Love or Friendship? (Befejezett)

(Chapter 1)

Megölöm. Ez volt az első gondolatom,mikor le ültem az osztályteremben.
Hogy hagyhatott itt Taehyung ezzel a sok idiótával egyedül?
Sóhajtottam egyet,majd inkább az érkező diákokat néztem az ablakon át.
Hogy fogom kibírni egyedül?Mit fogok csinálni míg meg nem érkezik?
Ehhez hasonló kérdéseket tettem fel magamnak egészen addig míg be nem csöngettek.
Nem hazudok,ha azt mondom egész órán nem figyeltem és a telefonomat nyomkodtam. Baromira unalmas az iskola Tae nélkül..bár ezt be nem vallanám neki.
Mikor megszólalt a csengő az egész osztály egyszerre sóhajtott fel és meg sem várva a tanár utolsó szavait,kiviharoztak a teremből.Hangosan sóhajtva álltam fel a helyemről és kisétáltam a teremből egyenesen a szekrényemhez a tesi cuccomért.Hogy én mennyire,de mennyire utálom a tesit.Éppen bezártam a szekrényemet,mikor valaki üvöltve rá ugrott a hátamra.Gondolkodni se volt időm,azonnal a földre estünk mindketten.Hátra se kellett néznem,hogy tudjam Taehyung ez az elvetemült.Villogó szemekkel néztem lassan hátra,és mikor sikerült felé fordulnom megláttam azt a gyermekies mosolyát,ami miatt soha nem tudok rá haragudni.Ciccegtem egyet majd,mintha ott se lenne fel álltam és a cuccaimat megfogva elindultam az öltöző felé,figyelmen kívül hagyva a sok kérdő pillantást a többi diák felől.
-Kookieeee!-hallottam meg a hisztis hangját,mire hátranéztem rá felvonva egyik szemöldökömet-Várj meeeg.
És mire kettőt pislogtam ő már mellettem is termett és vállamat átkarolva kezdett vonszolni az öltöző felé.
-Annyira hiányoztál Kookie,hogy azt el sem tudod hinni.-kezdett bele Tae,mire mosolyogva megráztam a fejemet.-De tényleg..mihez is kezdenék én nélküled?-nézett rám nagy szemekkel.
-Nos,nélkülem az életed egy kész csődtömeg lenne,ha őszinte akarok lenni.-hámoztam le magamról ölelő karjait,mire ő vinnyogva karolt át újra és húzott magához.-Eleresztenél?-kérdeztem kicsit ingerülten.
-Mindig olyan rideg vagy velem .-dörmögte maga elé és lehajtott fejjel eresztett mégis el és belépett az öltöző ajtón.
-Ugye most nem kezdesz el hisztizni?-kérdeztem tőle miközben a halántékomat kezdtem el dörzsölni.
-Kapd be Jeon.-rivallt rám és szúrós szemekkel mért végig.
Hangosan felsóhajtottam és le ültem mellé.-Mégis mit kell tennem,hogy meg bocsáss?
-Aludj nálam Kookieeee.-nyújtotta el a nevemet és vészesen közel hajolt hozzám.

~~~~~~~~

Hát..meg is jöttem az első résszel,ami nem nagy durranás tudom,de majd be fog indulni a sztori,ígérem.☺
Ha nem untad magadat halálra és el olvastad,akkor köszönöm.Hamarosan hozom a folytatást.:)