Alive ( Niall Horan FF)

14. rész

Másnap reggel, arra keltem, hogy az ajtóm kicsapódik, és hat ember ugrik rám egyszerre.

- Áuuu! –kiáltottam fel, mire csak Niall és Josh volt hajlandó leszállni rólam. – Nem akarok még egyszer így ébredni. És most mindenki kimehet, hagy aludjak tovább! Köszönöm! –mondtam, de senki ne mozdult. Liam felemelte az órámat és felém mutatta.8:32! Azonnal kipattantam az ágyból, nem érdekelve, hogy csak egy bugyi van rajtam, majd beszaladtam a fürdőbe. Igen, azt nem említettem meg, hogy mivel itt lakunk, ezért másik suliba járunk, és már az első napon késésben vagyok. Gyorsan letusoltam, majd öltöztem volna fel, de észrevettem, hogy kint hagytam a ruháimat. Becsavartam magam a törülközőbe és mentem ki. Csodálkozva vettem észre, hogy még mindig ott volt mindenki a szobámban. Zavartan mentem a szekrényemhez és halásztam ki valami ruhát. Pechemre, pont a legalsó tetszett, és két kezemmel kihúztam a ruhát, de a törölköző leesett rólam. Pólómat eldobva raktam magamra újra a textilanyagot, majd fehér neműket is találva rohantam vissza a fürdőbe.

- Köszönöm, a segítséget! – ordítottam ki dühösen, majd felöltöztem. Josh közben bejött hozzám, majd idegesen beszélt hozzám. Megértem, hogy nem örült az előbbi szituációnak. Szerencsére, csak a hátsó felemet látták.

Kimentem a fürdőből, felkaptam az iskolatáskám, majd futottam ki az ajtón, ahol már vártak rám a fiúk. Késésben vagyunk. Miattam. Mit fognak szólni a tanárok? A srácok még mindig zavartan néztek rám. Mivel már kezdett idegesíteni, megszólaltam:

- Jajj, ne csináljátok már! Láttátok a fenekem! Nagy cucc!- mondtam és már alig vártam, hogy megérkezzünk.

Pár perc múlva már a suli előtt voltunk. Megálltunk egy parkolóban, és kiszálltunk. A fiúknak gyorsan adtam puszit, még a kocsiban és indultunk be az épületbe. Hatalmas volt. Mindenhol termek, szekrények, és emberek. Egy tájékoztatót tartva a kezemben, amiben egy térkép is volt, próbáltam eligazodni, merre is kell menni, de valakinek nekiütköztem és persze elestem.

- Jajj, bocsi jól vagy? –kérdezte a srác meglepődve.

- Persze! – mondta és elfogadtam felém nyújtott kezét. Felhúzott, majd rám mosolygott.

- Újak vagytok? Csak mert nem láttalak még erre titeket. – kérdezte.

- Igen! És esetleg meg tudnád mutatni az igazgatói irodát? – kérdeztem tőle, mire bólintott, majd megfordult és követtük Őt.

Miután az igazgató elmondott mindent, bementünk a 69-es terembe, ami az osztálytermünk. Igen, elég vicces! Bekopogtunk, majd egy" szabad" után, benyitottunk. Mindenki felnézett, a tanár, aki egyben az osztályfőnökünk, bemutatott minket, majd elfoglaltuk helyünket. A fiú, aki nekem jött, Ő is itt volt, Ezek szerint osztálytársak leszünk.

Az óra jól telt. Az osztályfőnök szimpatikus. Az órán volt csoportmunka. Akikkel együtt dolgoztam, nagyon jó fejek voltak. A fiú, aki nekem jött Ő is velünk volt. Megtudtam a nevét is. Roger. Állítólag Ő a suli egyik legnagyobb szívtiprója.

Szünetben Felhívtam Josh-t, de nem vette fel, ezért csak egy SMS-t írtam neki.

A következő óra énekóra volt. Átmentünk a 17-es terembe, ami tele volt hangszerekkel. Azt hiszem a kedvenc tantárgyam lesz, pedig még el sem kezdődött. Én a gitárokkal voltam elfoglalva. Egy fiatal, körülbelül 25 éves tanár belépett a terembe. Remélem vele nem zenetörténet lesz.

- Sziasztok! Mindenki üljön le a helyére! Még az a lány is, akit soha életembe nem láttam! –mondta, mire elkerekedett szemekkel leültem. Persze, mindenki kinevetett. – Ma a reneszánsz korról fogunk beszélgetni-jelentette be a tanár, mire mindenki fújolt egyet.- Tudjátok, hogy csak vicceltem. Énekelni fogunk. A szöveg ki lesz vetítve, a szövegek ki lesznek osztva, ki mit énekel. Az első dal egy One Direction dal. –mondta, mire a lányok felsikoltottak, a fiúk pedig csak semleges arccal néztek. A tanár elindult és megállt előttem, majd tartotta a kis cetliket. Húztam belőlük, és én fogom énekelni Zayn részét. A dal a You&I és a HALF A HEART volt. Az elsőt már sokszor játszottam, és énekeltem és ebben dicsért meg Niall. Azt mondanom sem kell, mindenki hamis volt. A tanár egy szót sem szólva haladt tovább a következő dalra, amit már mindenki együtt énekelt. Mikor az óra véget ért, mehettünk haza. Remélem, a fiúk már itt vannak értünk. Kimentünk az ajtón és kerestük a nagy fekete kocsit. Mikor megtaláltam, indultam volna el Sarah-val, de egy kéz visszarántott. Roger volt.