Mommy?☘J-hope

Kilencedik

Kaye amint megérkezett levágta szatyrait az egyik sarokba, majd egyből Hoseok szobája felé indult. Rossz előérzete volt, s nem is hiába. Még mielőtt belépett a szobába, már látta a nyitott ablakot, melyet biztosan nem ő hagyott így. Mély levegőt véve nyitotta ki teljesen az ajtót, majd kétségbeesett keresésbe kezdett. Nem bírt magával és sírni kezdett. Könnyei közt döntötte fel sorra a szekrényeket, azt remélve, hogy az egyik mögött ott lesz összekucorodva Hoseok, de csalódott. Miután az összes szekrényt a földre jutatta, s ki is szort belőle mindent, ledőlt az ágyra. Az egész tiszta retek volt. A lepedő szinte ázott Hoseok örömnedvében, néhol még egy vér folt is volt, amin inkább el sem gondolkodott, csak mélyen magába szippantotta az ágynemű erős, férfias szagát, amiből még egy kicsit sem repült ki Hoseok hódító illata.

Könnyei még mindig ömlöttek, sosem gondolta volna, hogy ennyire meg fog szeretni valakit, s azt főleg nem, hogy pont őt, a sexrabszolgáját. Mert akármennyire is fájt neki, valóban csak az volt. Nem volt a barátja, sőt még ismerősnek sem vallaná, egyszerűen csak sex volt közöttük.

Kezdte megbánni tettét.

-Miért kellett ezt tennem?-suttogta maga elé.- Miért raboltam el és miért pont őt? -kérdései nem fogytak el.- Miért érzek többet íránta, mint szabadna?- Könnyek helyett már inkább ráncok jelentek meg arcán. Ő sem értette ezt az egészet, pedig miatta volt minden, de úgy látszik már vége.

Sosem gondolta volna, hogy Hoseok képes lesz erre. Mind lelkileg s fizikálisan is gyengének érezte ehez, hogy elszökjön előle. Pedig már úgy érzete, kezdi megszeretni őt, de ez lehet csak az agymosás miatt van.

-Elhitettem vele, hogy csak én létezem.-Mosolyodott el saját butaságán.- Lehet csak azért szeretett, de én nem csak azért szerettem. Én még most is szeretlek. Gyere vissza Hobi...- hangja egyre halkabb lett, majd ismét könnyek közt fejezte be a mondatot.

Pár perc pityergés után megunta az önsajnáltatást és felállt, majd magára kapta a tapadós vörös ruháját, kezébe vette egyetlen magassarkúját és elindult újabb prédát keresni. Talán az majd elfeledteti vele Hoseok csodálatos arcát, gyengéd érintését és felülmúlhatatlan nevetését. Talán mégis túlságosan megszerette. Gondolatai még a bár előtt sem tisztultak ki. Mindenről Hoseok jutott eszébe, még a villanyoszlopra nyomott rágóról is.

-Ez így nem lesz jó Kaye.-mondta magának.-Ne legyél már szerelmes!-Keztde el fejét csapkodni, mire valaki mellé állt, csak úgy ömlött belőle a pia szag.

-Szerintem szép dolog a szerelem.-biccentett a lány felé.-Nem tudom miért akarod elhagyni, a legszebb dolog az életben.

-Hát kössz a tanácsot, de ez kicsit bonyolultabb.-kínosan elmosolyodott.

-Ugyan-hirtelen megfogta a lány kezét, majd közelebb húzta magához.-Majd én segítek, Anyuci.-Súgta Kaye fülébe, mire a lány gerincén futkosni kezdett a hideg az ismerős szavaktól.

-Bocs, de mint hallottad, szerelmes vagyok és nem futókalandokra vágyom. -Mégsem hagyhatja, hogy egy idegen az utca közepén csinálja fel.

-Én csak segíteni akartam, de ha gondolod, akkor csinálhatjuk durván is, Hercegnőm.- mormogta ismét a lány fülébe, mire az táskáját felemelve arcon csapta az idegent, aki a földre esett.

-Te büdös ringyó!-üvöltötte Kaye után, de ő addigra már két sarokkal odébb rohant.