Hajánál fogva löktem be a hangárba Izzyt. Az úton nagyon felidegesített a szövegével, amit lenyomott a nővérek legfontosabb feladatairól. A végére nem bírtam tovább leütöttem, majd a hadiszállásra vezettem. Belépve Izzy magához tért, körülnézett, ahogy én is. Megláttam a kiképző tisztem. A neve Moloch. Egyenes háttal állt előttem, úgy ahogy az emlékeimben élt, a tekintete ugyanazt a vadságot tükrözte, mint mikor tizenhét évesen kiképzett. Persze nem volt ő olyan szuperkatona, de elég volt ahhoz, hogy egy fiatal lányt megtörjön. Ő csak egy fogaskerék volt a gépezetben, mégis gyűlöltem, de nem csak én, éreztem, hogy Abby a lelkem mélyén dühös, és bosszút akar.
-Ha már összegyűltünk kaphatnék bemutatót a két legjobb katonámmal?
-Természetesen uram.-állt fel Izzy. Ránéztem, szememmel azt az üzenetet küldtem, hogy ez most komoly? Ő persze elmosolyodott, azt hitte berezeltem tőle.
-Akkor hadd lássam az Angyalt újból bevetés közben.
Levettem a kapucnis felsőm, és a cipőm. Kis terpeszbe álltam, térdeimet megrogyasztottam, és vártam, arra a bérgyilkosra, akit rám küldtek. Szinte azonnal rám is rontott. Az elején bemelegítés képpen vissza se ütöttem, csak hárítottam. Viszont három perc után már untam a vele való harcot, szóval az egy jobb horgosa után, ami célt tévesztett, fogtam a karját, majd rávágtam egyet a könyökére, ami hangos csattanással adta meg magát, térdre esett. Nem kiálltott fel, nem . Minket erre képeztek ki, fájdalmat fájdalom hátán kell elviselni bármi áron. Ha elbuksz, halál. Nincs magyarázat, csak te vagy a hibás.
Izzy felém csapott, rátámaszkodtam az egyik kezemre, majd elrugaszkodtam és már a bérgyilkos közelében sem voltam.Felém rúgott. Épp, hogy elhajoltam, a csizmája orrából egy kés állt ki, majd fúródott a falba. Kikerekedett szemekkel néztem a fegyvert.
-Kell egy ilyen.-határoztam el magam. Behúztam egyet Izzynek,elvesztette egyensúlyát, majdnem hátraesett, de a falba szorúló kés megtartotta.
-Hoppá!-kiálltottam fel.-Fent akadtál Nővérkém? Várj csak, hadd segítsek!
Belerúgtam a vádlijába egy jó erőset, majd ahogy a lába fellendült, a kés kettétört. Izzy felüvöltött, valószínűleg a kés egyik fele belefúródott a lábába, hátraesett. Kihúztam a kés másik felét a falból.Rátapostam a mellkasára, ekkor hangos taps zengte be a hangárt. A visszhangja még akkor is a fülembe csengett, amikor Moloch befejezte a tapsolást.
-Mit rontottál el Izzy?-kérdezte megrovó hangnemben.
A nőre néztem. Arca eltorzult a fájdalomtól, Abby biztos megsajnálná. Fekete haja kócosan terült szét a földön. Nem válaszolt.
-Eláruljam hol rontottál?-forgattam meg a kést a kezemben. Érdeklődve nézett rám.
-Ott rontottad el, hogy azt hitted van ellenem esélyed.-ahogy kimondtam Moloch felnevetett.A kést feldobtam, felemeltem a lábam a mellkasáról, levegő után kapott,mikor újra a kezembe érkezett a fegyver belevágtam Izzy mellkasába. Az oxigén a tüdejébe rekedt, majd a feje koppant a padlón. Lehajoltam ellenőrizni a pulzusát.Meghalt. Moloch abbahagyta a nevetést.
-Angyal! Nem volt parancsba adva!-dühös volt, elvigyorodtam. Gyorsan kihúztam a nő mellkasából a kést, majd Moloch felé dobtam. Pontosabban a fejére céloztam, eltalálta,majd ajkaival o-t formázva hullott holtan a padlóra. Felálltam Izzy mellől.
-Chris bácsi!-kiáltottam.
