Alive ( Niall Horan FF)

15. rész

*Niall szemszöge*

- Holly, lennél a barátnőm? –kérdeztem tőle, mire lefagyott. – Tudom, hogy még korai, meg minden, de én nagyon szeretném!

- Niall, ezt még át kell gondolnom-mondta, mire csalódottan lehajtottam fejemet.

- Szóval nem akarsz a barátnőm lenni-állítottam.

- Niall, én nem ezt mondtam, csak még adj időt, holnap reggelig, kérlek! –mondta, majd mielőtt elkezdtek volna kifolyni könnyei, beszállt kocsiba. Beültem mellé, és csöndben utaztunk haza. Mikor hazaértünk, kinyitottam az ő oldalán az ajtót, és kisegítettem. Mondott majd egy „köszi"-t, majd bement. Leültem a kanapéra, és vártam Zayn-re. Ő az, aki tudja, hogy tetszik nekem Holly. Vele lehet megbeszélni mindent.

*Holly szemszöge*

Niall. Nem tudom, mit csináljak. Nagyon szeretem Őt, és sokat jelent, hogy megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, de még gondolkodnom kell.

Ha a barátnője lennék, utálnának az emberek. Én nagyon nem szeretem, ha utálnak. A másik ok pedig, félek, hogy egyszer meggondolja magát és más lányt szeret meg, és engem elfelejt. Félek, hogy összetöri a szívemet. Ő az, akit tényleg szeretek és nem akarnám elveszíteni, ha már az enyém lenne.

Mivel már késő este volt, elmentem fürödni. A meleg víz simogatón fojt le a testemen. Bekentem magam a tusfürdőmmel, és még 10 percet bent voltam. Felvettem pizsamámat, majd a sok gondolatom közben elaludtam.

Reggel az ébresztő idegesítő hangjára keltem fel. 6 óra. Még tudnék aludni, de most nem akarok elkésni. Elvégeztem a reggeli dolgokat, majd már felöltözve mentem le a többiekhez. Az este kigondoltam, mit mondok Niall-nek. Ott ült tök kómásan a fotelban, betakarva egy paplannal. Nagyon aranyos látványt nyújtott. Szerintem ott aludhatott, mivel a tegnapi ruhája volt rajta. Szép csöndben bementem a konyhába, majd nekiálltam reggelit csinálni. Az illatokat megérezve már az Ír szépség itt termett. Leült az egyik székre, fejét lehajtotta az asztalra, és úgy ült tovább. Mikor kész lett a reggeli, szedtem mindenkinek, - természetesen Niall-nek kétszer annyit, mint a többieknek-, majd mindenki jóízűen ette. Mikor kivittem a tányérokat, az ír fiú fülébe súgtam, hogy „igen", és elmosogattam. Niall csak ült és gondolkozott. Úgy látszik tényleg keveset aludt.

*Niall szemszöge*

Egész éjszaka a kanapén aludtam. Gondolkoztam. Miért nem mondott azonnal igent? Más lány ölni tudna azért, hogy a barátnőm legyen. De Ő más. Ezt mindig is tudtam! Ezért is szerettem belé! Ő különleges, olyan, mint aki nekem is kell!

Reggel, mikor még félkomás voltam, Holly reggelit csinált, majd a fülembe súgta, hogy „igen". Sokáig nem ugrott be, miről beszélt, de aztán egy kiesett egy csavar az agyamból, ami nagyot koppant. Igent mondott. Kirohantam a konyhából és a kanapéról felkaptam. Miközben futottam vele, sikítozott. Leraktam és megcsókoltam. Azt hiszem, most vagyok nagyon boldog! A legboldogabb.

- Édesem, eljössz velem most valahová? – kérdeztem tőle, és adtam egy puszit homlokára. Még csak most vettem észre, hogy mindenki minket néz. Hupsz!

- Niall! Szállsz le a húgomról, de nagyon gyorsan! Mégis hogy a francba jutott ez eszedbe? – ordított Josh. Megmondom őszintén, eléggé megijedtem.

- Josh, Niall a barátom! – állította le Holly. Josh feje még jobban elkezdett vörösödni. Jobbnak láttam elmenni a helyről.

*Holly szemszöge*

- Josh, Niall a barátom! – védtem meg Niall-t, de nem jártam sikerrel. Bátyó egyre mérgesebb lett. Niall pedig inkább elslisszolt. Gyáva alak!

- Holly, beszélhetnénk fent? – kérdezte. Bólintottam. Megfogta a kezem, és kiráncigált a kertbe.

- Josh, siess, mert suliba kell mennem!- mondtam. Pár percet várt, majd megütött. Hogy miért? Azt nem tudom, de nagyon erős volt.

Könnyes szemmel mentem be a házba, ahol felkaptam az iskolatáskámat, és Sarah-t megvárva indultam ki. Niall még mindig nem volt itt. Josh-sal mentünk iskolába. Én egész úton csak szipogtam, Josh meg dühösen vezetett. Sarah meg... Ő meg velem kiabált, hogy már megint miért kellett felidegesítenem Őt.

A sulihoz érve, el sem köszöntem, már mentem is be. Szerencsére egy földszinti teremben kezdtünk. Már a fél osztály bent volt, mikor beértem. Mindenki engem nézett. Leültem a helyemre, majd belépett Roger. Mikor meglátott, akkora harag töltötte el a szemét, hogy szó szerint levegőt is alig tudtam venni.

Az utolsó óránk tesi volt.

- Üdvözlök mindenkit! Úgy hallottam, új diákok jöttek. - Jajj, ne! Ez az általános iskolai tanárunk, Mr. Jones. Utáltam ezt a tanárt, és Ő sem kedvelt engem. Mikor meglátott, meglepődve, és ijedten nézett rám.

- Devine! Te mit keresel itt? – kérdezte tőlem.

- Jó napot tanár Úr! Úgy látszik ezt a sors is így akarta. Muszáj lesz megkedvelnünk egymást nem igaz? – kérdeztem tőle.

- Devine! Most fejezd be a hülyeségeidet! Lehetőleg ne is szólj hozzám!

- Tetszik tudni én is itt vagyok! – vágott közbe Sarah. Persze, Őt a tanár imádta.

- Rogers! Örülök, hogy látlak! – mondta,majd végre lenyugodott. – 10 kör futás a pályán! Devine! –fordultam felé. - A tiédet számolom!

10 perc telt el. Azt tudni kell, a pálya, elég nagy. Már csak én futottam. Mindenki ülhetett, én meg még mindig futottam. Egy kanyarnál, Mr. Jones elkiáltotta magát, hogy ez az utolsó egyenes. Elkezdtem mindent beleadni. Sokkal gyorsabban futottam, mint eddig. Roger felkiáltott, majd elkezdett rohanni. Gyorsan odanéztem. Niall volt ott. Roger pedig észrevette. Vissza akarta neki adni, a tegnapit. A hirtelen elfordulásom miatt elestem. Niall, Mr. Jones, Roger, Sarah és még a többiek is látták. A Szerelmemen kívül, mindenki nevetett. Na, most biztos egyest kapok.

A tanár elmondta a jegyeket. Eddig mindenki ötöst kapott.

- Devine! Hármas!- mondta, mire felsikoltottam. Sosem kaptam tesiből hármast. Nagyon örültem neki. - De csak azért, mert a célvonalon estél el! –fejezte be, és kiengedett minket.

A suliból kilépve, gyorsan odabotorkáltam Niall-höz, és megcsókoltam.

- Hé, jól vagy? Elég nagyot estél. - aggodalmaskodott.

- Ugyan már Niall! Max., csak lehorzsolta a térdét! Nincs semmi baja! Holly, te meg ne szenvedj! –mondta, mire barátom karjaiba bújtam. – Niall beszélhetünk? Holly majd hazagyalogol szívesen! Nem igaz? – kérdezte, mire csak bólintani tudtam.

- Oké! De Holly vigyázz magadra! Nem akarom, hogy bajod essen – mondta, majd kaptam egy búcsúcsókot. Szomorúan rám nézett, majd elengedett.

- Hé, nem vezethetném én a kocsit? Ti meg hazasétálnátok? Félek Roger-től - vallottam be, mire Niall azonnal beleegyezett. Sarah nagy nehezen belement, majd megkaptam minden fontos papírt és már indultam is. De jó, hogy van jogsim! Így sokkal kényelmesebb!