Tekergők Élete / Harry Potter Fanfiction

A kutatás kezdete

Október 8, csütörtök

Korán keltem, nem tudtam aludni. Mellettem Sirius még horkolt, a másik felemen levő ágy azonban üres volt, Remus ágya.

- Sirius, kelj fel! Lupin nics az ágyában, nem tudod hol van? - költögettem fekete hajú barátomat.

- Biztos csak kiment WC-re. Annyit ne aggódj, Lilynél is mindjárt rosszabb leszel. - suttogta Black, majd a másik felére fordulva tovább aludta az igazak álmát.

Nekem ez úgy sem tetszett. Nyujotozódva kikeltem az ágyból. Magamhoz kaptam a samponom és a törölközőm, s férfi zuhanyzó felé vettem az irányt. A vörös csempélyű helyiség üres volt, tekintve hogy még 5:40-et mutatott a karórám. Sem a zuhanyzóknál, sem a wc fülkéknél nem volt Remus.
- Nekem ez akkor sem tetszik. - motyogtam magam elé a zuhányzás közben.
Megtöröltem a hajam, ami még vizesen is 1000 fele állt.

Fogmosás után ásítozva mentem a klubbhelyiség felé. Egy ismerős alakba ütköztem a csigalépcső egyik kanyarjában.

- Mit csinálsz ilyen korán James? - nézett melepetten Lupin. Beesett szemei voltak, s még a meszokottnál is sápadtabb.

- Ezt én is kérdezhetném. Hajnali hat óta kereslek. - feleltem a megviselt barátomnak.

- Sétálni voltam. Nagyom rossz álmom volt, valami tollas egérről és egy cilinderről. Nem tudtam visszaaludni, s gondoltam lemegyek a tóhoz. - mesélte Remus, azzal megkerült, s vissza sem nézve újra felfele vedte az útját, a hálótermek felé.

Értetlenűl néztem utána. Nem tudtam elhinni, hogy Remus titkolozik előttem. Tudom, nem rég óta ismerjük egymást, de azért azt hittem már vagyunk annyira jó barátok, hogy megosszuk egymással a titkainkat.

Gondolkodás közben lesétáltam a lépcsőn, egészen a klubbhelyiségig, ahol majdnem szívrohamot kaptam.

- Mi a csudát csinál mindenki hajnalok hajnalán? - fakadtam ki. Lily az egyik magas támlájú fotelben ült és egy könyvet olvasott.

- Téged meg mégis mi lelt? Már tanulni sem szabad? Úgy tudom ez egy iskola... - piritott rám. Jól van na...

- Te is rosszat álmodtál? - kérdeztem inkább. A mellette levő kanapéra döltem, még sok idő volt reggeliig.

- Nem, csak eszembe jutott, hogy átváltoztatásból be kell adnunk azt a dolgozatot, s utána kellett néznem pár dolognak. - emelte meg a könyvet, jelezve, hogy abból keresi a két hét múlva beadandó dolgozat anyagát.

- Van addig még két hét... - néztem rá felhúzott szemöldökkel. Miért viselkedik mindenki reggel furcsán.
Menjeket inkább aludjatok még egy kicsit!!!

- Nem lehet elég hamar elkezdeni semmit sem. - vont vállat Lily.

Ráhagytam inkább ezt, tanulásról vele nem lehetett veszekedni.

- Mit gondolsz Remusról? Milyennek ismered? - szégyeltem magam, hogy így ki akarom beszélni az egyik legjobb barátom, de valakivel muszály volt megosztanom az aggodalmaimat.

- Hát... Kedves, figyelmes, segítőkész, csendes. - sorolta Lily.

- Ne az általános tulajdonságait sorold, hanem azt, hogy veled milyen, hogyan beszél veled? Miket mond? Magáról szokott-e beszélni? - könyököltem fel, zöld szemeibe néztem.

- Legtöbbszőr tanulásról beszélünk, könyvekről... Keveset tudok úgy róla, mármint az életéről, titokzatos, de ezt mindenki a csendességével szokta magyarázni. Lehet csak van egy macska imádó nagymamája, aki 12 kandurral jár templomba vasárnaponként, s ezért nem szeretne a családjáról beszélni, nehogy véletlenűl kicsusszon a száján. - elmélkedett Lily.