Tekergők Élete / Harry Potter Fanfiction

Az álompor

Október 6, kedd

   A tegnapi naphoz hasonlóan ma is szörnyű meleg volt. Az arcomat égették a baldachin résein beáramló napsugarak reggel.  

-Ha ez így halad egy kupac hamu fog menni reggelizni helyettem... - nyöszörgött a szomszédas ágyban fekvő Sirius. 

-Nem tudok felkelni... - ásította Peter és a másik oldalára fordulva tovább szundított. 

-Őt még egy tűzvész sem tudná kiszedni az ágyból! - nyögte a párnájába Sirius.

-Bár neked ilyen kitartásod lenne az iskolában. - mosolygott nyújtózkodva Remus. Ő volt a legéberebb közülünk. 

-Majd te, James és Lily tanultok helyettem is. - a mondat végét már csak suttogta, mert újra álomba merűlt.  

-Ha ők kihagynák a reggelit egy óra alvásért, akkor tegyék azt, de nekem ne jöjjenek a ,,Jaj, mindjárt éhen halok! Mikor lesz végre ebéd?'' szöveggel. - kelt ki az ágyból Remus. Én is követtem a példáját. 

   A fürdőben nem volt rajtunk kívül senki sem. A sötét vörösre kicsempézett helyiség kongott az ürességtől. Más napokon alig lehetett hozzáférni a tusolókhoz, vagy 10 perceket kellett várni a vécék előtt, hogy sorra juthass. 

-Úgy látom ma sokan lemaradnak a reggeliről. - jegyezte meg a kezet mosó barátom. A helyiségben tartózkodásunk alatt 6 fiú érkezett.

-Nálatok is visszaaludtak a többiek? - kérdezte egy magas, negyedéves diák tőlem.

-Igen, csak mi ketten keltünk fel. Nálatok hányan ébredtek fel? - köptem ki a fogkrémet.

- 3-an jöttünk ki a szobánkból. Próbáltam felkelteni egy barátomat, de mintha komába esett volna. - húzta el a száját a fiú. - Egyébként Tobias Wood vagyok. 

- Én James Potter. - fogtam kezet az új barátommal.

-Már most nagy bajkeverő hírében állsz. Hallottam a  Malfpoin-ról. Lumpsluck mesélte. - tette hozzá, látva csodálkozó arcomat.

-Csak visszaadtuk néhány mardekárosnak a kölcsönt. - vontam vállat.

-A kviddicsben is kifognak kapni ez évben is. Jössz pénteken a meccsre? A hollóhát ellen játszunk. - kérdezte mosolyogva Wood. 

-Mindenképpen ott leszek. A kviddics a kedvenc sportom. Otthon mindig játszom, ha van rá lehetőségem. Reggelin találkozunk, szia! - mosolyogtam vissza rá.

-Remélem jövőre bekerülsz a csapatba. Elkelne még pár ilyen lelkes csapat tag. - kiáltotta utánam.

   Remussal a szokásos helyünkre ültünk le a nagyteremben. Az asztalunknál 15-nél többen nem ültek. Lily huppant le a velünk szemben lévő helyre. 

-Sirius és Peter hol van? - mért végig minket kérdő tekintettel vörös hajú barátnőnk.

-Visszaaludtak. - felelte kurtán Remus.

-A lányoknál csak én keltem fel, a többiek tovább aludtak. Vajon mi lehet ez? Valami varázslat, vagy bájital? - kevergette elgondolkodva a zabkásáját.

-Akkor mi miért tudtunk felébredni? - kezdtem én is gyanakodni.

-Talán csak a griffendél többi diákja elfáradt a nagy hajtásban. - vont vállat Remus, szerette mindenről a legjobbat feltételezni.

-Pont Sirius fáradt volna el a tanulásban... - nevetett fel Lily. Arca kivirúlt nevetés közben, olyan szabadnak tünt ilyenkor.

- Más házak asztalinál sincs nagyobb tömeg. - jegyeztem meg. Tekintetem végivjárattam a többi három asztalon. Elszórtan ültek a diákok, néhol több méter volt két tanúló között. A tanárok is fel figyelhettek erre a szokatlan jelenségre, mert McGalagony felállt az asztaltól és kiment egy mellék ajtón.

- Szerintem az igazgatóért ment. - jelentette ki Lily, miközben visszafordult a becsúkódott ajtótól.

- Vagy felment a toronyba felébreszteni a Griffendél többi diákját. - nevetette bele a bögréjébe egy felsős.

Ekkor Dumbledor jött be a terembe McGalagony professzorral karöltve. Felérve a kis pódiumra, megütögette a könyv tartó állványt, mire síri csend lett.

- Sajnálom, hogy megzavartalak benneteket a reggeli elfogyasztásában. Biztosítás veszem, hogy mindannyian észrevettétek a megüresedett helyeket az asztaloknál. Erre még logikus magyarázatot nem találtunk, de megkérnélek benneteket, hogy visszatérve a hálokörleteitekben próbáljátok felébreszteni társaitokat. A ház vezető tanároknál jelentkezzenek, azok akik sikeresen felkeltem mély álmukból. Amint megtaláltam a választ erre az igen furcsa kérdésre ígérem megosztom veletek. További jó étvágyat. - azzal el is tűnt egy ajtó mögött, az egész tanárikar utána sietett.

- Ha még Dumbledor sem tudja mi ez, nagyon furfangos varázslat lehet. - húzta el a száját Lily, igaza volt. Ha a legjobb varázslók egyike nem tudja a helyes választ, akkor ki?

- Lehet, hogy nincs is benne semmi varázslat. - nyelt le egy darab tojást Remus. Téved, ez nem hétköznapi jelenség.

- Azt ajánlóm nyomozzunk egy kicsit. Úgy sem fogjuk megtudni a teljes igazságot. Mi bajunk lehetne, ha utána néznénk egy kicsit ennek? - mosolyodtam el. Csak én érzem itt egy jó kis kaland kezdetét?

- Iagazd van! - kiáltotta Lily. Egy idősebb diáklány meg is nézte kicsinyke társaságunkat okos barátnőm felkiáltása miatt.

- N-nem, hagyjuk a nagyokra az ilyesmit... - makogta Remus kipirult arcal, de Lily a szavába vágva elkezdett magyarázni.

- A legjobb az lesz ha a ti hálokörletetekben kezdjük a nyomozást. Az enyémbe inkább ne menjünk, van ott lány, aki nagyon szép szerenádot tud adni horkolással.

- Ha Sirius meglát egyből kiszök a toronyból, nem hogy az ágyból. - nevettünk össze Remussal. A lány elengedte a megjegyzést a füle mellett.

A reggeli többi részét sietve faltuk be, majd rohantunk fel a lépcsőn a Griffendél torony felé. Hamarosan kezdődtek az óráink, s nyomozáshoz is kellett fordítsunk időt.

Odafent berohantunk a hálószobábankba. Még mindig az igazak álmát aludták a többiek. Remussal odaléptünk az egyenletesen szuszogó Siriushoz és elkezdtük költögetni. Sem a támogatásra, sem a fülébe kiabálásra nem ébredt fel. Végűl a kis Lily egy jól irányzott pofonnal felébresztette. Homályos szemmel nézett fel a hármasunkra.

- Mi a fene? - könyökölt fel. A mellettem álló lány hirtelen odaszökött, s egy pici adag zöld portál csípett fel a takaróról.

- Ha jól gondolom ez nem a tiéd? - mutatta még Siriusnak.

- Hm, ez egy házi feladat kellett volna legyen? Mert ha igen, akkor biztos a Jamese... - felelte két ásítás között.

- Csak nem azt feltételezett, hogy álomporral szórták be az iskolát? - húztam fel a szemöldököm.

- Nem hiszem, hanem tudom. Csak még nem jöttem rá, hogy hogyan volt vagy voltak képesek erre. - tette bele egy üvegcsébe a bizonyítékot. Miért van nála ilyesmi???

- Lemaradtál a reggeliről. - említettem meg mellékesen Siriusnak.

- Jaj, ne már!!! Pedig majd éhen hálok... - nyivákolta legjobb barátom.