Segítség, beleszerettem egy sztárba! ~SZÜNETEL~

18.rész

Sajnos Jessicával a nap nagyon hamar elment, aminek nem örültem, mert őszintén megmondom, nagyon megkedveltem. Szorosan megölelt, amit természetesen viszonoztam.

- Remélem többször fogunk beszélgetni! - szorongatott meg, mire elmosolyodtam.

- Én is nagyon remélem. - engedtem el, majd Luke elkapta a kezemet és ujjait az enyémekre kulcsolta.

- Egy élmény volt. - mosolygott. - De most már mennünk kell. Tudod, megyünk Magyarországra nyaralni így együtt a barátok majd, és szólni kéne a szüleinek is. - magyarázta el a helyzetünket.

- Értem. Hát, rendben. Jó szórakozást! - ölelt engem meg ismét, majd Luke vállát nevetve megveregette. - Ha ezt a csajt elveszted, nem viccelek, kitekerem a nyakad.

Majd lassan el kellett indulnunk.

- Bírom ezt a csajt. - mondtam mosolyogva, mire Luke belepuszilt a hajamba.

- Jó fej. Csak mint mondtam, energiavámpír. Nem is kicsit.

- Nem számít. A lényeg, hogy jó szíve van.
Először beugrottunk anyuékhoz, hogy megkérdezzük, hogy mehetek-e velük. Természetesen azt mondták, ha Vic drága is ott lesz, mehetek. Utána siettünk utunkra.
Zackékhez elég hamar odaértünk, így nem volt nagy meglepetés, hogy még csak Zack volt ott.
- Ti már itt?  Nem pazaroljátok az időt, az tuti. Gyertek. - invitált minket be felpucéran. Azért nem lettem annyira zavarban, mert néha egy-egy koncerten a pólóját vagy letépi, vagy csak leveszi. Igen, ez az ő stílusa. De szeretjük.
- Felvehetnél egy pólót, Zack. - röhögtem.
- Muszály?  Így tök kényelmes. - sóhajtott, mire elnevettem magam.
- Akkor maradj. -legyintettem feladva.
Beszélgettünk így egy kicsit, majd lassan mindenki beözönlött a hatalmas ajtón. James hozzám lépett 
- Akkor holnap délután velünk jössz a reptérre, rendben?  - kérdeztem, mire bólintott.
- Alig várom, hogy újra lássam. - elmélkedett, mire mosoly kúszott arcomra.
- Nagyon cukik vagytok együtt. - ujjongtam lányosan, mire furán nézett, de elnevette magát.
- Öhm... Köszi? - nevetett és válasza így szinte kérdésként hatott.
- Gyerekek!  - szólt Vic a telefonból, mire mind odakaptuk a fejünket. Nem vettem észre, hogy már hívásban van.
- Szia Vic. - ugrottam a telefon elé és vártam, mit is fog mondani.
- Holnap este jövök! - ujjongott, mire én is vigyorogtam.
- Igen. Alig várom! - kezdtem örömtáncot járni, mire inkább leültem. Aztán Luke odaült mellém és adott egy pohár vizet. Addig csöndben maradtam legalább, amíg üdvözlik egymást Jamesék.
- Na, Szóval. Mindenki akkor jön Magyarországra velünk? - kérdezte végül.
- Sajnos én nem tudok jönni. - jelentkezett lehajtott fejjel Sophie. - a jövő héten a nagyiékhoz megyek segíteni.
- De kár. - karolta át barátnőjét Harry, majd homlokon csókolta. - Ha akarod, én sem megyek.
- De!  Menj csak. Nekem megvan a programom arra az időre. Nem is tudnánk találkozni. Majd skype-on beszélünk. - puszilta meg barátját.
Tényleg igazán cukik voltak.
- Akkor egy ember nem jön. - hervadt le mosolyom.
- Sajnos. - bólogatott Sophie.
- Akkor hányan leszünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Heten. - szólt Zack számolva. - és úgy emlékszem, csak négy szoba van.
- Rendben, akkor én alszok Vickkel... - kezdte James, mire Bryan és Zack tiltakozni kezdtek Harryvel együtt.
- Semmiképp. Vic alszik Lucyval. Lányok nem vegyülnek fiúkkal! - akadt ki most Zack.
- Akkor én Vickkel alszok, ha nem gond. - mosolyogtam barátomra, mire az lebiggyesztett ajkakkal rántott a vállán.
- Hát jó. - kezdett el "szipogni".
- Akkor leszünk egy szobába,  Lucy? - ujjongott Vic, mire hevesen bólogattam.
- James, régi pajtás, leszünk egy szobába? - kérdezte Zack, mire Bryan felmordult.
- Tudtam én, hogy őt jobban szereted... - húzta fel orrát. - Akkor gyere, Harry, mi egy szobába leszünk.
- O... Oké... - nézett furcsán barátjára Harry, mire felnevetett Sophie.
- Azért a pasimat el ne vedd!
- Nem készültem ilyen tettre!  - rázta hevesen a fejét, majd kezét szájához tette, ám rendes hangnemben mondta. - csak féltékennyé akarom tenni.
- Értem én.- röhögött végül, mire Zack fejét rázva nevetett.
- Akkor Vic-Lucy együtt, Zack-James, Harry-Bryan és Luke egyedül maradt... - mondta Luke.
- Szegény Luke... - simítottam meg vállát, mire felnevetett.
- Szegény Luke. - ismételte meg, majd átkarolta derekam, magához húzott és fejét vállamra dőltötte. - De most Lukenak kényelmes.
- Luke lenni ősember? - kérdezte mutogatva röhögve Vic.
- Nem. Luke lenni kissé normálisabb, mint ősember. - nézte Luke a telefont.
- Kincsem, pakolj össze! Holnap indulunk.- hallotuk Vic anyukáját, mire nagy neglepetésemre Lukekkal James szólalt meg.
- Csókolom! Hogy tetszik lenni? - érdeklődött kedvesen, mire Vic anyu leült a lánya mellé.
- James!  De örülök, hogy látlak!  Én nagyon jól. Te?
- Megvagyok, Köszönöm. Bár hiányzik a maga sütije.
- Na,  elég!  A végén a saját anyumra leszek féltékeny. - nézett unott arccal Victoria maga elé.
- Jó, jó. Hé, szia Lucy!  - intett most nekem boldogan.
- Üdv!  De rég lattam! Hogy van?
- Nagyon jól vagyok, köszi!  Anyud hogy van?  Nem nagyon veszi fel a telefont és aggódok... - harapott aggodalmas arccal a szájába. Na, igen, anya és Victoria anyukája is nagyon Jó barátok és hasonló módon, mint mi.
- Sajnos nem nagyon ér rá, de jövő héten Szerintem már kicsit könnyebb lesz elérni.
- Na, most már megyek pakolni. Sziasztok! - adta fel Vic, majd miután mindenki elbúcsúzott tőle, letette.
- Ő sem ért rá valami sokáig. - sóhajtottam, majd megpusziltam a vállamon fekvő Luke fejét.
- Hát nem. - feküdt el a földön Bryan, majd hírtelen felült és fogdozni kezdte a padlót. - padlófűtés?
- Aha. - bólogatott Zack, mire Bryan elkezdett gurulni a földön. Nagyon élvezte.
Lassan megbeszéltünk mindent, majd már készülődtünk, amikor valami hangos zaj hallatszott az utca felől.
Egymásra néztünk, majd mind megnéztük, mi is történt kint.
Teljesen lesokkolt a látvány.
Egy lány feküdt a földön természetellenesen fekvő lábbal, és egy autó dőlt be az árokba.
- Hívok mentőt. - vette elő gyorsan Luke a telefonját és már tárcsázta is. Én a lányhoz szaladtam, míg néhányan a kocsihoz.
- Hallasz engem? - kérdeztem meg, hátha eszméleténél van.
- Hha... - próbált válaszolni, mire bólintottam.
- A segítség már jön, nyugodj meg. - simogattam a lány haját. Feje nem sérült. Ez jó hír. Megnéztem, hogy mi nincs úgy, ahogy kéne. Szerencsére csak a lába állt furcsán és az oldala kicsit belilult.
Aztán egy jó néhány perc múlva sziréna hangját hallottam. Már épp vitték volna el a mentősök, amikor a lány felém fordult.
- Khösz... Önöm... - préselte ki e szavakat, majd elvitték.
A Kocsi sokkal rosszabb állapotban volt. Ketten ültek benne, és hatalmas mázlijukra senki nem ült az anyósülésen, mert az egyből meg is halt volna. A vezető volt elől, aki férfi volt. Eszméletét vesztette és mögötte egy majdnem velem egyidős fiú, aki magánál volt, de szinte sokkot kapott.
- Köszönjük, hogy még időben szóltak. Kérem, most már menjenek el. - lökdösött minket el a helyszínről egy magas rendőr, mire bólintottunk és mindenki ment a saját dolgára.
Aznap az eset miatt nem volt nagy kedvem a bandázáshoz. Szomorú, hogy ilyent láttam. Még az a szerencse, hogy különösen gyorsan odaértek a mentők.
Lukenak mondtam, hogy szerintem ma kicsit pihenek otthon, és ne aggódjon, semmi bajom, csupán rámfér egy kis pihenés.
- Biztos minden oké? - kérdezte, mire bólintottam.
- Szerintem a mai napot anyuval töltöm kicsit. - mosolyogtam rá, mire odahajolva megcsókolt.
- Hívj, ha bármi van, rendben? - kérdezte aggódva, mire bólintottam.
- Óvatosan vezess! - szóltam, majd néztem, ahogy elhajt. Sóhajtva bementem a házba és az asztalhoz ültem.
- Te vagy az, kicsim? - hallottam meg anyám hangját.
- Igen. Hazajöttem, mert volt egy baleset és már nem nagyon volt kedvem bandázni.
- Mi történt? - aggódott.
- Elütöttek egy lányt. De elvileg a lába tört csak el. Hála égnek már biztonságban van. Elvileg a kocsiban ülők sem sérültek életveszélyesen.
- Örülök. - hozott nekem egy kis kávét, majd ketten beszélgettünk.
Az aznapot anyával töltöttem, és igazán jó volt végre egy kis időt együtt tölteni.
Aztán jött a másnap.
Korán kopogtak az ajtón. De én már kész voltam, ahogy anya is. Már csak Jamest vártuk.
- Készen állsz, hogy végre újra lássuk Vicket?  - öleltem meg gitáros barátomat, mire bólintott.

- Akkor mehetünk? - kérdezte anya, mikor látta, hogy itt van James is.
Erre csak bólintottunk, majd egy gepárdot megszégyenítően szaladni kezdtünk a kocsihoz. Természetesen James ült az anyós ülésén, mert ő ért oda előbb.
- Csalás. - öltöttem rá nyelvet, mire felnevettünk.
- Komolyan, mintha ovisok lennétek. - szólt le minket egyből anya nevetve.
Az odautat végig röhögtük, hol én röhögtem, hol James vagy anya.
Bele sem mertünk gondolni, hogy milyen jó lesz a hazaút.
- Itt vagyunk, itt vagyunk! - ugrándoztam boldogan, amennyire engedte a kocsi.
- Ott áll! - mutatott előre James, mint egy tudatlan.
Valóban ott állt. Bőröndjét szorosan fogva nézelődött, bőre napbarnított, fekete haja környékezte arcát.
- Anya... - néztem rá a visszapillantó segítségével, mire bólintott.
- Előre szaladhadtok.
James abban a minutumban kiugrott a kocsiból és barátnője felé vette az irányt.
Én utána indultam, de szépen lassan. Csodás élmény volt látni, ahogy a két szerelmes meglátta egymást.
Egyből mosoly húzódott arcomra, főleg, amikor Vic észrevette, majd szaladni kezdett felé a bőröndjével ,amit később inkább elengedett és megcsókolta Jamest, aki erre felemelte és megpörgette a levegőben.
Lassan én is oda tudtam sétálni, mire Vic észrevett és örömében majd kiszorította belőlem a lelket is, úgy ölelt.
- Milyen volt? - öleltem szorosan magamhoz hasonlóképpen, ahogy ő azt tette.
- Csodálatos!  Egyszer el kell, hogy menjünk együtt ketten Európába. - sóhajtotta boldogan.
- Erre lesz lehetőség. - szólalt meg James mosolyogva.
- Igen. Tudom. - tapsikolt boldogan, majd elengedve engem újra barátjához fordult és ráugorva megölelte.
Anya is lassan előjött a kocsiból és figyelte a boldog Vicket.
- Csókolom! - őrült anyunak, majd szorosan megölelte őt is.
- Anyud? - kérdezte tőle anya.
- Most jöttek le apuval. - intett maga mögé, majd anya sebesen elindult oda. Nagyon nagy barátnők Vic anyukájával.
- Felhívom Lukeot, hogy itt vagy. - mosolyogtam barátnőmre, aki csak bólintott, mert épp játszott James orrával.
- Szia Törpém!  Minden oké? - hallottam dörmögő hangját, amitől szinte ott helyben szétolvadtam.
- Szia! Minden. Csak gondoltam, hogy szólok, hogy Vic épségben leszállt a repülőröl. - mosolyogtam, majd a szerelmes pár felé lestem. Annyira cukik!
- Értem. Annak örülök. Akkor majd hívlak. Plusz valamikor átjöhetnél újra... - hallottam hangján, hogy örül a hírnek.
- Igen, majd megbeszéljük. - bólogattam.
- Szeretlek!  Szia! - köszönt.
- Én is. Szia! - szóltam, majd letettem és barátnőm felé fordultam 
- Akkor hajrá!

Sziasztok nokedlik! Tudom, tudom, nagyon rég volt rész, sajnálom!  Most egy ilyen rövid kis semmilyen résszel jöttem, hátha megbékéltek, és remélem nem haragszotok <3 💖💖💖 tudjátok, hogy szeretlek titeket <3
Egyébként ha tetszett, akkor vote 😉