Mommy?☘J-hope

Tizenharmadik

Hoseok szörnyülködött, ahogy körbenézett az ápolatlan épületlen. Bár teljesen állati gondolkodással rendelkezett, ízlése attól még volt, és ez a hely bőven kicsúszott a határról.
A falak bomladoztak, ha éppen nem penészesedtek, a padlón lévő csempe minden második négyzetméteren el volt törve, ha egyáltalán volt.

Undorodott az egésztől, ezért még gyorsabban ki akart jutni innen. Lábait egymás után kapkodta, már éppen négykézlábra akart ereszkedni, mikor meglátta, hogy már a hatalmas előtér felé rohan, ezért megtorpant, s visszakúszott a fal mellé. Szoroson a maradék vakolatnak nyomta ziháló testét, majd erőt véve magán kidugta fejét a folyosóról, de éppen annyira, hogy mindössze egyik szeme lógjon ki.

Megnyugodva fogta fel, hogy senki sincs a környéken, mire hatalmasat sóhajtott. Azt hitte már az épületen belül elfogják és visszavágják abba a retkes ketrecbe.
Fejét óvatosan kidugva indult el a nyílt terembe, majd egy pillanat alatt vissza is pattant a biztonságosnak tűnő folyosó fal mögé.
Egy nő lépett be a terembe. Hoseok elképesztőnek találta. Barna haja, formás teste, s hatalmas keblei voltak. Természetesen, mint minden​ férfi, úgy Hoseok is felizgatta magát egy kicsit. Bal kezével keményedő férfiasságára tapintott, majd tovább szemlélte a friss jövevényt. Vagy egy negyed óráig álldogált a pult előtt, s rázta magát. Hoseok eddigre már egy tűzijátékot képzelt el nadrágjában.
Két férfi karon fogva rángatta el a fiatal nőt, aki egy pillanatra Hoseok felé pillantott. Még a tekintetük sem találkozott, de a fiúnak ennyi is elég volt. Egyből rohanni kezdett utána könnyes szemekkel, de a recepciós nő rávette magát, így a földre került. Hoseok kapálózni kezdett, de az ötvenes éveiben járó nő nem engedett neki. Egyre erősebben szorította le, míg két újabb őr át nem vette a fiút. Egy másodperc sem telt el, de Hoseok már a gumibot csípős csattanását érezte arcán, mire mégjobban sírni kezdett. Szó szerint bömbőlt, akárcsak egy kisfiú.
Lábait behúzva ült le a legközelebbi sarokba, s morogni kezdett a támadókra. Próbált minél ingerültebben s idegesebben nézni, így megijesztve a hatalmas őröket, de nem vált be.
Közelebb léptek hozzá, s mégegyett lekevertek neki. Orrából ömleni kezdett a vér, ez még inkább feltüzelte.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve ráugrott a magasabbik férfira, s fogai közé vette annak nyakszírtjét, majd erősen cincálni kezdte. Pár pillanat alatt érezte szájában a friss vér ízét. Közben alatta egyre vadabbúl rángatózott a férfi, de nem engedett neki egészen addig, míg a másik tarkón nem csapta. Akkor arra ugrott rá. Először csuklóját vette kezei közé, s próbálta minél erősebben kicsavarni őket. A fájdalmas sikoly azt jelezte, jól végzi munkáját, ezért még erősebben szorítani kezdte, majd közben ráharapott a torkára is. Onnan is vér ízét észlelte. A két férfi íze keveredett szájában, így egy csodás aromát adva neki, amitől a fellegekben érezte magát. Szemét behunyta, s mikor egy pillanatra nem figyelt, a férfi maga alá teperte, s püfölni kezdte arcát.

-Én akkor is megvédem Anyucit!- üvöltötte el magát, még mielőtt az ájulás szélére került.