Maya 17 éves és vérfarkas.Bátya Zeck szintén vérfarkas ráadásul alfa. Az erdőben élnek, de a vadászok egyre többször megtalálják őket, ezért úgy döntenek újra emberek közé mennek. De Maya utálja az embereket. Vajon mi lesz ha gimibe megy? Tud magán...
Sziasztok! Itt az új rész! Bocsánat hogy sokáig nem volt rész :( De remélem tetszeni fog ez a rész
Ahogy sétáltunk olyan nyugodt volt minden. Az utcán is csend volt. Se kocsi se ember. Jólesett ez a nyugodtság. Szemeim a póráz végén boldogan sétáló kutyára vándoroltak.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Megálltam. Romeo aggódva nézett vissza. Leültem. Nem tudom miért. De úgy éreztem forog velem a világ. Odajött hozzám Romeo és végigsimogattam a hátát.
-Ha bemegyünk csak egy embert ne engedj a közelembe...-Érdeklődve nézett rám.- Egy srácot, sajnos a padtársam Alex. Szóval ha meglátod a közelemben, persze ha nem órán ül mellett akkor morogj vagy jelez...mert őt...szét tudnám verni. Csak annyira kérlek ne harapd meg. De persze nyugodtan rá ijeszthetsz. Oké?- Erre Romeo A mellkasát és az mellső lábait közelebb tette a földhöz míg a fenekét az ének meresztette és csóválta a farkát. Még ugatott is jelezve hogy benne van.-Akkor menjünk!- Azzal elkezdtünk futni és kergetőzni.
Végül megérkeztünk a sulihoz. Mindenki engem nézet ahogy bevonultam a folyóson egy Dobermonnal. Sokan féltek de akadt egy kettő fiú akik nagyon menőnek tartották Romeot. Elindultam az igazgatóiba.
A beszélgetésem az igazgatóval nem tartott sokáig. Elmagyaráztam neki, hogy egy rendőrségi ügy miatt kell. És persze a biztonságom miatt. Azt mondta addig nincs baj amíg meg nem harap valakit. Aztán elindultam a tanterem felé. Ahogy beléptem a terembe síri csönd lett. Elindultam a helyem felé. Ránéztem Alexra aki elég sápadtnak tűnt. Aztán leültem mellé. Az ablak és a padom közt volt hely így oda lefeküdt Romeo. Én nem foglalkoztam a sok szempárral ami engem vizslatott. Aztán felém hajolt Alex. Romeo egyből felállt. Megsimogattam a fejét jelezve hogy minden oké.
-Ugye tudod hogy állatokat behozni tilos?-Nézet rám félve Alex.
-Nekem megengedték. -Vontam vállat. Aztán Alex hátradőlt a székén és így pont találkozott a tekintete Romeolval. Romeo vadul morgott és vicsorított.
Romeo:
Amint beléptünk az iskolába mindenki minket bámult. Persze nem mertek a közelünkbe jönni. Aminek örültem. Az igazgató is hamar beadta a derekát. Aztán elindultunk Maya terméhez. Örültem hogy végre mellette lehetek. De még mindig aggódok most már szinte nem is mosolyog.
A teremből csak úgy jött a zaj de amikor mi beléptünk mindenki ránk nézett és csönd lett. Lehetett érezni a félelmet a levegőben...pedig azt hittem nem fél tőlem senki...de most inkább csak Maya nem fél tőlem.
-Vajon ő mit látott meg bennem először?-Néztem fel gazdámra. Nem mosolygott, nem volt semmilyen érzelem az arcán...-Vajon ő miért nem fél?
Gondolkozásomból egy bizonyos személy zökkentett ki. Megláttam Maya padtársát. Egyáltalán. Nem. Szimpatikus. Aztán leült mellé Maya. Én pedig mellé feküdtem.
