Amint megláttam nem hittem a szememnek.
Az az ember állt előttem aki régen a legjobb barátom volt. Aki tönkretett. Megalázott. Lélegzetem,szaporább lett és erősebben szoritottam Luke kezét. Ő ezt észre vette és aggódva nézett rám és en csak a fejemet ráztam miszerint nincs baj.
Pillanatra lehunytam a szemem,remélve mire kinyitom eltűnik,de sajnos nem történt semmi ilyesmi.
-Srácok ő a barátnőm,Nory Wesley!- szélesen mosolygott ránk és látszott az arcán mennyire boldog.
Egyenként mutatkozott be mindenki.
Ahogy jobban megnéztem,fogyott kicsit,csinosabb lett és magasabb.
Egyre idegesebb lettem ahogy közeledett felénk.
-Sziasztok,Nory vagyok!-kedvesen mosolygott ránk. Chh...ő meg a kedvesség.
-Szia,Luke vagyok! Ő meg a barátnőm,Sophie!-mutatott be neki.
Nagyon remélem hogy nem ismert fel!
-Sziaa!-köszöntem neki én is.
-Minden rendben?-súgta a fülembe Luke.
-igen,persze!-rámosolyogtam és egy puszit adtam neki. Ashton persze nem örült neki,de hát ez van,viszont az nagyon jól esett tőle hogy próbált védeni hiába tudtam meg nem réghogy a testvétem. Olyan mintha régebb óta ismernénk egymást. Örültem hogy van egy bátyám!
Mindenki mosolyogva figyelt minket.
-Gyerekek ezt ne itt!-nevetett Mike.
Elhuzódtam tőle és éreztem ahogy az arcom elpirul.
-Haver,ne legyél féltékeny!- nevetett Luke mire élesen tekintett rá Mike.
Csak hogy idegesítse hosszasan megcsókolt. Hangos füttyszó hallatszott,Luke elhuzódott tőlem egy utolsó puszi keretében.
Ez után beszélgetni kezdtek a srácokkal,szinte vegig Calumot néztem. Mosolyogva nézett baratnőjére és néha-néha puszit adott neki. Iszonyat cukik voltak,annak ellenére hogy Nory mennyire hátbaszúrt. Őszinten próbáltam túllépni ezen és megbocsájtani neki,de nem ment,annyi mindent mondott el másoknak,sőt még hozzá is tett dolgokat,ami persze nem volt igaz. Óvodás korunk óta ismerem,de nem hondoltam volna hogy ilyenre képes lenne.
Elengedtem Luke kezét és a konyhába mentem,hogy igyak.
Engedtem egy pohárba vizet és éppen a számhoz emeltem mikor egy hangot hallottam magam mögül.
-Szia!- felé fordultam és a szemébe néztem.
-Szia!-kezemben lévő poharat piszkálgattam.-Miért?
Szemébe néztem, ő pislogni kezdett,egyik lábádól a másikra lépdelt. Ideges volt.
-Ezt most nem értem!-kinosan nevetni kezdett és tudtam hogy érti hogy mire célzok.
-Miért tetted,Nory?-értetlenül tártam szét a karom. -Mit vétettem ellened?
Mindenhova nézett csak a szemembe nem.
-En nem akartam,Sophie!- védekezett.
-Te sosem akarsz semmit,csak úgy megtörténik! Rád Bíztam minden titkomat,legjobb barátnők voltunk és ezt kapom vissza!- egyre hangosabban beszéltem és most rohadtul nem érdekelt hogy mások meghalljak.
-Sophie igazad van! De én nem akartam,már megbántam!-szinte már sirt.
-Nem Nory,te nem bántad meg! Sőt gyerünk mondd el a tőbbiek is hogy hogyan és hányan erőszakoltak meg! Gyerünk ugy is értesz ehhez!-zokogva vágtam a kepébe.-Kurvára megbiztam benned! Szinte a tesóm voltál,de tudod mit? Rohadj meg!-sirva csörtettem ki,de ott voltak a fiúk és sajnálkozva néztek rám. Nem foglalkoztam velük csak rohantam valamerre,egyedül akartam lenni. Csak egyedül!
