Segítség, beleszerettem egy sztárba! ~SZÜNETEL~

11.rész

Lucy és Daniel ⬆

Már megint úgy ébredtem, hogy valaki magához húz. Csupán most mókásabb volt. Összegabalyodtak a lábaink, keze szorosan húzott magához már ki tudja mióta. Az én kezem is a derekánál volt és úgy öleltem. Ezen elmosolyodtam, bár szinte elkapott a szívroham, mivel kiderült, hogy Luke ébren van és épp engem figyel.
- Jó reggelt! - suttogta, mire halványan elmosolyodtam.
- Jó reggelt neked is.
- Még egy kicsit pihenjünk, vagy a mi drága barátaink megint zaklatni fognak?
- Nem tudok még felkelni, de már aludni sem tudok.
- Akkor csak feküdjünk. - tanácsolta igazán bölcsen.
Bólintottam, majd csak néztük egymást.
- Tudtam, hogy sikerülni fog. - szólaltam meg halkan, mire kérdőn rám nézett.
- Mi?
- Vic és James. Tudod, Vic igazán akaratos és megfogadta, hogy úgy is találkozni fog vele és több lesz köztük, mint egy őrült fan. Hát, mára már barátságnál is több lett. - röhögtem fel.
- Kíváncsi leszek, ma milyenek lesznek. Ki gondolta volna, hogy előbb becsajozik? - nevetett, mire kérdőn néztem a szemébe.
- Versenyeztek?
- Jaa, nem, dehogy. Csak... á, lényegtelen.
- Értem. - nem értettem. De nem szóltam. Ekkor a telefonomból felkiáltott Hilary Dufftól a Sparks.
- Ez a szám... - ültem fel hirtelen, majd felvettem. - Szia!
- Szia, Lucym! - hallottam meg az egyik legmegnyugtatóbb hangot, amit régebben hallottam.
- Daniel? Te vagy az? Hogy vagy? Rég hallottam felőled.
- Én viszont nem rég. Nagyon komoly csaj vagy! Olyan bátor! Mikor veszik le a kezedről a kötést? Tényleg Luke Water a pasid? - támadott le a kérdéseivel. - De a lényeg, hogy mielőtt meglőttek volna, épp jönni akartam látogatóba, csak megtörtént a baj, így hagytam, hogy levegőhöz juss. De most elhatároztam, hogy jövök.
- Komolyan? Oké, pillanat. - tettem távolabb a telefont - Luke, találkoznék egy legjobb barátommal. Jössz?
- Persze. - vágta rá kapásból, mire elvigyorodtam. - Azt hiszem, viszek neked meglepetést is.
- U, csokit? Tudod, hogy az oreós a kedvencem, ugye? Csak két hónapja nem láttál, vagy három.
- Mi ez a szófosás, Danny? - kérdeztem röhögve, mire Luke mocorogni kezdett. Kérdőn tekintettem rá, de ő csak legyintett.
- Alig várom, hogy mesélj!
- Majd mesélek, de most mennem kell, nem leszünk kész időben. Mindjárt itt vannak Vickék.
- Vic? Victoria? Az a Victoria?
- Aha.
- Állj! Azt mondtad, hogy nem leszünk? - kérdezte egyből kiszúrva a többes számot.
- Le kell tennem, puszi!
- Danny? Daniel? - kérdezte Luke, miután letette. Bólintottam.
- Ez most hülyén hangzik, de ő volt a második ex barátom, és eddig az utolsó. Csak mi nem is jártunk igazán. Tudod, szomorúak voltunk és összejöttünk, végül rájöttünk, minket nem egymásnak teremtettek, így végül legjobb barátok lettünk. Életem legszebb szakítása. Azóta tartjuk a kapcsolatot. Sőt, boldog vagyok, hogy ilyen klassz fiú legjobb barátom van.
- Értem. - szólalt meg egy idő után. - ő nem bántott...
- Egyáltalán nem. Az csak Eric.
Luke ezután csak bólintott, majd magához húzott és visszadőltünk az ágyra kis kifli- nagy kifli módra. Megállt a lélegzetem, ő meg csak magához szorított.
- Ennek igazán örülök. Egy ilyen csodaszép lányt nem bánthat senki.
- Csodaszép? - gondolkodtam hangosan meglepődve, és az arcom pirosabb volt, mint egy rák...
- Az. - morogta a nyakamnak, mire kuncogni kezdtem. Csikis vagyok.
Úgy csináltunk,mint egy szerelmespár. Ez miatt is voltam rákvörös.

Húsz perc múlva már (sajnos) készülődni kezdtünk, mivel Victoria mindig (igazából olyankor, amikor nagyon boldog) pontos. Néha már túlzottan is. És nem is tévedtem, mivel kb húsz perc múlva már kopogott az ajtón.
- Nyitom! - kiáltottam le, majd ahogy kinyitottam, Vic a nyakamba borult.
- Ennyire hiányoztam? - röhögtem, mire Vic is elröhögte magát.
- Ha tudnád... - engedett el, majd James jött be.
- Te is jöttél? - kérdezte kíváncsian most Luke.
- Persze. - mondta röviden és lepacsiztak.
Leültünk egy kis szabálytalan körbe, ami úgy nézett ki, hogy én Luke mellett, Vic pedig James mellkasának dőlve nézett minket. Olyan cukik!!
- Van valami újság? Olyan energiadúsnak tűnsz, Lucy. - vigyorgott Vic. Elmosolyodtam.
- Daniel jön ide, csak még nem beszéltük meg, hogy mikor is. - hadartam vigyorogva, mire elmosolyodott.
- Rég láttam. Szervezhetnénk egy programot holnapra, ha ő is ráér. Együtt Luke, James, Zack, Harry és Bryan, végül te meg én. Na, mit szólsz hozzá?
- Heten? Vele együtt nyolcan... - gondolkodtam. - oké! Majd csinálunk valami csapatversenyt, vagy mit tudom én...
- Jó ötlet. - vigyorgott most Luke, és a szemembe nézett.
Elpirultam, mert nem jöttem rá, mit akar mondani a szemével.
Néztük Vicket és Jamest, ahogyan turbékolnak, mi addig "hozok innivalót", "megmutatom hol van" kifogásokkal lestük őket az ajtóból.
- Olyan édik együtt, nem? - kérdeztem mosolyogva Lukeot, mire ő bólintott.
- Igazán jól néznek ki együtt.
- Milyen jó is annak, aki összejön azzal, akit régóta szeret. Mázlista. - sóhajtottam, majd leesett, hogy épp Lukenak mondom ezt, így elpirultam.
- Neked is van ilyen? Akit régóta szeretsz? - kérdezte, mire elpirulva bólintottam.
- Már egy ideje. Csak gondolom, ő vagy barátként, vagy húgként tekint rám. Mindig törődik velem és megvéd.
Arcán láttam, hogy gondolkodik, kire is gondolok, majd lesütötte szemét. Vajon rájött, hogy ő az?
- Értem. Szurkolok nektek, vagy mi... - szólt, mire először összehúztam a szemöldököm, aztán inkább hagytam.
És ekkor volt az a pillanat, miután Luke furcsa volt. De nagyon. Például amikor visszamentünk az ígért innivalókkal, és leültünk, csak úgy átkarolt és állát a vállamon pihentette. Megértettem Vic kérdő tekintetét, mivel az enyém sem volt jobb.
Luke felé fordítottam a fejem, aki mosolyogva nézett engem. Zavarba jöttem, olyan közel volt.
- Jól vagy? - kérdeztük egymástól egyszerre, amin elnevettük magunkat.
- Jól. Te? - kérdezte komolyan, mire bólintottam.
- Khm. - köszörülte meg a torkát James, mire odakaptuk a fejünket.
- Bocsi, izé... majd szóljatok holnap Zacknek, oké?
- Persze. De Lucy?
- Igen? - kérdeztem mosolyogva Vicktől.
- Nem ma veszik le délután végre a kezedről a...
- Elfelejtettem! - ugrottam fel, ami miatt Luke feje hátra csúszott. - Bocsi!
- Nem gond. Elviszlek, oké? - dörzsölte az állát, mire körbenéztem. A többiek csöndben mosolyogtak rám. Értem, akkor ketten megyünk.
- Ha nem gond... - mosolyogtam rá, majd Luke odafordult Jameshez.
- Tiétek addig a ház. Érezzétek otthon magatokat. - intett, majd indultunk is.
Amíg leszedték, meg elrendezték a karom, Luke eléggé feltűnően unatkozott.
Fel-alá járkált, kérdezgette, hogy mennyi az idő, meg ilyenek. Végre leszedték, így megköszöntük és már indultunk is.