Segítség, beleszerettem egy sztárba! ~SZÜNETEL~

12.rész

Végre elment Eric! Ebben a rossz hír, hogy már nem élek Lukenál.
Így hát könnyes búcsút vettünk egymástól és hazavitt.
- Sajnos mennem kell, ma lesz egy koncertem. - mondta félrehúzott szájjal.
- Értem. Akkor majd írj, vagy nem tudom... - néztem a cipőmet. Ekkor magához ölelt, amit viszonoztam.
- Nem jönnél a koncertre? - súgta a fülembe, amitől megborzongtam.
- Nem vettem jegyet.
- De nekem van három feles jegyem, ugyanúgy, ahogyan a többi BS tagnak is. James is hozza Vicket. Naaa, légysziiiiii! - kezdett el nyávogni, amin elröhögtem magam.
- Jó, megyek! Addig is veled lehetek... - mondtam, majd leesett, hogy mit mondtam. - Ízé... szóval, vagyis....
- Vagyis? - mosolygott rám szórakozottan. Tudja, hogy mentegetőzni akarok!
- Gonosz. - engedtem el és karba tettem a kezem. - Csak össze-vissza beszélek.
- Igazán? - nevetett fel.
- Igazán. - durcáztam tovább.
- Pedig sokan szeretnek velem lenni, és te voltál az, aki ezt el is mondta. De ha csak össze-vissza beszélsz, akkor mindegy.
- Senki nem mondta még neked rajtam kívül? Ez most komoly?
- Komolyan.
- Akkor én mondtam. - enyhültem meg, mire nevetve bólintott.
- Akkor mégis mondtad. Aranyos voltál. - nevetett tovább, mire kinyújtottam rá a nyelvem.
- Többet nem mondok semmit neked, ami ilyen jellegű...
- Nyugi! Akkor jössz? - mosolygott, mire rákvörösen bólintottam és visszaültem a kocsiba.
- Azt mondod, hogy Vic is jön? - kérdeztem.
- Igen. James viszi Vicket. Tudod, ez amolyan meglepetésszerű.
- Milyen ari... - bólintottam, mire Luke rám mosolygott.
- Most az én kocsimmal megyünk Zack, Barna te és én, James pedig a saját kocsijával viszi Victoriát.
- Értem. James biztos eléggé szereti Vicket. - néztem Lukera, mire felsóhajtott.
- De még mennyire... Amióta együtt vannak, állandóan ő a téma.
Elnevettem magam.
- Harry is ilyen. De az a furcsa, hogy még nem láttam Sophiet élőben.
- Tuti, hogy én is ilyen leszek. - mondta hirtelen, mire elmosolyodtam.
- Van már kiszemelt? - miért kérdeztem meg?!? Miért?
- Kiszemelt? Azt hiszem, van. - mosolyodott el mivel gondolom rágondolt.
- És ki? - kérdeztem gyorsan, mert tudni akartam, kit is szeret az a srác, akit én szeretek.
- Titok. A fiúk sem tudnak róla. Majd ha a barátnőm lesz, akkor majd megtudjátok.
- Oké. Ahogy látom, elég magabiztos vagy.
- Hát, próbálok nem gondolni arra, hogy elutasíthat. Így hát abba bele sem gondoltam.
Ezután nem beszéltünk egy ideig, mert én gondolkoztam. Vajon ki is lehet az?
Aztán beszállt a kocsiba Barna és Zack is.
- Szia...sztok! - vett észre Barna mosolyogva. - Szervusz, Lucy. Rég láttalak. Hogy van a karod?
- Köszönöm, jól. Már levettük a kötést. Maga Hogy van?
- Tegezz csak. Egyébként jól, köszi. Örülök, hogy jössz te is.
- Én is nagyon örülök. Egyébként hol lesz a koncert?
- Itt. - állt meg Luke a kocsival. Egy hatalmas lebetonozott tér volt, ahol a végében egy nagyobbacska színpad állt. A teret a fűtől kordon választotta el, de emberek még nem jöttek elő. Furcsa, mivel még két óra, és fellépnek a fiúk. A föld még szép tiszta volt, bár gondoltam, hogy koncert végére tiszta kosz lesz egy csomó pohárral.
Luke felém se nézve megragadta a kezem majd rákulcsolta, aztán felém nézett, és hírtelen elengedte.
- B...bocsi. Véletlen volt. - dadogta, miközben megvakarta a tarkóját. Barna ezen felröhögött, amitől mi is elmosolyodtunk.
- Nem gond. Izgulsz? - suttogtam, hogy csak ő hallja.
- Persze. Van egyáltalán olyan fellépő, aki ne izgulna? - röhögött fel.
- Jobb lenne, ha megfognám a kezed? - kérdeztem mosolyogva. Gondoltam felröhög és azt mondja, hogy nem, kössz. De hatalmas meglepetésemre egy kicsit bólintott és felém tartotta a kezét.
Egy kicsit haboztam, majd hirtelen elkaptam a kezét, mire rákulcsolta ujjait az enyémre.
- Fiúk, ott jönnek Jamesszék. - szólt Barna, mire odakaptuk a fejünket. James és Vic egymás kezét fogva jöttek. James Félmosolyra húzta száját, Vic viszont meglepetten nézelődött. Nagyon passzoltak egymáshoz. Aztán "alig észrevehetően" mutogatni kezdett felénk, amitől Lukekkal elröhögtük magunkat.
- Ne izgulj... ott leszek és szurkolok, jó? - szorítottam egy picit meg a kezét, mire rám mosolygott.
- Te vagy a hősöm. Nem csalódtam benned.
- Hali! - köszönt James, Vic viszont mosolyogva intett. Aztán észrevett engem.
- Te is itt vagy? Te tudod, mi lesz? - kezdett faggatózni, amin elnevettem magam.
- Gondoltam, hogy jössz.- mosolygott James. - Luke?
- Aha. Felajánlotta. Amúgy tudom, mi lesz, de majd meglátod. Részleteket nem tudok! - tettem fel egyből a kezem, mivel Vic a faggatós nézésével nézett rám. Aztán kiszúrta Vic a kezünket Lukekkal.
- Lucy, majd menjünk valamelyik nap a rétre.
- Rendben. - mosolyogtam. A rét a titkos helyünk. De ezt már tudjátok.
Egy kis idő után James megcsókolta Vicket.
- Mennem kell, mindjárt megtudod, mi a meglepetés. Gyerünk, srácok! - mondta, mire Zack egyből elindult. Luke felém fordult.
- Szurkolsz?
- Persze, de úgyis ott leszek. - mosolyogtam, mire közelhajolt hozzám és az arcomra egy cuppanós puszit nyomott. Elpirultam.
Elengedte a kezem, majd elindult a fiúkkal. Victoria egyből kiszúrta a színpadot.
- Koncert? Az lesz, Barna? Azért vagy itt! Ugye?
- Majd meglátod, csajszi. Gyertek. - nevetett fel, majd elindultunk a színfalak mögé, ahol a fiúk vannak.
Aztán kiszúrtam egy nagyon szép lányt, aki épp valamin nevetett Lukekkal. Hosszú szőke haja volt, és magas. Én sokkal kisebb vagyok, persze az a lány egymagas majdnem Lukekkal.
Tökéletes fogai voltak, és nevetés közben meg-megsimította Luke karját.
Biztos el akartam én jönni?
- Viiiiiiiiic! - nyafogtam halkan.
- Mi a baj? - nézett felém.
- Tizenegy óránál... - motyogtam, mire észrevette a lányt.
- Az meg ki a fészkes fene? - kérdezte, mire Barna válaszolt.
- Az az itteni polgármester lánya. Dús gazdagok, BS fan, és úgy tűnik megtalálta a fiúkkal a hangot. - mosolygott büszkén.
Nem. Ő csak Lukekkal beszél. Néha odafordul Zackhez, de Lukeot simogatja.
-Figyelj, asszem én... - kezdtem, de Luke odajött hozzánk. Sajnos a lány is jött.
- Hogy érzitek magatokat, lányok? - kérdezte, miközben Barna elment beszélni a szervezővel.
- Kíváncsi vagyok. - szólt Vic, mire Luke rám nézett.
- Tessék? - néztem rá a bambulásomból.
- Hogy érzed magad?
- Jól. - hazudtam egyenesen a képébe hamis mosollyal. Egy másodpercre elhittem, hogy bevette, de aztán a tekintetéből rájöttem, nem dőlt be. Csöndben farkasszemet néztünk, mire a csaj nagyon vékony hangon megszólalt.
- Ízé, Lukie, gyere! Mutatok valami nagyon kircsit! - fogta meg a kezét és húzni kezdte.
Luke meglátta a tekintetem, de a lány már elhúzta magával.
- Lukie? Komolyan?? Na, Jó, én léptem.
- Ilyen könnyen feladod? - kérdezte Vic, mire megtorpantam.
- Én Lukenak akarok jót. A csaj totál bele van zúgva, ahogy én is. De az a lány... gazdagabb, szebb és eléggé fura a beszéde. Komolyan, ki mondja azt, hogy kircsi?!
- Pedig téged hívott el, nem pedig őt. Vagy tévedek? - röhögött fel. - ugyan már, Lucy. James és én sem csak úgy lettünk. Sokat küzdöttem, hogy James és Vic legyen, ne pedig James... és Vic. Küzdj érte!
- Rendben, de ne várd el, hogy jópofizzak senkinek. - szóltam, mire magához húzott röhögve.
- A pénz nem boldogít. - tette hozzá.
Aztán elindult a koncert, mi meg oldalról néztük. A csaj persze a másik oldalt ugrált. Öcsém, de fárasztó egy lány. Energia vámpír, de végül is kit izgat? Nem az én bajom.
Lukera sütött a reflektor, aki mosolyogva nézett a nézők felé.
- Üdv itt! Örülünk, hogy itt lehetünk, ugye, fiúk? - nézett Zackre és Jamesre, akik bólogattak.
- Milyen számmal kezdjünk? - kérdezte a mikrofonba James, mire Luke rám lesett. Elpirultam.
- Az én hősömnek a kedvence a true love. Jó lesz az? - kérdezte, mire a tömeg egy emberként mondta az igent. A lány furcsán tekintett rám, majd megalázóan nézve inkább Lukeot figyelte. Persze, miért ne?
Aztán belekezdtek az ismerős szövegbe.
Hírtelen feltörtek az emlékek és még meg is hatódtam. A nap, amikor megismertem Őt. Aztán Luke a szemembe nézett.
- What I feel about you, the only true love. - énekelte nekem a kedvenc részem, mire halványan elmosolyodtam.
Szívesen kiáltottam volna oda, hogy "én is így érzek!", de 1. Úgysem hallotta volna meg, 2. ez a szöveg, és nem nekem írta. Gondolom csak eszébe jutott, hogy ott vagyok, és pont akkor nézett rám, vagy nem tudom. A csaj felháborodva nézett dühösen rám, és Lukera. Már nem is ugrált. Sőt, intett nekem, hogy koncert vége előtt menjek már a színpad mögé. Bólintottam, bár őszintén mondom, nem is tudom, miért. Talán azt gondoltam, barátkozni akar majd, vagy fene tudja. Tudni illik, naiv vagyok, így ezt elvártam magamtól. Pf!
Aztán jött az utolsó szám, én meg intettem Vicnek, hogy mindjárt jövök. Ez az utolsó szám már csak ráadás volt, így mindjárt befejezték. Aztán találkoztam azzal a lánnyal.
- Szia, Lucy Parker. - tartottam felé a kezem, mire lesajnálóan
nézett rám.
- Elena Smith. De lényegtelen. Tudod, Lukieval nagyon jóba lettem, és örülnék, ha nem tennéd tönkre.
- Mi? ÉN? - röhögtem fel, de halálkomolyan nézett, így abbahagytam.
- Irritáló, hogy mesélek neki és hirtelen azt mondja, hogy odamegy hozzád. Na, meg az ének... Chh! Komolyan... hány koncertjén voltál egyáltalán?
- Ezzel együtt ez a második. - suttogtam, mire felröhögött.
- Öcsém, nem is ismered őket régóta...
- Dehogynem! Csak egyszerűen...
- Á, értem. Csóró vagy. - mondta a szemembe, mire lehajtottam a fejem. Ez fájt.
- Ezt hadjuk.
- Jó. A lényeg, hogy szállj re róla, mert nagyon pórul jársz, csöveském.
- Tudod mit? Nem! Nekem aztán nem parancsolsz, még az sem érdekelne, ha te lennél Obama lánya... - fintorodtam el és ezt komolyan gondoltam. Nem akarom többet hagyni magam. Nem engedem. Vicknek igaza volt. Ha hagyom magam, csak megalázás vár. Ezt semmiképp nem engedi a büszkeségem. Aztán hirtelen pofon vágott, amitől hátraestem és bevertem a fejem valami irtó keménybe. Au! Ekkor kigáncsoltam, de megint megütött. Hírtelen túl gyenge letten és nem tudtam visszatámadni. Kezdtem homályosan látni, és sajgott a fejem. A fenébe is, mi ez a kemény? A csaj rámült és megint ütésre emelte a kezét, de lefogtam. Csak nem számoltam azzal, hogy az egykor neglőtt kezem még egy kicsit gyenge? Annyira, hogy el kellett löknie a kezem, már nem akadályozza semmi. Aztán hírtelen egy hangot hallottam.
- Lucy! - kiáltott Luke, majd Elena bociszemekkel nézett rá.
- Véletlenül elestem és... Lukie! - azt gondolta, hogy beveszi?!
- Az arcán az a te kéznyomod?
- Nem... vagyis izé... vége a koncertnek?- mosolygott, hogy elterelje a témát, de Luke simán ellökte a csajt rólam és úgy, mint egy menyasszonyt, a karjaiban tartott.
- Jól vagy? Fáj valamid?- hajolt hozzám közel, mire eleredtek a könnyeim.
- A... fe...fejem fáháj... - remegtem a fájdalomtól. Gyenge vagyok. Nagyon gyenge...
- Mi azt hiszem megyünk. Elvigyelek dokihoz? - suttogta, mire megráztam kissé a fejem.
- Nem halok belehe. Csak... - sóhajtottam. - csak túl gyenge vagyok, és erre most jöttem rá. És ezt érzelmileg mondom.
- A csaj irritált, mi? Hidd el, nem voltál egyedül. - sóhajtott, mire az említett személy durcásan elment társaságunkból. Ezen elnevettük magunkat.
- Mindig időben érsz ide, mi? - bújtam hozzá, mire megpuszilta a homlokom.
- Csak úgy, mint te. Nem tudom, hogy tudtam nélküled élni... - motyogta, mire a szemébe néztem. És akkor...
Ő a számat nézte, majd én is így tettem az ő szájával. Ekkor még közelebb került az arcunk.
De komolyan mondom, a sors nem engedi meg soha, hogy megcsókoljon?! Ez nagyon idegesítő. Mert Barna lépett hozzánk.
- Ó, elrontottam? Na, mindegy, majd folytatjátok, mennünk kell.
- Figyelj, én hazaviszem Lucyt, menjetek Jamesszel, jó?
Barna nyugodtan bólintott és mi is elindultunk a kocsi felé.
- Figyelj, nagyon jók voltatok, menjetek és ünnepeljétek meg.
- Akkkr te is jössz? - tekintett felém, mire mosolyogva megráztam a fejem.
- Egy kis pihi rámfér. Otthon fogok ülni, egy nutellával a kezemben. Legalább is ez a tervem.
- Biztos nem jössz?
- Biztos. Azt hiszem, a mai nap elég volt. Az a lány, meg kiakaszt...
- Elena? - kérdezte, mire unottan bólintottam.
- Tudni akarod, miért pofozgatott meg?
- Miért? - nézett rám kíváncsian.
Ekkor jött el a pillanat, amikor nem érdekelt már semmi. El akarták venni tőlem Lukeot, az egyetlen fiút, akit szerelemből szeretek.
- Azt mondta, hogy közétek állok, meg elveszlek tőle, na meg nem ismeri a csöves fogalmát. Egy Plazacica, idegesítő hanggal, és mindenképp el akart távolítani tőled. De én megmondtam neki, hogy nem és túl hirtelen ütött meg, így bevertem a fejem. Igérd meg, hogy soha nem bánsz így velem! - kértem, majd a cipőmet néztem a kocsiban.
- Nem bánnék így veled, törpém.- uuuuuu, becenév!!! Azaz! Milyen aranyos becenév...
Ettől az egy szótól teljesen kivirultam és boldogan válaszolgattam a kérdéseire, néha még fordítva is. Azt hiszem, a mi "kapcsolatunkat" nem tudják olyan könnyen szétszedni. én azt hiszem, minden rossz azért történt, hogy az ilyen szép pillanatok megszülessenek. Akkor úgy is mondhatnám, hogy megérte. Igen. Lukeért megérte.
És én nem adom fel.

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen unalmasak lettek a részek, de próbálok valami érdekeset összehozni. 😉 addig is vote! 💙