Mommy?☘J-hope

Második

Egyből a mosdóba indult, ahol  megmosakodott és rendbe tette kissé szét csúszott haját.

-Meg tudod csinálni Kaye! Fighting!-bíztatta tükörképét.

Valamiért mindig is vonzotta a koreai kúltúra. Szinte mindennap olvasta az onnan származó híreket. A nyelvet is tanulgatta és persze melette a k-pop sem maradhatott ki. Fogalma sem volt, miért van ez. Miért szippantja be ez az idegen ország.
Talán azért, mert mindig is bejöttek neki az ázsiai származásúak. Természetesen a koreaiakat tartotta a legszebbnek, most pedig itt van egy vele szemben. Sejtése szerint koreai, de udvariatlan lenne rákérdezni, hiszen még a nevét sem tudja, Kaye pedig nagyon jól nevelt.

Még egyszer megbizonyosodott róla, hogy jól néz ki, majd visszament a bárhoz.
Visszaült helyére , de a mellette lévő szék üres volt. Kaye kétségbeesetten forgolódott, még a pultost is megkérdezte, de senki sem látta merre ment az idegen.

Csalódottan hajtotta le a fejét a pultra, majd közben rendelt még egy italt. A pultos, aki közben be is mutatkozott, az az Jessica azonnal elé is tolta a tömény italt, amit  gondolkodás nélkül lehúzott. Az alkohol maró íze égette torkát, de most ez érdekelte legkevésbé, hiszen elhalasztott egy férfit, aki szerinte megfelelő lett volna.
Az este folyamán csak ezt a tevékenységet ismételgette. Egy férfi sem jött oda hozzá és ő sem ment oda senkihez. Hajnali kettő körül csalódottan lépkedett hazafelé. Cipőjét levette, mert lábaiban már nem volt vér és itt úgy sem látja senki.

Örökre magányos maradsz.- súgta neki egy belső hang, ami valamiért sírásra késztette.

-Elnézést!-egy hatalmas kezet érzett vállára nehezedni, mire reflexből hátrafordult. Nem látta a személy arcát a sötétben.

-Te sírsz?-hajolt hozzá közelebb. Ekkor már felismerte a félistent, akivel a bárban találkozott.

-Mi? Nem, dehogy!-akaratlanul is elmosolyodott ,végül is nem mindennap lát az ember egy ilyen mesterművet.

-Ohm, csak azt akartam kérdezni, hogy nem tudod merre tudnék taxit találni? A buszomat lekéstem és nem tudom hogy jussak haza.-magyarázta az idegen.-egyébként Hoseok a nevem. Jung Hoseok.-nyújtotta felém kezét.

-Kaye Ramsay.- gyengéden megráztam kezét.

-Szóval, akkor tudsz segíteni?

-Hát ilyenkor már nem járnak taxik, én is azért sétálok, de ha gondolod feljöhetsz hozzám. Van vendégszobám.

-Nem lehetsz ennyire közvetlen egy idegennel.-mosolyodott el.-ezt nem fogadhatom el.

-Már tudom a neved, szóval nem vagy idegen. Inkább alszol egy padon, mint egy estét nálam töltesz?

-Hát jó, de ezt még meg kell hálálnom.

-Hidd el, megfogod.- néztem mélyen szemébe, majd elfordultam és sétáltam tovább a lakásom felé, Hoseok pedig csak jött utánam, mint egy kutya.