Depresszió és Szerelem /Luke Hemmings/

11. Rész

* Egy pár héttel később*

- Jó reggelt. Remélem tudod milyen nap van ma. Boldog szülinapot Emy.
Mondta anya augusztus 13-án reggel egy nagy csokitortával a kezébe. Mellette ott állt apa.
-Ó istenem anya, apa. Csokitortaaa. A kedvencem. Köszönöm.
Gyorsan kipattantam az ágyból és boldogan átöleltem őket. Nagyon hálás voltam azért hogy nem rendeztek bulit. Tudják hogy nem vagyok oda ertük. Legalábbis a szülinapomon nem. Akkor a család az első.
-Apa hát te hogy hogy itthon vagy?
Kérdeztem tőle mikor már teljesen ébren voltam. Épp reggelizrünk. Nyilván a tortámból. Nagyon finom lett.
Mára szabadságot vettem ki hogy a kislányommal legyek a mai napot. 16 éves lettél ezt csak meg kell ünnepelni. Pár óra múlva el is szeretnék menni veled a régi helyünkre.
Súgta nekem.
-Jujj akkor gyorsan átöltözök.
Mondtam de még a szobámig se jutottam el máris csengettek.
-Emy jóreggelt. És boldog szülinapot.
Köszöntött vigyorogva Emy és Dávid.
-Úristen hát ti hogy kerültök ide? Dávid de rég láttalak.
Borultam a nyakukba.
-Ááá nem sok időre jöttünk csak pár órára utánna apud fog elrabolni tőlünk.
Mondta Linda vigyorogva.
-Ti ezt honnan tudjátok?
Kérdeztem meglepődve mikor beértünk a szobámba.
-Itt mindenki tud mindenről csak te nem.
Kacsintott Dávid.
Két órát ittvoltak. Beszélgettünk hülyültünk. És meséltem Dávidnak Lukeról de nem szólt semmit csak vigyorgott. Amikor elmentek gyorsan átöltöztem. Felkaptam egy fekete rövidnadrágot meg egy piros trikót. Hosszú szőke hajamat lazán befontam és késznek nyilvánítottam magam.
-Na mehetünk Emy? Mar fél három.
-Igen mehetünk.
Ugrottam apa elé mosolyogva. Először egy kávézóba mentünk. Vettünk két expresszót és beszélgettünk. Meséltem neki is Lukeról. Meg arról is hogy milyen mostanába anya. Mikor már mindent megbeszéltünk lassan elindultunk az Eiffel-toronyra. Egy ideig mindketten a kilátást csodáltuk. Egyszer csak éreztem hogy valaki átölel hátulról.
-Szia kicsim. Boldog születésnapot. Súgta a fülemhez hajolva.
Apa csak mosolygott mellettem. Én megfordultam és Lukeval találtam szembe magam.
-Úristen Luke hát te hogy kerülsz ide? Kérdeztem meglepetten. De Luke csak vigyorgott.
-Először inkább az ajándékommal kezdeném aztán meg tudod a többit is. Mondta és apumra mosolygott. Uuuh ezek ketten mit terveztek ki?
-Szeretném ha eljönnél velem három éjszakára Horvátországba. A tengerpartra.
Mondta miközben közelebb jött hozzám és megfogta a kezem. Én teljesen ledöbbentem. Először rá néztem. Aztán apára. Mindketten mosolyogtak.
-Apa te elengedsz? És anya?
-Szivem Luke már mindkettőnkkel megbeszélte. És beleegysztünk. Nyugodtan elmehetsz.
Úristen. Omoltam apum karjaiba. Köszönöm nektek. És neked is Luke persze hogy elmegyek veled. Most őt öleltem át és csókoltam meg. Sírtam örömömben. Három nap vele. Csak vele. És anya is megengedte.