mosolyogva lazán, mire egyből elöntötte a pír az arcomat, lehajtottam a fejem és próbáltam nem annyira láthatóvá válni.

- Nem is izgulok. - motyogtam, mire a hátulsók a nagy csöndből hirtelen felnevettek. Aranyosak, mondhatom. - Nem kell szívatni másokat, gyerekek! Még soha nem voltam ilyen helyen, természetes, ha picit izgulok. - elégeltem meg a nagy hahotázást.

- Nem szívattalak. - rántotta meg a vállát Luke, mire végképp elhallgattam. Mi ez a flörtölés? Legalább ne így hallgattatna el, hanem mondjuk megkérne rá. Így nem csak elhallgatok, de elmehetek piros festéknek is. Szuper, köszönöm, Luke Water!

Amikor odaértünk, megint ugrálni kezdtem, nézelődtem és közben még mások idegére menve mentem mellettük, majd hirtelen helyet váltva valamelyikük mellett termettem. Mind mosolyogtak, bár gondolom, igazán lefárasztom őket.

Egyébként átöltöztem, egy farmer rövidnadrágra, és egy kék ujjatlanra és az oldalamon egy nagyon kicsi fehér táskára, amiben volt a pénztárcám. A hajam kiengedve.

Sorban álltunk, hogy jegyet vegyünk, és megfogadtam, hogy addig nyugodt maradok. Így hát kiegyenesedtem, poker face, és felnőttesen körülnézni. Ekkor megszólalt az az imádott hang, amit vagy három éve mindig hallok, csak éppen lejátszóból régen.

- Na, mi történt? Olyan nyugodt lettél... - nézett végig rajtam mosolyogva, mire bólintottam.

- Egy érett tizenhét éveshez kell hasonlítsak. - mondtam határozottan, majd megláttam egy lónak öltözött embert, és egyből eltátottam a szám. - Miért nem engedi a sors, hogy picit komolyabb legyek? Az egy ló! De király! Ez a kabala állat, vagy mi?

- Csak legyél olyan, amilyen. Hidd el, itt senki nem néz rád csúnyán, ha örülsz. Ez a hely nem Eric. - mondta, mire egyből komolyabb lettem. Eric.