A fehér Farkas #Befejezett#

T W E L V E

Itt az új rész! Kinyit hosszúra sikerült...remélem tetszeni fog :)) Ha valamit nem értetek szívesen válaszolok :3

Mikor kinyitottam a szemem ismerős plafonnal találkoztam. A nappali plafonja. Mikor balra fordítottam a fejem láttam, hogy mindenki sír. A bátyám a kezemet fogva sírt a többiek pedig állva. Mi a franc?

-Mi a franc? Meghaltam, hogy így sírtok. Esküszöm mint 4 ovis.-Nevettem.

Hirtelen mindenki ráugrott azt kiabálva "Maya!". Persze nagyon örültem nekik de nem sírhatok. Hisz ha én farkas vagyok szóval erősnek kell lennem. Hirtelen megölelt Zeck.

-Nem kell mindig erősnek lenned...hisz még gyerek vagy.-Súgta a fülembe. Hogy ő mennyire ismer...Éreztem hogy a könnyem gyűlnek. És végül kiengedtem. Csak bőgtem mint egy ovis.

-Féltem. Félek. Újra kísértenek!-Mondtam sírva.

-Shh! Tudom.-Ölelt szorosan Zeck és simogatta a hajam miközben enyhén ringatott.

-Csoportos ölelés!-Kiáltotta Max és körbeöleltek.

Egy jó ideig így maradtunk.

-Rendeltünk kaját!-Mondta büszkén Zeck.

-Oh és mit?

-Pizzát!-Mondták egyszerre. Gondolhattam volna...

-Neked Gyrososzt!-Mosolygott Luke.

-KÉREM!-kiáltottam fel.

Egész este beszélgettünk és pizzát ettünk. Majd mindenki bement a szobájába. Végül én is elaludtam.

-Hagyjatok! Ne dobáljatok! Én is olyan vagyok mint ti!
-Menj innen démon! Szörnyeteg!-Dühös lettem. Miért? Nem a barátaim. ÉS.. rájuk támadtam.
-NE! ÁÁ!-Sikítoztak de nem érdekelt.

Hirtelen felültem. A szobámban vagyok. Csak egy álom. Egy rém állom. Az ágyon összekuporodva sírtam. Aztán lépteket hallottam az ajtóm előtt majd benyitott Luke.

-Jól vagy?-Nézett rám aggódva.

-Nem...-Odajött és megölelt.

-Nem aludnál velem?-Kérdeztem szipogva.

-De.-Nyomott egy puszit a hajamba.Végül ölelkezve aludtunk el.

És azt hittem innentől minden jó lesz..de nagyot tévedtem. Az Erickes ügy csak a kezdett volt a rossz lavinának. Ugyanis egy évig még nyugalom volt. A rémálmok is lassan elmúltak. De sajnos semmi sem tart örökké. Így a boldogság sem tartott sokáig....

Éppen Angol óráról jöttem ki. És a folyosón sétáltam amikor megláttam Lukeot...ahogy épp egy lánnyal csókolózik. Ledöbbentem. Hallottam ahogy a szívem széttörik. Ledobtam a könyveimet. Amire Luke is felfigyel és elsápadt. Éreztem a könnyeket. De nem akartam, hogy lásson én csak elakartam futni...így is tettem.

-V-várj Maya!-Kiabált utánam de nem érdekelt. Csak futottam. Mindenkit félrelöktem a folyosón. Egyszerre voltam dühös és szomorú. De miért? Ilyenkor csak dühösnek kellene lennem! Felpofozni! Nem pedig sírni! Aztán Megláttam a fiúkat de csak elsuhantam közöttük.

-Maya?-Hallottam Logan meglepődött hangját mögöttem.

-Maya!-Kiabálta Luke.

Hagyjál már! Miért futsz utánam? Kopj le! Tudom miért vagyok gyenge. Mert szerelmes vagyok...voltam. NEM AKAROK SZERELMES LENNI! SOHA TÖBBET.

Már kint voltam a suliból mikor valaki megfogta a csuklóm.

-Maya várj!-Mondta Luke.

Ellengettem magam a szabad kezem a testem mellett lógott a és a földet néztem. A szemeim izzani kezdtek. Felé fordultam. És ebbe a tekintetembe beleadtam minden dühöm. Egyből elengedett annyira megijedt.