Love or Friendship? (Befejezett)

(Chapter 7)

Taehyung utcájuk elején állok és várok rá.

Gőzöm sincs mióta vagyok már itt,de nagyon fáradt vagyok.Amúgy se tudtam aludni,de miután le írta azt..még annyira sem tudtam aludni,így csak forgolódtam.

Aztán hirtelen lépteket hallok így megfordultam és meg is láttam a rohanó V-t.

És mikor a közelembe ért,nem lassított így kicsit hátráltam,de fölöslegesen,mert pár pillanattal később belém is csapódott.

Épphogy megtudtam állni lábamon így karjaimat azonnal köré fontam,megtartva őt is,ő pedig azonnal átölelt és hozzám is bújt.

-Szijja.-üdvözölt és felnézett rám nagy szemekkel és játékos mosollyal.

-Szia,hova ez a nagy rohanás?-kérdeztem és én is rámosolyogtam.

Azonnal kipattant karjaim közül és megfogva kezem indultunk el a suli irányába.

-Képzeld az egyik ismerősöm visszajön 1 hétre Koreába.Ma reggel hívott fel,hogy délutánra már itt is lesz.Ééés azt szeretném,ha te is találkoznál vele,mert mielőtt találkoztam volna veled ő volt a legjobb barátom.

Mikor ezt kimondta azonnal lefagyott arcomról a mosoly.Nem értem miért,egyszerűen nem örülök,hogy a volt legjobb barátja jön ide..vagyis remélem,hogy a volt.De ezt nem akarom neki mondani így erőt gyűjtve magamon egy mű mosolyt veszek fel és előre nézek.

-Rendben,találkozok vele.De mikor vagy hol?

-Suli után nálunk otthon.Anya mondta neki,hogy már szeretné látni szóval asszem' ezt beszélték meg.Éés,ha már jössz hozzánk nem akarsz nálunk aludni?-kérdezi majd elém ugrik és úgy vigyorog fel rám.

-Mi ez a mánia mostanság,hogy mindig aludjak nálatok?-kérdezem tőle egy mosoly kíséretében.Persze én ezt nem bánom,sőt..

-Nyahh,-csap a karomra-úgy csinálsz,mintha bánnád.De jól van akkor menj haza,majd alszik nálunk ő.-mondja felszegett orral és újra elindul.

-Alszok nálatok!-mondom kissé hevesen és már is utána futottam.Az kéne még,hogy az a gyerek náluk aludjon és kitudja mit csinálnának.Nem akarom,hogy Taehyung máshoz bújjon rajtam kívül..

----

Órán ülök és ismét nem a tanárra figyelek.És nem..most nem telefonozok,hanem Taehyungot nézem.Igen,a barátomat bámulom ahelyett,hogy a tanárra figyelnék.

Mi bajod van Jungkook?Most őszintén..mióta fordítok ekkora figyelmet V-re..?

Tekintetemet újra V-re vezetem és látom,ahogy a ceruzáját szépen lassan az ajkai közé veszi és elkezdi rágni,forgatni.Nagyot nyelek és csak nézem dús,telt ajkait és azon gondolkozok,hogy újra érezni akarom azokat a puha párnákat..Nekem orvosra van szükségem..nem hiszem el mikre gondolok.

Végig nézek rajta tetőtől talpig és be kell valljam nagyon vonzó még férfi szemmel is.Nekem komolyan beszélnem kell egy pszichológussal vagy Jiminnel.

Igen Jiminnel..furán hangzik,de ő lehet tudja mi ez az egész..

Ekkor V elfordítja fejét és egyenesen rám néz.Szemei elkerekednek a meglepettségtől,és én máris érzem,hogy pirulok így fejemet gyorsan elkapom és kifele kezdek bámulni az ablakon.Ezt remekül megcsináltad Jungkook..

Egy örökkévalóságnak tűnik,mire kicsengetnek és mikor ez megtörténik mindegyik diák egyszerre kezd el pakolni és hagyja el a termet.Én lassú tempóban pakolok el,és remélem,hogy V már elment a többiekkel.Ám amilyen mázlim van itt áll mögöttem és rám vár.

-Jól vagy?-kérdezi szemöldök ráncolva-Nagyon piros az arcod és fura is vagy.-teszi kezét homlokomra.

-Persze,jól vagyok ne aggódj.-mosolygok rá,majd kezét leveszem homlokomról és inkább ki indulok.

-Hát rendben..akkor mehetünk,igaz?-kérdezi izgatottan és már mellém is pattan.

-Hova?-nézek le rá szemöldök ráncolva.

-Hát..hozzánk,vége a sulinak.

Ez..ez lehetetlen..annyi ideig bámultam őt,hogy fel sem tűnt hányadik órán vagyok..?

-Ja,persze mehetünk.-mondom majd kilépünk az ajtón és az utcájuk felé vesszük az irányt.

-Anyudnak akkor már szóltál,hogy nálunk alszol?-kérdezi majd érzem,hogy megfogja a kezemet.Szívem azonnal heves tempóban kezd el verni,amit nem értek,mert régebben is ezt csinálta,de most valami más..Aish.

-I-igen,már szóltam.

Amikor az utcájukhoz érünk meg is látok ott egy fekete kocsit,amiből már tudom,hogy az a gyerek már itt van.

Pár másodperc alatt a házuk előtt is vagyunk,ezért V elengedi a kezemet és előre siet.

-Megjöttem!-kiabálja,miután konkrétan felszakította az ajtót.

-A nappaliban vagyunk!-kiabál vissza az anyukája és mi már vesszük is le a cipőt.

Amint ezzel is megvagyunk a nappali felé vesszük az irányt,ahol meg is látom a kis csoportosulást,de a gyereket nem látom.

-Áá,szia Jungkook.Látom eljöttél,ennek örülök.-hallom meg balról V apját.

-Üdvözlöm,igen eljöttem.-mosolygok rá.

Mire visszanézek V már mellettem sincs,de látom,hogy valakit éppen ölelget.

Azonnal közelebb lépek és üdvözlöm V anyját is.

-Szervusz Jungkook-mosolyog rám kedvesen és megsimogatja az arcomat-Jól vagy?

-Persze,minden rendben és remélem nem baj,hogy itt alszok.

-Jajj,ne beszélj butaságokat.-mosolyog rám kedvesen-Tudod,hogy mindig szívesen látunk itt.Olyan vagy,mintha a második fiam lennél.

Nos..a te második "fiad" csókolózott a gyereketekkel és egyre furább gondolatai vannak vele kapcsolatban.

-Kookie-hallom meg V hangját,mire rá kapom a tekintetemet-ő volt a legjobb barátom,Haneul.

És ekkor meglátom őt is.Szemeim azonnal kikerekednek,kezeim ökölbe szorulnak és most szívem szerint kifutnék a világból.

-Szia,Haneul vagyok.Örülök a találkozásnak.-nyújtja felém a kezét a lány.

~~~~~

Hát ezzel is itt vagyok..:)
Ez a rész se lett nagy durranás,de most Haneul miatt fel fog borulni pár dolog.☺
A következő részt pedig csak jövőhéten tudom hozni,mert ismét megyek dolgozni.

xxMinHeezixx