Segítség, beleszerettem egy sztárba! ~SZÜNETEL~

6.rész

( Eric ⬆)

A próba után minden olyan zavaros lett... Nem, mintha nem emlékeznék, csupán egyszerűen minden olyan volt, mint egy álom, keverve a rémálommal. De csak az elején.

Egész nap végig azon a néhány mondaton álmodoztam : "Lucy. Ígérem meg foglak védeni, ahogyan te is tetted. Nem hagyom, hogy bántódásod essék."

Victoriával ültünk a szobámban, kivesézve a táncunkat, és a beszélgetésüket is (mind a kettő nagyon érdekes volt, így sokadszorra is), aztán hívott Harry.

- Na, mizujs? - kérdeztem tőle, mire Vic leült az ágyamra egy üveg Nutellával.

- Asszem van egy jó hírem. Bár nem tudom, számodra jó hír-e.

- Na, mondjad csak. Szerintem elbírok vele. - mosolyodtam el. Tudni illik, ami Harrynek durva, az számomra akár jó is lehet. Soha nem gondoltam volna, hogy most nem így lesz.

- Itt lesz Eric. A városban. Egy egész hétig. - nyögte ki, mire elfehéredve néztem a falamat. Ne! Csak őt ne! Nem akarom látni!

- Ne viccelj, Harry. Most komolyan. - sóhajtottam fel, hátha rossz a humorérzéke. De nem.

- Komolyan, Lucy. Hívott engem, hogy találkozhatnánk én, Bryan és ő. Bryan persze nem megy.

- Bryan, ő és én. - javítottam ki, mire döbbent hangon szólalt meg.

- Te akarsz vele találkozni?

- Nyelvtan, okoskám! - szólalt meg teli szájjal Vic, mire elnevette magát Harry.

- Persze, logikus. Csak kicsit izgatott vagyok, aztán most eszembe sem jutott nyelvtanozni. - mondta nagy döbbenetünkre a kis okoska.

- Figyelj, ha kérdezi Eric, meghaltam. Néhány hónapja volt a temetésem. A sírom Alaszkában van, ha meg akarja látogatni.

- Akkor rossz a hír.

- Az ex pasim, aki a kis veszekedésünkből szakított, majd másnap már egy lánnyal beszélgetett, fogták egymás kezét, és csókolóztak. És én mind láttam. Maradjon csak ott, ahova költözött. - sóhajtottam fel, mire Harry felnevetett.

- Sajnos az lehetetlen. Valami nyári dogát kapott, hogy írjon a helyről, ahol azelőtt élt.

- Értem. Végül is, abban a csepp kis agyában nincs meg az emléke a városról. - forgattam a szemeimet.

- Ha már két hétig itt vannak a szülei, akkor már ne unatkozzon. - mondta, mire elfintorodtam.

- Ki oldalán állsz? Ericén, vagy az enyémen?

- Vagy... - sóhajtott. - Tudod, Lucy, ez nem mehet így tovább. Legalább béküljetek...

- Fog be! - kiáltottam rá, mire észbe kaptam. - Bocsi, de...

- Tudom. - mondta együtt érzően. - Nem is úgy értettem. Csak egy beszélőviszony nem tenne rosszat, nem gondolod?

- Tudod mi volt a múltkor, ugye? - mondtam könnyekkel a szememben. - Többet nem kérek bocsánatot, mert vitáztam vele. Egy vadbarom, találjon magának egy ősembert, vagy a frász tudja...

- Néhány hónapja volt a temetésed, és Alaszkában van a sírod. Megjegyeztem! - mondta végül Harry.

- Pontosan. Szia, Harry! - szóltam, majd letette. - Miért kell minden jónak tönkremennie?

- Kérdezd az ex pasid. - sóhajtott.

- Miért nem Daniel jön? Vele úgyis barátok vagyunk! Segített feledni Ericet, csak hát, nem lett abból kapcsolat.