Reggel,viszonylag korán keltem fel,felöltöztem,reggeliztem. Utána felvolultam a szobámba,és olvastam. Stephen King egyik könyvét. Tulajdonképpen horror témában ir,de olyan fantasztikus. Belekortyoltam a teámba,amit még akkor hoztam fel,mikor mosdóba mentem. -Sophie,gyere le,beszélnünk kell!-észre sem vettem hohy apa haza jött,olyannyira belemerűltem az olvasásba. Könyvjelzőt tettem arra az oldalra ahol éppen tartottam. Kisétálta a szobámból egyenesen a nappaliba. -Szia,apa!-pusziltam meg az arcát. Két féfi állt még ott,apa mellett. Öregebb,és egy fiatalabb. Gondolom a fia lehet,mert annyira,hasonlítanak. -Soph,bemutatom,egy régi ismerősömet,Andrewt,és a fiát,Lukeot.-mutatott rájuk.-Andrew,Luke,ő itt a lányom Sophie. Andrew,öltönyt viselt,barna hajában,ősz hajszálak,de nem nézett ki nagyon öregnek. Luke,fekete farmert viselt,fehér inggel,és rajta ugyancsak fekete,zakót. Alsó,ajkában,piercing volt,arcát borosta fedte,igy kiemelve férfias vonásait,szemei gyönyörűen kéken csillogtak,mig haja homlokára volt fésülve. Nem lehetett,tőlem idősebb,csak pár évvel.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Na,most hogy igy mimdenki összeismerkedett,beszélhetnénk is nem?-Andrew,hangja mély és tekintélyt parancsoló volt,bevallom kicsit féltem is,bár tudtam úgy sem bánthatna,de azért mégis... Leültem a kanapéra,lábaimat keresztbe tettem,és a kezeimet az ölembe helyeztem. Andrew,mielőtt leült volna a zakója gombjait kigombolta. Luke levette a zakóját és az ingje ujjait feltűrte a könyökéig,igy kilátszodott az izmos alkarjai. Ajkamba,harapva,mértem végig,amit észre is vett,huncut mosoly jelent meg ajkain,aminek hatására,elpirulva hajtottam le a fejem. Francba. -Igen,persze!-apa megköszörűlte a torkát,mire mindenki rá figyelt. Felém fordult. -Siphie,kicsim!-két kezébe fogta az enyémet,majd kicsit megszorította. -Azért kellett,elköltöznünk mert,anyád halála után,a szerencse játékba menekültem. Egy ideig tudtam,fizetni,de utána,adósságokba kerültem,tudtam hogy abba kell hagynom,de nem ment,akárhogy próbáltam. Az állásomból is kirúgtak,nem tudtam,mihez kezdjek.-döbbentem hallgattam apát,nem akartam elhinni.-Utolsó,ments várként,felhívtam Andrewt,hogy tud e munkát adni,egy feltétéle volt.-hangja elcsuklott,és a szeme bekönnyesedett. -Pontosan,igy volt.-vette át apától szót,Andrew.-mivel a fiam,elégge hires lett arról,hogy falja a nőket, ezért úgy gondoltam hogy, meg kéne állapodnia. Pont kapóra jött,édesapád hivása. Adtam neki állást,lakást,egy feltétellel,ha te hozzá mész a fiamhoz.- olyan nyugodtan jelentette be,mintha azt mondaná hogy kék az ég. -Mi? -Sajnálom kicsim!-édesapám,megtört arccal,nézett rám.-nem tehettem mást! -Eladtál! A saját lányodat eladtad!-zokogva kiábáltam vele. -Sajnálom! De értsd meg nem tehettem mást! Kellett a lakás az állás.-arcát a kezeibe temette. -Gyűlöllek! Bárcsak ne te lennél az apám! -Ne mondd ezt kérlek!-könyörgött. -Ha anya még élne,biztos nem hagyta volna,tudod?-mostmár nem kiabáltam,zokogtam,nem sírtam. Nem tudtam. Összeszorította az ajkait igy próbálta meg vissztartani sirását. -Nem akarlak elveszíteni kicsim! Csak te maradtál nekem!-hangja halk volt,szinte már csak suttogás. -Már elveszitettél,mikor eladtál!-rásem néztem apámra hanem csak rohantam ki a házból,nem tudom hova,csak elinnen. -Várj!-kiabálást hallottam,majd egy kezet éreztem a vállamon.-Huh te aztán tudsz futni.-lihegett. -Mit akarsz?-valószinűleg,megbánthattam az enyhén bunkó stilusommal. -Neked meg mi bajod van?-értetlenűl nézett rám. -Már nem azért de hálásnak kellene lenned mert utánad jöttem,és nem hagytam hogy bajod essen! -Már megbocsáss! De nem veled közölték hogy eladtak egy vadidegen fiának!-kinomban felnevettem. Mi mást tehettem volna? Hiszen az egész életem egy hazugság.
