A fehér Farkas #Befejezett#

T W E N T Y F O U R - EPILÓGUS :c

Hát ezek se a pehelysúlyról híresek...de nem fogom hagyni hogy ilyen könnyen legyűrjenek, ha már én vagyok a fehér farkas...Nehezen de sikerült kitörnöm. Csak egy két mancs suhintással sikerült egy párat megölnöm. De még így is sokan voltak. De engem a legjobban Alex érdekelt.

-Na mi van Alex most gyere! Ne pedig hátba támadj!-Mondtam. Egyenesen Alex felé kezdtem rohanni. Persze a sok hülye az utamba állt, de ebben a formámban még gyorsabb és erősebb lettem. Így vagy felpofoztam a karmaimmal, vagy gyorsan visszaváltoztam és az állat alá nyúltam és eldobtam. Majd visszaváltoztam és végre eléltem a célom. Megharaptam a nyakát. Majd elkezdtünk egymás felé harapni és karmolni. Már csupa vér volt. És az én bundám is tiszta piros volt...de nem érdekelt.

-Remélem nem zavar hogy megöllek.-Mondtam nyugodt hanggal. Alex egyre hátrált és egyre közeledtem.

-Figyel M-Maya e-ezt meg tudjuk beszélni....-Próbálkozott.

-Nincs mit megbeszélni...és tudod miért? Mert túl sok hozzám közelállót bántottál. 2-vel többet mint amennyit én megengednék.-Mosolyogtam, de most teljes szívemből.-Ne aggódj úgy csinálom hogy fájjon.- Előjött a gyilkos...és? Ez van ha bántják a családom.

Jaj a kis aranyos el akart futni...lehet hogy gepárd de most engem a dühöm hajt. Hátulról ráharaptam a farkára amire felordított.

-Nem-Nem, nem engedlek elszökni...-Mondtam de közben megint rám ugrottak.-A kurva anyátokat! Nem vagyok ló!-Erre akkorát morogtam hogy elengedtem Alex farkát. Gyorsan leráncigáltam a hátamról a pumát és a gepárd után eredtem. Nem kellett sok idő mire beértem őt.

-Miért csinálod? Úgy tudtam egy aranyos lány vagy.-Mondta. Hát ez jó vicc.

-Tudod aki most itt áll előtted az egy gyilkos. Megöltem egy egész falut...-Erre elkerekedtek a szemei.-Még gyerek voltam...de te megölted a barátom és szerencsére még meg tudtuk gyógyítani, most pedig engem akartál megölni de Romeo megmentett. És én ma csak egy kibaszott pikniket akartam erre ti idejöttök és tönkre teszitek. És még te kérdezed miért csinálom? Azért mert megtehetem. Azért mert egyszer szeretnék egy normális lány lenni nem pedig egy szörnyeteg! De most bosszút állok!-Azzal rá rontottam volna ha az a (redvás, idegesítő szénkupac) oroszlán nem éppen a hátamon landolt volna, így maga alá gyűrve engem.

-Szép beszéd volt!-Mondta gúnyosan.- Tudod szeretem ezt a sok gyűlöletet benned, átállhatnál az én oldalamra, ott ölhetnél annyit amennyit akarsz.-Súgta a fülembe.-Fuss Alex.-Erre a gepárd elfutott...remek kergethetem...- És még azt is megengedném hogy megöld Alexet. Hisz ő ölte meg a pasidat nem? És ki tudja hogy a kutyád él még...-Igaza van ha...átállok megölhetem Alexet és akkor még a barátaim is biztonságban lennének.-ÉS akkor talán még el is tudom intézni hogy normális életed legyen.-Normális élet? Hazug...nekem sosem lesz normális életem.

-Hazug.-Mondtam alig hallhatóan.

-Tessék?-

-HAZUG!!-Erre felálltam hátamon az oroszlánnal. Majd ledobtam magamról de előtte még az oldalamba mélyesztette a karmai így ahogy ledobtam végigszántotta a bőröm.Erre fel is ordítottam.-Sosem lesz normális életem...mert minden emlék a fejembe van vésve, minden tettemre és minden megölt emberre emlékszek.-Azzal otthagytam és a gepárd után eredtem.

-Ezt még megbánod! Meg fogom találni a barátaid.-Megálltam és hátranéztem.

-HA hozzájuk mersz érni te leszel a következő aki meg fog halni.-Továbbmentem.

Már vagy 10 perce keresem ezt a gyereket az erdőben de nem találom...Ekkor megéreztem a szagát. Elkezdtem teljes erőmből futni a szag után. Aztán megpillantottam a fekete és sárga színű barátunkat. Kétségbeesetten próbált menekülni, de ekkor rávetettem magam.