Love or Friendship? (Befejezett)

(Chapter 16)

                    Enyhe +16(?)-os rész a "poénok" és a vége miatt.

-De most komolyan..-hisztizik mellettem Tae az ágyon-ez normális?

-Micsoda?-nézek rá szemöldök ráncolva.

-Hát,hogy még mindig ennyire látszanak a szívás foltok..anya ezt nem láthatja meg..-biggyeszti le alsó ajkát.

-A hátam sincs jobb helyzetben,ha érdekel-mosolygok rá,ő pedig zavarában belefúrja nyakamba a fejét.

-De az legalább nem látszik..-motyogja halkan,én pedig felsóhajtok,majd a telefonomat el dobom és azonnal V fölé mászok,ő pedig meglepetten néz szemeimbe.

-Most mit akarsz?Addig nem mész haza,míg el nem múlnak a foltok?Egész életedben így akarsz élni?-kérdezem egy huncut mosoly kíséretében.

-Hohohóóó-néz fel rám mérgesen-ki mondta,hogy legközelebb is hagyni fogom,hogy ezt tedd velem?Ez kínzásnak minősül-neveti el magát,én pedig azonnal ajkaira hajolok,hogy egy lágy csókba invitáljam,amit rögtön viszonoz is.

-Nyugi,nem lesz baj belőle.Anyukád szeret engem-mosolygok le rá,amint el válok ajkaitól.

-És apával mi a helyzet?Ha meglátja,szerinted nem fogja elővenni a puskáját?-emeli meg a szemöldökét,és mielőtt további ostobaságokat beszélne,ajkaira hajolok,hogy elhallgattassam.

-Holnap hazamegyünk,nincs ellenkezés-nyomok egy puszit szájára,majd leszállok róla és újra kezembe veszem a telefonomat,Tae pedig hozzám bújik és fejét mellkasomra hajtja,én pedig átkarolom őt.

*Két évvel később*

-De Jungkoooooook-hallom meg mögülem Taehyung nyafogó hangját,de csak tovább cipelem a dobozt a lakásba.

Amint bejutok az ajtón a dobozt le rakom a többi mellé és nyújtózkodok egyet,és ekkor toppan be V is.

-Azt mondtam,hogy nem-nézek rá mérgesen,ő pedig csak hatalmas szemekkel mered rám.

-De miért?-biggyeszti le alsó ajkát,én nekem pedig hatalmas önuralom kell,hogy ne nyomjam neki az ajtónak és faljam fel őt.

-Mert megmondtam,hogy nem kellenek pillangós matricák a hálószobánkba,azért-sóhajtok fel,az orrnyergemet dörzsölve.

-De nézd már meg..csillognak és tök szépek-mutogatja felém a matricákat,én pedig csak kikerülve őt lemegyek a többi dobozért,ami még lent vár rám,mivel Taehyung nem óhajt fel hozni egyet sem.

És igen..végre összeköltözünk.Egy kisebb panel lakást béreltünk ki,ami nincs messze a központtól.

Amint az összes dobozt végre felcipeltem,fáradtan dőlök neki a pultnak Tae mellé,aki a pulton ül és a kávéját iszogatja.

-Nekem nem csináltál?-nézek rá kérdőn.

-Nem,tudsz te is csinálni magadnak-mosolyog rám,én pedig azonnal elé lépek és lábai közé férkőzve vészesen közel hajolok arcához.

-Tényleg ezt akarod játszani Kim Taehyung?Múltkor se én húztam a rövidebbet a zuhanyzóban-húzom félmosolyra ajkaimat,ő pedig már is fülig pirul.Komolyan vetekedik az arcszíne egy piros paprikáéval.

-T-tessék itt az enyém..idd meg-nyújtja felém a poharat és elnéz oldalra,én pedig nevetve veszem el tőle azt,miközben a nappaliba sétálok.

Hangos sóhajjal ülök le a szoba közepén árválkodó kanapéra,és hümmögve nézek körül a lakásunkban.Fura ezt kimondani..

Már körülbelül egy órája pakolászhatunk,de egyszerűen sosem akarnak elfogyni a dolgok.A hálószobánk már kész van,de a fürdő és a nappali kész csatatér és Taehyung is egyre hisztisebb,mert fáradt.Ilyenkor azért nehéz elviselnem..