Tekergők Élete / Harry Potter Fanfiction

Halloweeni vérfagyasztás

Október 30-éjjele és 31, szombat

Szorosan egymás mellett lépkedtünk a folyosókon Lilyvel.

- Szerinted elő bukkan a szellem? - kérdeztem a sokadik emelet bejárása után.

- Szerintem nem is szellem, a szellemek mint láthattad nem tudnak ilyen elően kinézni, mint az az alak. - magyarázta Lily.

- Akkor mi után kutatunk? - húztam fel kérdőn a szemöldököm.

- Valami szokatlan után, lángész. - forgatta a szemeit Lily.

Végigjártuk az előcsarnoktól a legtöbb toronyig a kastélyt mégsem volt benne semmi szokatlan azon kívül, hogy egy varázslattal teli hely.

- Akkor most mi jön? Szellemet idézünk? Teszünk ki csalinak kekszet és várjuk, hogy ráharapjon? - ötleteltem, bár úgy tünt a lánynak egyik ötletem sem jött be.

- Hogy lehet ilyen szörnyű humorod? - nézett rám kérdőn.

- Tudod kinek van rossz humora, sőt, förtelmes humora? A Pitonkádnak... - vágtam az arcába mérgesen. Elegem volt abbol, hogy folyton én voltam a hülye és az a fapapucs a király.

Elegem volt hogy akármit teszek ez az ügy nem akar megoldódni, és elegem volt mindenből.

- Jól van, nem kell ordítozni. - motyogta Lily és egyedül tört előre a sötét folyosón.

- Most ne haragudj rám, csak folytón padlóra kerülök mostanában... - kiáltottam utána, mire visszafordult.

- Már hogy lennél padlón? A nagy James Potter, aki folyamatosan egy nagy bulinak képzeli az életét, hogy kerülhetne padlóra... - nézett a szemembe.

Ha tudta volna akkor talán másképp alakul.
A nagy lelkizésünk közepette egy huhogó hang töltötte be az üres folyosókat. Lilyvel egymásra néztünk és a szokatlan bagoly hang után eredtünk. Futva mentünk le két emeletet, mire megpillantottuk a hang forrását. Egy nagy sárga macskabagoly evett az egyik ablakba egy színes tálkából.

- Biztos valamelyik hugrabugos kedvence, az ő házuk van ezen a szinten. - vont vállat Lily és egy nagy sohajtás után elindult a mi lakrészünk fele.

- Tudod sokszor érzem magam egyedül... - suttogtam a lány mögött.

- Mondtál valamit? - fordult hátra Lily.

- Csak azt, hogy remélem Sirius nem horkol. - kaptam el a tekintetem, hogy ne keljen a szemébe néznem.

A Halloween a Roxfortban piros betűs ünnep, amit kötelező megtartani. Az egész épületet feldíszítik töklámpásokkal és denevérrekkel. Rémfagyasztó történeteket suttognak egymásnak a diákok a sötét folyosókon, a tanárok meg a legfélelmetesebb feladatokat adják a gyerekeknek.

- Nálunk a Halloweent sosem tartják meg. A szüleim szerint badarság az egész, helyette inkább végig sorolják családom leggonoszabb, szerintük legsikieresebb tagjait. - magyarázta a családja nem minden napi hozzáállását az ünnepekhez Sirius.

- Az én családom a leghétköznapibban ünnepel, sok kaja és édesség társaságában. - mondtam lefele menet a lépcsőn.

- Az embereknél a Halloween olyan, mint egy nagy buli. Mint egy unalmas buli. - folyt bele a beszélgetésbe Lily.

- Neked az a buli ha egész éjjel olvasol... - vágta rá Sirius.

- Nem is. A te családodban a buli valaki temetését jelenti. - adta vissza a lány.

- Nálunk legalább haláli a party. - vont vállat Sirius, soha nem sértődött meg ha a családjáról viccelt valaki, talán még örült is, hogy nem csak ő szídja.

- Tudok egy jó viccet. Meghallgatod Potter? - kiálltott nekem Tobias Wood.

- Persze. - fordultam felé.

- Két részeg varázsló összeverekszik a kocsmában, az egyik végül halálos átkot bocsát a másikra, majd egy varázslattal darabjaira szedi szét. Kis idő múlva tétován rászól: -Na, ne hülyéskedj Louis, szedd már össze magad!

Sirius hangos nevetésben tört ki mellettem, Lily nem igazán tudta értékelni a viccet, ahogy Remus sem. Szerintem meg nem volt olyan rossz, csak Tobias a Kviddicshez jobban ért, mint a viccmeséléshez.

- Én is tudok egy mellbevágot. Na nem olyat, mint egy gurkó. - állt meg mellettünk az előcsarnokba egy harmadéves Griffendéles.

- Ez jó volt. - törölgette a szemét Tobias.

Kis idő alatt kis körünből elég nagy lett, mindenki állt és vicceket mesélt vagy nevetett rajtuk.

- Nagyon örülök, hogy ilyen jól mulat a Griffendél, de nem mennének be reggelizni? - jött ki McGalagony a kétszárnyu ajtón.

- Megyünk tanárnő. - mondta Tobias, majd a vállamra csapott kettőt. - Majd még beszélünk James.

- Nem hagyjuk ki a meccseteket. - ígértem intve, majd besétáltunk a többi Griffendélessel a nagyterembe.

- Nem tegnap volt a meccs? - kérdezte helyet foglalva az asztal mellett Lily.

- Átrakták mára, mert tegnap valami történt az egyik üvegházban és a tanárok ott kellettek. - magyarázta Sirius a történteket. - Hogyhogy nem hallottál róla? - akadt meg egy pillantra. Számára is furcsa volt, hogy pont Lilynek kell elmeséljen valamit.

- Veletek voltam tegnap és ti nem nagyon emlegetetek ilyesmiket. - pirult el a lány.

Most hogy így belegondoltam rajtunk és Pitonkán kívül nem igazán barátkozott mással Lily. Persze kedves volt mindekivel, meg segített akárkinek, aki megkérte, de senkivel nem láttam úgy lányosan suttogni vagy vihorászni, mint minden lányt.

- Egyetek gyorsan és imduljatok a kviddics pályára. - csapott mellettem az asztalra Tobias, majd kurjongatva ment végig a termen, miközben a többi griffendéles játékos is felállt az asztaltól és kivonultak a teremből.

- Hallottátok? Kviddicsre fel! - szökkent fel Sirius a megüresedett tányérja mellől.