Alive ( Niall Horan FF)

17. rész

Két nap telt el. Két keservesen eltelt nap. Niall-lel egy szót sem voltunk. Én nem kezdeményeztem. Most rajta a sor. Ő sem keresett. Látszott rajta, hogy megbánta tetteit,de még nem volt készen arra, hogy beszéljen velem.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy egy kéz gyengéden simogat, és beszél hozzám. Az orromba Giorgio Armani parfüm illata szökött. Azonnal tudtam ki az. Azt viszont nem, hogy mit keres itt. Még nem akartam, hogy tudja, fent vagyok, ezért nem mozdultam meg. Becsuktam szemeimet. Nekem csak egy pislogásnak tűnt, de mikor felkeltem, világosabb volt.

- Hogy aludtál?- kérdezte hirtelen egy hang. El is felejtettem, hogy van mellettem valaki. Mivel nagyon megijedtem, ezért véletlenül a könyökömmel hasba vágtam a mellettem fekvő személyt - Áuuu! Basszus Holly, ezt most miért kellett? – kérdezte dühösen.

- Nagyon sajnálom Niall! Nem akartam! Véletlen volt! Kérlek, bocsáss meg!-mondtam neki, kétségbeesve. – Amúgy jól vagy? –kérdeztem tőle.

- Igen. Tudod, nagyon erős vagy! –mondta, mire elvigyorodtam. De mosolyom hamar lefagyott. Mit keres itt? – Figyelj, én sajnálom, amiket mondtam. Tudod... csak nagyon ideges voltam, hogy ez sem jött össze. Tudom, szemét dolog volt tőlem, hogy nem hittem neked, de most már rájöttem, neked van igazad! Kérlek, bocsáss meg, és kezdjük újra! Nem akarok nélküled élni! Te vagy a mindenem!- mondta, mire egy könnycsepp folyt végig arcomon. Még senki sem mondott nekem ilyet. Bólintottam. Elmosolyodott, majd szorosan megölelt.

- Nem akarlak elveszíteni! –suttogta, és adtam egy puszit arcára.

A földszintre leérve „háború folyt". Sarah és Josh veszekedtek. Azt nem tudom min, de nagyon komoly lehet, mivel a bátyám szó szerint ordibál, Ezért is jöttünk le Niall-lel. Sosem láttam ilyen dühösnek Josh-t.

Mikor Sarah észrevett, dühösen jött oda hozzám és megfogta a hajamat, és szó szerint tépni kezdte. Mivel ezt Josh is sokszor csinálta gyermekkorában velem, ezért nem fájt. Mikor látta, hogy, barátnője mit művel, leszedte rólam, majd ezt mondta nekem:

- Holly, menj fel a szobádba, majd én is megyek utánad. –megijedtem. Nem akartam, hogy megint megüssön. Nagyot nyeltem és könnynek kezdtek el folyni arcomon. Felszaladtam, majd Niall aggódva jött utánam. Most jött el az a pillanat, hogy elmondom Neki.

- Hé, mi a baj? – kérdezte.

- Tudod, tegnap, mikor Josh mondta, hogy beszélni szeretne velem... tudod... szóval megütött. – mondtam, mire elkerekedett szemekkel nézett rám. - Azóta nem beszélek vele. Még meg sem próbált megbocsájtani, vagy valami hasonlót tenni. Most félek tőle. –fejeztem be, mire felállt és lement.

*Josh szemszöge*

Amióta megütöttem a húgom, ingerültebb vagyok. Nem tudom magam kontrollálni. Barátnőmmel összevesztem a húgom miatt. Legjobb haverommal is összekaptunk szintén a húgom miatt. Nem lesz ez így jó. Nem az tartozott a legjobb ötleteim közé, hogy Holly ideköltözzön. Nem akarom elküldeni, de nem tudom, mit csináljak.

Niall idegesen jött le a lépcsőn, és kiment az ajtón, de előtte megállt előttem és szúrósan nézett rám. Asszem', megtudta, hogy mit műveltem!

*Holly szemszöge*

Egy hét telt el. Egy hete nem beszélek a bátyámmal. Minden nap próbál bocsánatot kérni, de sosem bocsájtottam meg Neki. De úgy látom Ő sem magának.

A becsukott bőröndöm mellett állva azon gondolkodom, mit nem raktam még el. Körbenézek a szobában és szemem megakad egy képen, amin Josh és én vagyunk. Egy könnycsepp hull ki a szememből. Nagyon hiányoznak az együtt töltött percek, amiket nevetgélve töltöttünk együtt még annak idején. Egy időben még minden napunkat együtt töltöttük, és mi voltunk a város legjobb testvére. Komolyan mondom, még díjat is kaptunk! De ez megváltozott! Megváltozott, mikor ő elment. Akkor, mikor felvette Őt egy banda a dobosuknak. Akkor, mikor bíztattam Őt, és végül itt hagyott. Tudom, ez egy nagyon szép dolog volt Tőlem még akkor. Még mindig nem bántam meg, hogy bíztattam, de egyre jobban kezd hiányozni a régi bátyám. Az, aki mindig megnevetett. Az, aki mikor kicsi voltam mindig gondoskodott rólam, és elvitt mindenhova. Mindent megtett értem. Az, akivel sokat lógtunk együtt, Az, akit annak idején én kísértem el a szalagavatójára. Tudom, ez elég önzőnek hangzott. Ő már nem az, aki volt. Sokkal felnőttesebben viselkedik, csak a munkájára koncentrál, és a vidámság, ami az arcán van, nem olyan, mint mikor mi együtt játszottunk a kertben.

„Napsütötte nap volt. Anyuék nem voltak itthon szokás szerint. Josh értem jött a suliba. Akkor voltam ötödik osztályos, ő meg gimis. Otthon leraktuk a cuccunkat, majd elővetem a matekcuccomat, és kimentem a kertbe. Ott szerettem volna házit írni. Már vagy tíz perce szenvedtem egy feladaton, mikor tesóm megjelent, Kivette a kezemből beleolvasott, elhúzta a száját, de nem adta nekem vissza. Kért egy tollat, meg egy lapot, és elmagyarázta

A házi után, bátyám kihozott egy labdát, és játszottunk. Kosaraztunk. Kihasználta, hogy sokkal magasabb nálam, így mindig lecselezett. Ilyenkor tudtam nagyon utálni Őt. Mikor már unalmasnak találtuk, befejeztük, majd elkezdett kergetni. Furásban igencsak jeleskedtem, szóval el tudtam futni előle. Aztán hirtelen megbotlottam valamiben, elestem, Ő meg rám esett. Egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni."

Emlékek. Mindig csak az emlékek. Ha mindig ezekre gondolok, akkor döntésem meg fog változni, amit el akarok kerülni. Nem gondolhatok a múltra. A múlt csak mindent elront. A jelenre kell gondolni, és jövőt kell tervezgetni. Én elterveztem. Elmegyek, és ezzel Josh-nak is jó lesz, na meg persze Sarah-nak. Niall-nek pedig nem. Nem szeretném Őt elhagyni. Ő jelent nekem mindent, de Ő nem szereti a távkapcsolatokat.

De ezen most már nem lehet változtatni. Elutazom Olaszországba, a szüleim házába. A fiúk most egy rövidebb turnén vannak. Egyedül csak Zayn tud erről az egészről. Mondanom sem kell, nem helyesli, de nincs más választásom, ha azt akarom, a szeretteim boldogok legyenek. Igaz, ezzel Niall-nek nem lesz jobb, de szeretném vele folytatni, majd beszélünk Skype-on. Remélem. Majd időnként ellátogatok oda is, de itt most nekem jó. Igaz, már megint új suliba kell mennem, de ez ezzel jár.

Telefoncsörgésre ébredek. Egy picit elszundítottam. Odanyúlok a mobilomhoz és felveszem, nem is törődve vele, ki hív.

- Holly, hol vagy? –kérdezte Niall aggodalommal és félelemmel a hangjában. Leraktam. Nem szerettem volna elmondani Neki. Majd Zayn elmondja neki.

*Josh szemszöge*

A húgom eltűnt. Fogalmam sincs hova mehetett. Most itt állok a szobámban, és agyalok. Miattam van ez az egész. Ha nem ütöm meg,- amiért még mindig nem bocsátottam meg magamnak-, akkor nem megy el. Így is egyre rosszabb volt a kapcsolatunk, és ezzel még jobban elrontottam. Gratulálok Josh!

*Niall szemszöge*

Elment. Amióta hazajöttünk, nincs itt. Mélységes félelem, aggodalom, és szomorúság van bennem. Nem tudom, hova ment, azt se, hogy miért, de már most hiányzik. A turnén abban reménykedtem, majd Ő vár itt rám, de nem. Már felhívtam Őt, de lerakta. Fogalmam sincs, miért csinálja ezt.

A tekintetem megakad egy képen, amin ketten vagyunk. Odamegyek és azonnal le is hajtom, aztán vissza. Muszáj Őt néznem, még ha csak képen is. Nagyon hiányzik. Nem tudom, ez biztos az én szerencsétlenségem miatt van.

Aztán beugrott valami. Zayn. Ő a legjobb barátja. Ő biztos tud valamit. Felállok, és haverom szobájába megyek. Bekopogok és benyitok.

- Zayn beszélnünk kell! Tudsz valamit Holly-ról?- kérdezem, mire nyel egy nagyot és válaszol.

- Ööö...Nem. –mondja, de nem hiszek neki. Látom rajta, hogy nem mond igazat. Demindegy, kimegyek az ajtón és dühösen lemegyek. Felveszem a cipőm és kimegyek aparkba. Most ,muszáj egyedül lennem és gondolkoznom.