-Nagyon látszik,hogy sírtam?
-Kicsit,menj be a mosdóba és mosd meg az arcod,egy picit. Majd én kitalálok vmit.-kedvesen rámosolyogtam,és a karját simitottam meg.
-Köszönöm!-suttogta.
-Ugyan már!-mosolyogva ráztam meg a fejem.-Nyomás!
Mosolyogva visszafurdult,és meg egy köszönömet tátogott el.
Amint visszaértem a fiuk,kérdezgették,hogy van Michael ,mire en azt mondtam nekik hogy véletlen beütötte a fejét,és megvizsgálják,de haza engedik.
Mig vártunk Mike-ra,beültünk egy kávézóba,én egy vanilliás chappuchinot kértem,mig a többiek,kávét. Csendben iszogattuk,az italunkat,majd Ashton törte meg ezt a csendet.
-Holnap,átjönne,Milly. Ugye nem baj?-látszott rajta hogy egy kicsit,ideges,de a srácok,megnyugtatták,hogy nem mivel eléggé kiváncsiak rá.
-Haver,ugyan már! Miért lenne baj?-Luke értetlenül nézett barátjára.
-Remélem most együkőtök sem fogja elcseszni,mert akkor már n segitünk.
-Tudom! És köszönök mindent!-kédvesen mosolygott. -Na de,Sophie mesélj kicsit magadról és arról hogy hogyan jöttetek össze,a mi kis Lukeunkal!-hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Fél szemmel Lukera pillantottam,aki szintén rám nézett. A fénebe.
Sophie,valamit találj ki de nagyon gyorsan!
-Öhmm.....a mi találkozásunk egy kicsit,bonyolult.-kinomban felnevettem. Hm...nem is hazudtam olyan nagyot.
-igen?-a fiúk surgetően néztek hol rám hol Lukera.
-Hát tulajdonképpen,ráborítottam a kávémat,felajánlottam neki,hogy elviszem a tisztítóba,de szószerint lekiabálta a fejem,miszerint mit képzelek magamról!-kuncogtam,mig a többiek is felnevettek.
Luke az asztal alatt éppen hogy csak megrúgta a lábam,hogy vegyek vissza,de kit érdekel most én mesélek és azt,mondok amit akarok. Megköszörultem a torkom majd folytatattam.
-Aztán üvöltöztünk egymással egy sort,aztán a tulaj megelégelte ezt kidobott minket onnan. Aztán Luke megint kezdte az oktatásom,hogy ez is az én hibám,de viszont én sem hagytam igy kiálltam az igazam ért.
Aztán az én apukám és az ő apukája,egy céges ügyeken dolgoznak,aztán megint találkoztunk.
Végülis nem tudom hogy de egymásba szerettünk és most együtt vagyunk!-arcomra egy mű mosolyt festettem,mig a fiuk mosolyogva néztek minket.
-Hát ez egy kicsit fura....-jelentette ki Ashton.
-Pedig bizony,hogy így történt.
Kicsit fura es zavaros,de egymasba szerettünk. A szerelem nem válogat,igaz kicsim?-Luke ra pillantottam,majd elmosolyodtam.
-Persze drágám!-kulcsoltam össze ujjainkat. Kezem az övében elveszett hiszen akkora mancsai vannak.
-Na most,hogy megtudtuk hogyan is tortént köztetek ez az egész,-mutatott ránk-most akkor meselnél magadról?
-19 éves vagyok,Hornsbyban éltünk apával,mig ide nem költöztünk.
Umm..szeretek olvasni,sőt,imádok.
Imádom a gyerekeket.
Hát tulajdonképpen ennyi!-fejeztem be a mondandómat.
-És édesanyukád,holvan?-anyu émlítésére a szemeim könnyben usztak,valószinűleg észrevehette ezt Ashton és mentegetőzni kezdett.
Sokat hülyültünk még,aztán végül ugy döntöttünk hogy haza megyünk.
Elköszöntem tőluk,öleléssel és egy-egy puszival,majd Luke hazavitt.
Elköszöntem tőle éy egy gyors kajálás és zuhanyzás után fáradtan estem be az ágyamba.
