Tekergők Élete / Harry Potter Fanfiction

Sirius első igaz ünnepe

Október 31, szombat

- Kviddicsre fel! Akarom mondani seprűre! - ugrált mellettünk egy osztálytársunk, Jack Jordan.

- Hogy örül valaki ennek a barbár sportnak. - nézett utána Lily.

- Hogy mi? - állt meg szájtátva Sirius a pálya fele menet.

- Barbár, erőszakos... - erősítette meg Lily.

- A kviddics az maga a sportok sporta! - akad ki teljesen Sirius. - Mond meg neki Potter! Mond meg... hogy ilyet ne mondjon kividdics imádok előtt... mert beletapos a... a szívembe... - tetett ájulást Sirius nagyon drámaian.

- Mondjuk tényleg izgalmasabb, mint egy mugli sport. - tűnődött el Remus.

- De halálosabb is. - vágta rá Lily.

- Addif beszélgettek, hogy amire oda érünk lebontják a pályát. - indultam el, mert nem akartam lemaradni a szezon nyitó mecsről.

- Ne is várj meg minket James. De aztán Malfoy mellé ülj... - kiáltotta utánam Sirius a földön fekve, ahová ,,ájult".

- Máshova nem is ülnék. - intettem vissza menet közben.

- Tényleg a mardekárosok közé fog beülni? - hallottam Peter hangját.

- Dehogy, James inkább ülne szöges székre, mint Malfoy mellé. - legyintett Remus.

A kviddics aréna előtt, mert ezt nem is lehetett pálya címszó alá minősíteni, felnéztem és magamba szívtam az emberek izgatotságát, a drukkolás és hajtás felemelő élményét. Kicsit szentimentálisnak gondolhat ezek alapján most mindenki, de egy srácnak, akinek nem volt más elfoglaltsága nyarakon át, mint a kviddics, az tudtja igazán a családjának érezni ezt a sportot.
Felmásztam a Griffendélesek helyére vezető lépcsősoron.

Hollóhát és Griffendél

Szerepelt az eredményhirdető táblán. A többiek is megérkeztek, mire bemásztam egy üres sor legvégére.

- Rossz helyen vagy Potter. - kurjantott oda Sirius.

- Nem tudtam melléje ülni, mert az IQ-án ül, s olyan lentről nem látom a mecset. - tettem sajnálatot.

- Majd máskor. - vigasztalóan a vállamra tette a kezét Sirius.

- Befejeznétek a viccelődést? - forgatta a szemeit Lily.

- Mi komoly problémákrol beszélünk. - kérte ki magának Sirius.

- Igen. - bólintottam helyeslően.

- Milyen jó nektek, hogy ezek a legnagyobb gondjaitok. - hagyta ránk a lány végül. Mi csak összenéztünk a barátommal és tudtuk ez egyszer mi nyertünk.

A játék pörgős volt és bámulatos. Tobias remekül védett, a kvaff ide-oda cikázott, ahogy a hajtók és terelők is.

- Gurkó! - kiáltotta a lány, mire az egész sor lehuzta a fejét, az elvarázsolt labda áttörte a nézőteret.

- Ki a csoda ütte azt ide? - néztem a terelőkre.

- A hollóhát új és lehengerlő játékosa... - vágott fura fejet Lily, ami több érzelmet is kifejezett.

- S miért van a csapatba ha nem tud játszani? - tette fel a kérdést Remus.

- Mert a kapitány barátnője... - húzta el a száját Lily.

- Vak a szerelem... - vont vállat Sirius.

Mindekinek kicsit megroggyant a térde, amikor a gurkó a hollóhátos lány ütője közelébe ért.