Mommy?☘J-hope

Nyolcadik

Hoseok ajkait már véresre harapdálta az izgatottságtól, hogy vajon ma mire készül Kaye, azaz Anyuci. Pár hete, mióta szót fogad neki, mindennap meglepi valamivel, ami mindig felvidította.
Mikor meghallotta az ajtó halk  nyikorgását izgatottan kapta fel fejét, azonban  nem jött be senki. Csak ott állt üresen az ajtó.

-Biztos csak a szél volt.- rázta meg fejét- Kaye nyitva hagyta volna az ablakot?- kezdett el hangosan gondolkodni.- Nem, azt nem hiszem, de akkor mi lehetett?-Egyre hangosabban kezdett beszélni, mire egyszer csak elhallgatott, majd pár pillanattal később újra szétnyitotta ajkait.- Remek, most már skizofrén is vagyok. Nem elég, hogy már vagy egy tucat nemi betegséget összeszedtem, még ez is. Ügyes vagy Hoseok.- még folytatta volna ócsárolását, de abban a pillanatban betört az apró ablak üvege, amely előtt egész eddig ott volt az a rusnya barna függöny.

Hoseok hetek óta nem látott természetes fényt, ezért teljesen kétségbe esett, mikor a friss napfény szúrni kezdte retináját. Üvöltözni kezdett kínjában, mire valaki kezével letapasztotta a kétségbeesett fiú száját. Egy magas, izmos, napszemüveges férfi volt.- Még sosem láttam ezt a férfit.- gondolta magában Hoseok, majd öntudatlanul beleharapott az arcán lévő kézre, mire tulajdonosa csak rápillantott és ezt súgta fülébe. -Attól, hogy állatként tartanak még ember vagy. Tartsd meg az emberiséged.

Hoseok zavaros tekintettel nézett a férfira, de az rá sem hederített. Egyfolytában csak az ajtót leste, amin közben ki-be mászkáltak a hasonlóan feketébe öltözött férfiak. Mind ugyanolyan volt, csak a hajuk különbözött, mármint amelyiknek volt.

Egy bő negyedórával később mind visszajött a hálószobába és parancsot vártak.

-Minden tiszta.- szólalt meg az egyik.

-Csak néhány használt óvszert találtunk.- húzott ki egyet a zsebéből a kopasz, amelyiknek tetkói is voltak.- Ezek semmire sem jók, csak ahogy ránézek beindul a fantáziám, hogy mégis hogyan került a mosógép és a zuhany közé.-kezdett el mosolyogni, mire a mellette álló tarkón vágta.

-Sajnálom, de nem bírtam a viselkedését.-hajolt meg mélyen, mire szemüvege lecsúszott fejéről.

Akármennyire is gyorsan kapta fel, Hoseok akkor is látta a szeme alatt lévő könny tetoválásokat és a rikítóan kék szemét, s a mellette lévő vérvöröset is.
Megijedt. Mi lesz, ha vele is ilyet csinálnak. Neki is mindig napszemüvegben és fekete kabátban kell majd járnia? Neki is vörös lesz a bal szeme? Borzasztóan berezelt, még a hideg is kirázta.
A vezér, aki eddig száját fogta, most elhúzta onnan kezét és zsebre rakta.

-Hozzátok.- mondta, majd az ablakon kiugorva távozott.

A maradék hat-hét ember megindult Hoseok felé és egyszerre megragadták.

-Ne, ne tegyétek ezt! Nekem itt jó! Anyucira van szükségem!- sikította, de mind hiába, így is elbírtak vele.