Alive ( Niall Horan FF)

18. rész

- Sziasztok! – köszöntem hangosan, mikor megérkeztem anyumékhoz. Természetesen nem tudtak elém jönni, pedig most semmi dolguk sincs. Édesanyám, hangom hallatán, le is futott a lépcsőn, és megölelt.

- Szia, Kicsim, apád még alszik. –mondta, mire bólintottam. Rávall. Tökéletesen. – Kérsz valamit inni, vagy enni? – kérdezte anyám gondoskodóan, de én csak megráztam a fejemet.

- Most csak, meg szeretném nézni a szobámat- mondtam és felmentem a lépcsőn. Az egyik ajtón az én nevem állt, és bementem. A szobám halványlila volt, telis tele poszterekkel, amiken a kedvenceim álltak. Az ágyam egy hatalmas franciaágy volt, lila takaróval és párnával. a szobám egyik sarkában egy hatalmas szekrény állt. A szobához még egy fürdőszoba is tartozott. Hát, mit mondjak! Anyuék kitettek magukért!

*Zayn szemszöge*

Még mindig nem értek egyet Holly döntésével. Nem kellett volna elmennie. Niall lelkileg összetört. Josh csak saját magát hibáztatja. Ebben tökéletesen igaza, van, hisz' ő volt a hibás.

A gépet bekapcsolva, már is csipogás hallatszott. Holly indított videó hívást Skype-on. Azonnal elfogadtam.

- Szia, Kicsi lány! Mi újság veled a messzi Itáliában? – kérdeztem mosolyogva.

- Szia, Zayn! Semmi különös. Nagyon hiányoztok!- mondta, mire valaki benyitott a szobámba. Niall volt. Szerinte beszélgetni akart velem. Most én vagyok az a típus, akinek mindenki elmondhatja problémáit. Tényleg nagyon ki volt. Ránézett a gépre, és szemei azonnal kitágultak. Hitetlenül, és meglepődve nézett fel rám, majd elhagyta a szobát.

- Holly, ugye tudod, hogy nagyon rosszat teszel Neki? - kérdeztem, mire ő csak lesütötte a szemét. Lentől ajtócsapódást hallottam, meg egy mérges ordibálást, és már el is ment.

- Igen, tudom. De Josh miatt muszáj volt. Amúgy is elmentem volna egyszer. Nem lakhatok, mindig nálatok. Sarah hogy van?

- Jól, most épp szünet van a suliban, szóval, most itt van egésznap.

- Szünet? Akkor szünet után visszamegyek, és nem kell új suliba mennem megint. Mikor lesz vége? –kérdezte, mire elmosolyodtam.

- Két hét múlva. –válaszoltam. Mivel megcsörrent a telefonom, és a Perrie nevet mutatta, gyorsan elköszöntem Holly-tól, és fel is vettem a mobilt.

*Niall szemszöge*

Épp a szívem tört darabkáit akartam visszaszerezni, úgy, miközben Zayn-nel beszélek Holly-ról, de ahogy bementem a szobájába, inkább ki is mentem. A barátnőm a legjobb haverommal beszélt és nem velem, ami nem is lenne nagy gond, csak, hogy Holly miért nem engem keresett. Dühösen mentem ki a házból és indultam el a kocsimmal. Biztos, hogy hazament. Meg kell Őt keresnem! Nem veszíthetem el, ilyen hamar! Remélem, Josh már bánja, amit tett.

A repülőtéren, a jegyárusnál várva, természetesen sokan felismertek. Mosolyogva csináltam velük képet, és osztogatta aláírásokat, majd végre a pénztárhoz értem.

- Jó napot! A legközelebbi olaszországi járatra szeretnék jegyet venni első osztályra! –mondtam, mire a nő elkezdett pötyögni.

- Fél óra múlva indul egy, de arra már nincs jegy- mondta, mire elszomorodtam. - De, másodosztályra van. Kéri?- kérdezte türelmetlenül, mire bólintottam. Csak nem lehet, annyi ember rajta, akik ráadásul fanok. Vagy de?

Pár óra múlva végre leszálltunk. Tévedtem azzal kapcsolatban, hogy biztos kevesen lesznek. Nagy szerencsémre egy iskola utazott pont Olaszországba,akik között rengeteg Directioner volt. Szeretem a rajongóinkat, de maikor már aludni sem hagynak, akkor már egy picit eleged van a sztárságból. Most is ez volt!

Mikor leszálltam a gépről, azonnal egy taxit kerestem. Mivel, nem hoztam magammal cuccot, így hamarabb leléphettem a reptérről. Azonnal találtam egy taxit, és bemondtam a címet. Remélem, jó címre emlékszem. 10 perc múlva már egy nagy házat láttam. A taxi kirakott, kifizettem az utat és kiszálltam. Becsöngettem a házba és csak reménykedtem benne, hogy az én gyönyörű Hercegnőm nyit ajtót. Lépteket hallottam belülről, és az ajtó kinyílt...

*Holly szemszöge*

Miután Zayn-nel befejeztük a beszélgetést, elgondolkoztam. Mintha, tényleg mondtak volna valamit, hogy szünet lesz. Most, legalább ha valaki kérdezi, azt fogom mondani, hiányzott a családom. Anyumék szokás szerint dolgoznak.

Hirtelenegy hangra lettem figyelmes. Mintha a csengőnket hallottam volna. Lementem alépcsőn,és kíváncsian nyitottam ajtót. A bejárat előtt az én Szőke Hercegemállt. Azonnal a karjaiba vetettem magam, és nem is érdekelt más, csak az, hogyŐ itt van. Most. Velem.