Tekergők Élete / Harry Potter Fanfiction

Az első vonatút

- Ez meg mi? - kérdezte Harry, a régi börkötéses könyvre pillantva.
- Ez az édesapád naplója. Sirius dolgai között találtam. Nálad lesz a legjobb helyen. - adta át a könyvecskét Mr. Weasley.
- Nem írhatott valami sokat. - méregette a vékony naplót szemüvege mögül a fiú.
- Álcázó varázslat. Ahogy én Jamest ismertem leírta bizonyára az összes roxfortos évét. - mosolygott a legidősebb Weasley.
Mikor Harry végre egyedül marad félve kinyitotta a naplót és elkezdte olvasni apja girbe gurba betűit. Könnyen ment neki az olvasás, mert ő is ilyen rendezetlenűl ír.

Szeptember 1,

A szüleim mosolyogva kísérték ki az állomásra. Anyám néha elejtett egy-egy könnycseppet, de ez is csak a boldogság vagy, ahogy apám mondta a büszkeség jelképe volt. Első roxfortos évem, gondoltam boldogan. Félve mentem át először a 9 & 3/4 vágányra vezető falon. Mielőtt felszállam volna a vonatra a szüleim megfogadtatták velem, hogy nem csapatom ki magam már az első évben, és nem kerülök (olyan sok) bajba.
A vonaton találtam egy fülkét ahol két velem egykorú fiú ült. Mosolyogva nyitottam be, fő a jó benyomás, ahogy anyám mondja.
- Szabad ez a hely? - kérdeztem illemtudóan a világos hajú fiú melletti ülésre mutatva.
- Persze. Te is első éves vagy? - mosolygott vissza.
- Igen, ti is? - foglaltam helyet. A baglyomat tartalmazó kalitkát mellém tettem. A benne lévő állat mit sem törődve az utazással mélyen aludt.
- Igen, én Sirius Black vagyok. - nyújtotta a fekete hajú fiú a kezét.
- James Potter. - fogtam vele barátságosan kezet.
- Remus Lupin a nevem. - ráztam kezet a mellettem ülő fiúval is.
- Mielött jöttél éppen arról beszélgettünk Remussal, hogy melyiket házba fognak beosztani minket. - kezdett bele a társalgásba Sirius. Apám mesélt nekem eről a beosztás féléről. Mivel olyan faluban nőttem fel ahol a rokonokon kivűl nem voltak varázslók, így apámmal beszéltem meg az ilyeneket.
- Hát engem a Hollóhátba vagy a Hugrabugba fognak beosztani. - sóhajtott szomorúan Remus.
- Griffendélbe miért nem? - kérdeztem kiváncsian.
- Nem vagyok valami bátor. Oda pedig az oroszlán szívűek, meg ilyesmi diákok kerülnek. - rázta a fejét elkeseredetten.
- Jaj ne beszélj már zöldségeket. Vagy te olyan bátor mint akárki itt. - mondta olyan meggyőzően Sirius, hogy kedvet kaptam nekimenni egy óriásnak. Na jó azért azt nem. De ahogy ránéztem a reménytelen Remusra csillogást fedeztem fel a szemében.
- Te hova fogsz bekerülni? - kérdeztem Siriustól.
- Hát ha apámékra hallgat az a kőkorszaki süveg akkor a Mardekárba, ha meg rám akkor a Griffendélbe. - nézett ki az ablakon gondolataiba elmerűlve. Alig észrevehetően megrázta a fejét, majd visszafordult hozzánk. - Te melyiket házba kerülnél?
- Hát... nem vagyok gonosz, így a Mardekárba kilőve. Éltanulónak sem lehet mondani, ezért a Hollóhát sem az én házam. Ami a Hugrabugot illeti, az én megérzéseim alapján oda sem fogok bekerülni, mert nem vagyok egy visszahúzódó bárányka. Szóval csak a Griffendél maradt. - mondtam el gondolkodva. Nem is gondoltam még ebbe bele olyan nagyon.
- Remélem mind a hárman egy házba kerülünk. - nevetett fel Sirius.
Az út többi fele nevetve telt el. Sietve vettük fel a talárokat, mert a nagy kacagásba nem figyeltük az órát. Az elsősöket egy hatalmas, hosszú szakálú férfi kísérte a tóhoz, hogy csónakba szálva keljünk át a tavon. Mi hárman, meg Hagrid (az óriás neve, aki egy nagyon kedves ember) egy bárkába kerültünk. Sorra bemutatkoztak neki, a mi csónakunk volt a leghangosabb. Más elsősök megszeppenve nézték a hatalmas kastély a tö másik végén. Engem is elkápráztatott a látvány, csak nem volt időm csodálkozásra, mert a mellettem ülő Remus annyira mozgolódozt (nem tud úszni, ezért félt, hogy kiborúl a csónak és ő megfullad) , hogy a kis bárka néha vészesen megingott.
- Ha így haladunk az évnyitó ünnepségre csuronvizen kell bementünk. - szólt hátra idegesen Sirius, aki Hagriddal a csónak első felében ült.
- Volt már rá példa. - bólogatott az óriás.
- Vajon ki volt még olyan szerencsétlen, hogy beborúlt a tóba... - mondta nevetett a melletünk haladó csónakból egy szőke, hosszú hajú, csontos arcú fiú.
- Malfoy... - dünnyögte mérgesen Sirius elől alig hallhatóan.
- Én is kiborultam a csónakból, mikor elsős voltam. Az akkor kisérővel együtt. Szegény milyen ijedt volt. - mesélte mosolyogva Hagrid. Nem is törődött a másik fiú gunyolódásával.
- Nem is gondoltam volna... - tetett meglepődést a szőke fiú.
- Malfoy fogd be, mert ma megtanittalak vizibalettozni. - fordult hátra Sirius, olyan szúrós szemmel nézett a fiúra, hogy még én is elsülyedtem volna.
- Parancsolgat a kis Black? Hogy oda ne rohanjak... Mit kíván még uram?! - nevetett a fiú jóizüen. Vitájukat végűl véget vetette a csónakok megérkezése.
- Késésben vagyunk. Igyekezzetek. - szólt a diáknak Hagrid a zseborájára pillantva.
Sietősre fogtuk a lépteinket. Egy McGalagony nevű szemüveges, komoly tekintetű nő várt minket az előtérben. Bevezetett egy hatalmas ebédlő szerüségbe. Négy hosszú asztal volt ahol a diákok foglaltak helyet és egy vele szembe fordítva, itt ültek a tanárok. Az asztal középen az igazgató, Dumbledor ült.
A négy asztal végén egy szék, s rajta egy ütött-kopott süveg állt.
- Akinek a nevét felolvasom, odamegy a székhez. Ráül, felveszi a süveget, az majd beossza az illetőt az általa ideálisnak vélt házba. A tanuló ezek után helyet foglal a ház asztalánál. - mondta el mondandóját McGalagony, olyan tagoltan, hogy egy csimpánz is simán megértette volna.
- Malfoy, Lucius. - mondta a professzor asszony. A Siriussal vitatkozó szőke gyerek lépett ki a sorból.
- Mardekár! - a fejét alig érintette a fejfedő, mikor a teremben egy reketek hang viszhangzott.
- Lupin, Remus. - olvasta a következő nevet fel a pergamen tekercsről McGalagony. A sápatt barátom odapotorkált a székhez.
- Griffendél! - kiáltotta pár pillanat múlva. Egy nagy mosoly ült ki a sápatag Remus arcára. A Griffendél asztala nagy tapsviharral üdvözölte az új diákot.
- Evans, Lily. - egy vörös hajú lány lépkedett a székhez. Apró szeplökkep pöttyözött orocskája volt, félve mosolygott egy fekete, zsíros hajú fiúra. Valamiért irigy kezdtem lenni az ismeretlenre.
- Griffendél! - mondta kis gondolkodás után a süveg. A lány mosolyogva ült le Remussal szemközti helyre.
- Piton, Perselus. - a zsíros hajú srác huzta a fejébe a süveget.
- Mardekár! - kurjantotta azonnal a kopott fejfedő. A fiú kicsit csalódott lépett vágott. Gondolom a lánnyal egy helyre akart kerülni.
- Potter, James. - olvasta fel a nevemet a tekercsről McGalagony. Izgatottan, és egy kicsit félve is mentem ki. Óvatosan a fejemre raktam a süveget, s közben imátkoztam, hogy a Griffendélbe kerüljek. Lehet meghallotta a kérésemet, mert pillanatok múlva el kiáltotta magát.
- Griffendél! - megkönnyebűlten ültem le a lány mellé.
- Lily vagyok! - nyújtotta barátságosan a kezét.
- Én James. - mosolyogtam rá, és elfogadtam a felém nyújtott kezet.
- Tudom, az imént mondták. - nevetett Lily. Csilingelő hangja, engem is nevetésre késztetett.
- Black, Sirius. - mondta a professzor asszony, mire visszafordultam a beosztásra.
- Griffendél! - amint meghallottam egy megkönnyebűlt sóhaj szakadt ki belőlem. Ahogy észrevettem Remus is eképp tett.
Sirius helyet foglalt Remus mellett, a beosztás további felére alig figyeltünk. A vacsorát nevetve fogyasztottam el, nagyon sok jó barátot szereztem.
A klubbhelyiség első látásra nagyon otthonosnak tűnt, odafent a hálótermünk is barátságos volt. Egy ablak melletti ágyra vetettem le magam. Kétfelől a két jó barátom, Remus és Sirius foglalt ágyat magának. Éreztem, hogy nagyon különleges helyre érkeztem, a második otthonomba.