Egyszerűen besétált a recepcióhoz és bejelentkezett, akárcsak egy hotelba. De azért kicsit más volt a sok elmeroggyant közé menni, mint a tengerparton fiúkat lesni.
Mindössze jelentkezése okára és panaszaira tértek ki, még a nevét sem kérdezték. Pár perc értelmetlen csevegés után elvették tőle minden cuccát, és csak egy koszos, kék "szoknyát" nyomtak kezébe.
A recepciós hölgy intett egy magas, izmos férfinak, aki karjánál megragadva rángatta végig Kayet az üres folyosókon. Úgy tűnt, mintha céltalanul bóklásznának, ám hirtelen az őr -mert nyilván az volt- megtorpant és nagyott lökött a lányon, aki térde rogyva esett el. Becsukták mögötte a rácsajtót, majd szó nélkül ott hagyták.
Még pár percig a földön ülve elmélkedett, hogy igazából miért is jött ide, de inkább feladta. Már évek óta nem érti mit miért tesz, csak a mának él. Legalábbis eddig ez volt a mottója: "Csak a mának élj, a gondokat halaszd holnapra!"
De úgy tűnik, most már megváltozik a: "Csak éld túl és ne öld meg magad!"-ra.
Elmosolyodott gyerekes gondolatain, majd felkecmergett, és felvette azt a divatos kis szoknyát.
Mikor magára húzta még undorítóbbnak tűnt, mint mikor csak a kezében tartotta, de azért felvette, mert félt, hogy a végén még jönnek és megsokkolják, vagy valami ilyesmi.
Régi ruháit, ami mindössze egy öreg farmerből és egy szürke pulcsiból állt, bedobta a sarokba, majd rájuk ült, s figyelni kezdte új otthonát.
Nem volt valami higiénikus, de azért annyira undorító sem.
Az első dolog, amin megakadt a szeme, az a vele szemben ülő férfi volt, aki kimeresztett szemekkel bámulta. Eddig fel sem tűnt neki, hogy több cella is van, és hogy pont vele szemben. Így már kissé kínosnak tűnt az előbbi sztriptízes átöltözése. Még arca is elpirult, de azért tovább vizslatta a férfit.
Negyvenes éveiben járhatott és iszonyú dagadt volt. Homloka már lassan szemeire folyt. Bal pupillája össze-vissza cikázott, miközben a jobbal egyfolytában pislogott. Elég ilyesztőnek tűnt, főleg miután meglátta orrát, vagyis csak a felét, mert csak annyit volt a helyén. A többi része nagyjából rendben volt, kivéve lufi testét, ami inkább levegőnek tűnt, mint hájnak.
Kaye hátán a hideg futkosott. Egy pillanatra megfordult fejében, de inkább nem szólította meg a férfit. A végén még felrobban vagy megtámadja, amit végképp nem akart. Mindössze csak meg akart gyógyulni, hogy végre normális életet élhessen Hoseokkal az oldalán.
Megint azok a csillogó szemek villantak fel előtte, amik valószínűleg már nem ragyognak semennyire. A folytonos mosoly is biztosan lefolyt már arcáról, és a nevetőráncai is kiszáradtak.
Mindent tönkretett abban a fiúban. Tönkretett egy embert. A világ legszebb emberét.
Könnyei gyűlni kezdtek. Fejét a falnak támasztva, majd lassan neki ütögetve próbálta kiverni fejéből ezeket az emlékeket. Az emlékeket róla, de nem tudta. Beleivódtak minden egyes porcikájába és nem hagyták nyugodni. Egyre inkább csak azt hajtogatták: "Te tetted tönkre!"
Most már kezdte megérteni miért került ide. Hiszen ő egy szexmániás vadállat, aki beleszeretett a rabszolgájába. A sexrabszolgájába, akit most mindennél jobban látni akar; akire most is vágyik; aki miatt ide került; aki meg fogja egyszer ölni. De nem direkt, csak a hiányával.
-Ebbe a szerelembe fogok beledögleni.-suttogta magának, majd a földre dőlve elsírta magát.
________________________________
Heyhey:)
Régen írtam már így rész után és most van kedvem, mivel késtem a résszel(megint).
Őszintén már egy hete megírtam, csak a wattpad megint kedves volt velem és kitörőlte, ráadásul azt mutatja jelenleg 53 publikálatlan rész van a történeten belül, amit sehogy sem tudok eltünteti:)
Szóval idegállapotban vagyok, de azért ma már összehoztam ezt a részt:)
Remélem tetszett és legyetek jók ✌💕
Psychocoala
أنت تقرأ
Mommy?☘J-hope
أدب الهواة-Csak szólíts anyucinak! -Oké...anyuci. AZ ELSŐ MAGYAR MOMMY KINK ÉS (szerintem) AZ ELSŐ MAGYAR J-HOPE FF. ©Psychocoala 2016
