Love or Friendship? (Befejezett)

(Chapter 12)

Bepánikoltam.Egyszerűen mikor Taehyung gyönyörű szemeibe néztem teljesen lefagytam.A szívem vadul vert,és a levegőt is kapkodva vettem.Én erre nem állok készen..de nagyon nem.

-Te mi?-kérdezi V,mire én szinte már ijedten kapom rá tekintetemet-Jungkook..tényleg kezdesz megijeszteni.-súgja alig hallhatóan és feláll a padról majd elém sétál.Ahogy elém ér kezét összekulcsolja enyémmel és majd' kitöri a nyakát,de kitartóan néz fel a szemembe.

-Ugye tudod,hogy bármit elmondhatsz?Előttem nem kell titkolnod semmit,de ha nem mondod el mi a baj nem tudok segíteni.Kérlek Jungkook beszélj..-kérlel V,de nem tudok megszólalni csak kitartóan nézek könnyesedő szemeibe.

-Nincs semmi baj,felejtsd el,rendben?-kérdezem miközben hamis mosolyt erőltetek magamra és szabad kezemet arcára vezetem és lágyan simogatni kezdem azt.

-Nem!-kiabál rám,majd kezemet is elhessegeti-Látom,hogy van valami,amit nem mondasz el.Talán nem bízol meg bennem?

-Erről szó sincs,csak..ez nem olyan Taehyung..-hajtom le a fejemet.

-Eddig mindent megbeszéltünk és nem voltak titkok,de mostanában titkolózol előttem,és ez rosszul esik.Mit vétettem,hogy nem bízol bennem?-remeg meg a hangja és,ahogy felpillantok meg is látom,ahogy az első könnycseppje lassan folyik le arcáról és tűnik el a pulcsija alatt.

-Én bízok benned,csak..-akadok el mondandóm közben.

-Csak?-kérdezi és beharapja alsó ajkát,ami szinte mágnesként vonzza tekintetemet.

-Ezt ne csináld..-suttogok alig hallhatóan,de biztos vagyok benne,hogy ő tökéletesen hall engem.

-Micsodát?

-Ezt..-szuggerálom ajkait-ne harapdáld a szádat.

-Miről beszélsz?-kérdezi és végig nyal lassan ajkain,nálam pedig most szakad el az a bizonyos cérna.

Kezeimet vállára helyezem és lassan kezdem hátra fele tolni,mígnem neki ütközik a fának.Hatalmas szemekkel néz rám és ajkai is elnyílnak egymástól a meglepettségtől,de én csak a fának passzírozom egész testemmel.

-Meg mondtam,hogy ne csináld..-suttogom a fülébe,majd lassan szemeibe nézek.

-J-Jung..-kezdene beszélni,de ujjamat szájára helyezem így rögtön elhallgat.

-Csak maradj csöndben,kérlek..-téved tekintetem szájára-Már nem bírom visszafogni magamat.

Lassan hajolok arca felé,és mikor már csak pár centi választ el minket egymástól,villámgyorsan tapasztom össze ajkainkat.

Meg sem várva mit szól ehhez,mozgatni kezdem óvatosan számat és egyik kezemet derekára vezetem,míg másikkal feje mellett támaszkodom meg.

Nem tudom,hogy honnan vettem ehhez a bátorságot,de megtettem..és egy cseppet sem bánom.Talán az elfojtott vágy tört elő belőlem.

Kis idő elteltével akaratosabban mozgatom ajkaimat,és cseppet sem törődök azzal,hogy ő nem csókol vissza.Csak az van a fejemben,hogy végre újra őt csókolom.

De még mielőtt nagyon belelendülnék elválok tőle és lihegve nézek tányér méretűre nőtt szemeibe.

-Jungkook,mi volt ez?-suttogja,mire én csak felsóhajtok és lassan a szemibe nézek.Ám a kérdés helyett inkább kitálalok neki mindent,ami bennem van.