Tekergők Élete / Harry Potter Fanfiction

Zöld lámpát kapunk és kikapok sakkban

Október 28-29, szerda és csütörtök

Siri csendben lépkedtünk a tanárnő mögött én és Sirius. Több kanyar és lépcsősor után egy madarat ábrázoló szoborhoz értünk, a szobor a falban, egy keskeny üregben volt beállítva.

- Szederbokor. - mondta McGalagony. Azt hittem rosszúl hallok, vagy egy különös nevű átok lehet, de ekkor a szobor megmozdult, s egy felfele fezető csigalépcső jelent meg.

- Csak maguk után. - intett fejével a professzorasszony, s barátommal megindultunk a lépcső megmászásának.

Odafent egy hatalmas, kétszárnyú ajtó zárta el az utunkat. Mint egy régi kastély kapuját, ezt is faragások és pár helyt szépen faragott kovácsoltvas borította.

- Még az idén bemenének? Az igazgató várja már magukat. - sürgetett a lépcsőfordulóban ragadt tanárnő.

- Na szép, még 3 hónapot se járok suliba, de már tudom hol az igazgatói... - motyogta az orra alatt Sirius.

Én válasz helyett benyitottam az ajtón, a gyomrom apróra zsugorodott, mert fogalmam sem volt mit kereshetek én itt.
Odabent egy tükröt bámuló idős, hajlott hátú öregúr volt. A híres Dumbledor állt előttem, a világ egyik legjobb mágusa.

Itt Harry a lapszélre körmölve nagy nehézségek árán, de kiköbözte a későbbi megjegyzést:
A világ legigazabb szívű mágusa, na és persze a legeslegjobb is.

- Mr. Potter és Mr. Black, örvendek a találkozásnak. - fordult felénk, fehér szakálla a térdét súrolta.

- Bár én is ezt mondhatnám... - mondta egy kicsit hangosabban Sirius, mire az igazgató felnevetett. McGalagony éppen ekkor ért be minket, s csodálkozva nézte a kacarászó úrt.

- Nem megbüntetni akarlak, hisz semmit sem követetek el, ugy-e? - nézett szemüvege felett át ránk, azzal az átható és minden csínt meglátó tanártekintetével.

- Akkor miért hívatott az igazgató úr? - kérdeztem, mert nem értettem, hogy akkor mit akarhat két elsőévestől.

- A madarak azt csiripelték, hogy nyomozgattok. - tért a tárgyra Dumbledor, s leűlt a magas támlájú székre.

- Az úgy volt, hogy... Tudja, mi csak... - próbálkozott Sirius kinyögni valamit.

- Igen, vagyis próbálkozunk. - vallottam be, mert láttam Dumbledoron, hogy már mindent tud, csak a beismerésünkre vár.

- A kis fiatal Sherlockok. - biccentett egyet az igazgató.

- A mik? - kérdeztük egyszerre a barátommal.

- Néha nem árt mugli könyveket is olvasni. Ha engem kérdeztek, a fantáziájuk vetekedik a mágusokkal is az irodalom terén... - McGalagony pár köhögéssel szakította félbe az igazgatóúr lelkes monológját. - Igen, igen... Hol is tartottunk? Persze, persze, a nyomozás. Arra jutottunk, én és McGalagony professzor, hogy megengedjük, hogy tovább nyomozzatok, de ésszerű keretek között. - tért végűl a tárgyra.

- Hogy hogy nem büntetnek meg minket? - értetlenkedtem, mert hát a házirend majdnem felét már megszegtük a nyomozás kedvéért.