A hét nagyon gyorsan eltelt,szint észre sem vettem de már péntek lett.
Ez a nap is ugyan az mint a többi,ahha persze. Srácok,név szerint,Cal,Ash,Mike,Luke,a kanapénkon punnyadnak,és arról panaszkodnak,hogy unatkoznak.
(xd. Ertelmes mondat😂😂)
Aztán a Calum,kitalálta,hogy elmehetnénk focizni.
-De könyörgöm,mégis hova?-szinte már a hajamat téptem.
-Hát,focipályára.-adta a logikus választ Ashton.
-Ha nem mondod hülyen halok meg.-morgom. -De mégis hova engednének be?
-Sophie,édes kiscsillag,apámé a közeli stadion-csak megforgattam a szemem.
-Mégis honnan kellett volna tudnom?-levegőt egyre sűrűbben vettem,kezeim ökölbe szorítva lógtak a testem mellett és mérgesen néztem az előttem álló Calumra.
-Elég!-szólt közbe Ashton.-Calum te vegyél vissza-nézett a fiúra,majd rám,-Sophie,te még ne halld meg,a beszólásait.
-Te ne szólj bele!-mordult Ashtonra.
-Ne beszélj így vele!-keltem Ash védelmére.
-Kivagy te hogy megmondd hogy beszéljek vele?Ha?Tudod mit? Megmondom neked. Egy senki vagy,egy senki,beférkőztél ide,aztán azt gondolod te vagy a nagy valaki?
Nem csodálom hogy anyád elhagyott.
En sem birnék egy ilyen ember mellett élni.-Éreztem hogy egyre dühösebb leszek,es nem sok kell,hogy neki ugorjak. Levegő,besziv-kifúj. Be-ki.
-Na ide figyelj! Te nekem ne ugass,nem ismersz enegem,nem tudod kivagyok,de elmondom neked,anyukám két éve halt meg egy autóbalesetben.-láttam rajta hogy egy kicsit elszégyelte magát,de nem érdekelt,meg akarja tudni rólam mindent hát tessék!- Nem tudod mennyire fájt,az amikor közölték az orvosok,hogy nem tudták megmenteni,az életét! Beleroskadtam. Hiányzott minden egyes nap,nem tudtam megölelni,és azt mondani neki:Szeretlek!
Nem adott tanácsot,nem fordulhattam hozzá ha valami problémám volt.
Még egyszer ne vedd anyamat a szádra,mert szájba verlek!-éreztem hogy a könnyeim csipik a szemem,és végig gorulnak az arcomon.
-Én nem nem tudtam...nem akartam!-szabadkozott.
-Kurvára nem érdekel,mit akarsz!
Mielőtt bárkit is bántasz,ismerd meg!
Menj végig azon az úton,amin én,éldd át ugyanazt a fajdalmat,kint és majd akkor ítélkezz felettem vagy legyen az bárki más!-nem szólt semmit,csak lehajtotta a fejét.
Csak álltam és meredtem bámultam a fiúra,arcomról továbbra is patakzó könnyekkel. Egyszer csak 3test csapódótt nekem,és szorosan öleltek magukhoz. Bevallom jól esett.
