Felcsendült a nő gyönyörű hangja,s mi táncba kezdtünk. Steve elhozott abba a bárba,ahol a születésnapját tartottuk. Azt mondta ott kezdjük el,ahol valójában kezdődött. Már jócskán beleestünk az éjszakába. Boldog voltam. Az érintései,a bánás módja velem szemben lehengerlő volt. Tartotta az ígéretét, s a napot csak azzal töltöttük,hogy még jobban megismerhessük egymást. Úgy éreztem minden jobb lesz. Miatta. Lágyan ringatóztunk a zenére,ahogy ölelésébe zárt kék ingjén kirajzolódtak izmai. Szőke haját szépen beállította,s csak most tűnt fel,hogy milyen fes férfival táncolhatok együtt. A bárban nem sokan foglaltak ülőhelyet,jól kivehető volt,hogy ide csak azok járnak,akik tényleg táncolni akarnak egész este. Steve megpörgetett, háromnegyedes ujjú vörös ruhám szoknyarésze fordulat közben körbe táncolt,s olyan volt,mintha egy lángcsóva táncolna. Gyönyörűnek éreztem magam,s bár a ruha meseszép volt,felettem a lampionok fénye beragyogott,mégsem emiatt,hanem miatta. Tekintete perzselt,s éreztette velem,hogy szépnek tart,hirtelen megdöntött. Felnevettünk. Visszahúzott magához.
-Tudod elvarázsol a mosolyod.-nézett le rám.
-Mesélj még.-incselkedtem vele.
-Imádom,hogy becsületes vagy. Szeretem,hogy megértesz,talán te vagy az egyetlen,aki ténylegesen és mélyebben ,mint bárki más.
Megálltam a táncban,így kényszerítve őt is.
-Miről beszélsz? Mindenki érti a helyzeted,tudják,hogy nehéz neked beilleszkedni.
-Na igen...tudják,de nem érzik át. Te...a születésnapom idején nem is ismertél jóformán,de megleptél. Olyan dolgot adtál vissza nekem,amiért örökké hálás leszek neked.
Némán hallgattam végig őt. Arckifejezésünk komoly volt,mintha vitatkoznánk egymással,pedig szó sem volt róla. Rá kellett jönnöm,hogy tulajdonképpen most teregetjük ki a szennyest. Steve rácáfolva teóriámra húzott magához mosolyogva,s újfent táncba invitált,majd nemes egyszerűséggel kijelentette:
- Többek közt ezért szerettem beléd.
Érzések kavalkádja robbant fel bennem,mint egy bomba.
Szeret engem. Hangzott fejemben századjára is. Úgy éreztem,adnom kell valamit számára,vállára hajtva fejemet kezdtem el suttogni.
-Emlékszel,amikor Hulkkal kiestünk a repülőből?-kezdtem rekedten. Nem szólalt meg,de éreztem,hogy kezemet erősebb fogásban tartja.-És az estére,amikor találkoztunk a hídnál?
-Délután volt.
-Tessék?-emeltem fel a fejem,s néztem bele gyönyörű szemeibe.
-Délután volt,nem este.
Elmosolyodtam.
-Na igen. Akkor már tudtam és éreztem.
-Micsodát?-érdeklődött félve.
-Azt,hogy míg világ a világ neked különleges helyed lesz a szívemben. Tégy bármit is. Szeress bárkit is..-céloztam Sharonra.-Jézusom,de utálom Cartert miattad.-fakadtam ki.-Mond ő szeret téged?
-Ne beszéljünk Sharonról.-fordította el a fejét.
-Steve..ha belevágunk..vagyis tegnap eléggé belevágtunk,és ma reggel is..-kalandoztam el,majd megrázva a fejem tértem vissza a témához,ő ezt egy mosollyal és némi pírral díjjazta-...a lényeg,hogy ezt meg kell beszélnünk. -engedtem el a kezét. Ismét csak álltunk a táncparketten.
-Ha megakarod beszélni rendben,hát legyen,de akkor mindenről beszélünk,ami tabu.-felelte határozottan.
-Tabu alatt mit értesz?-kérdeztem félve.
-Például a szüleidet.
Kellemetlen téma volt, a tudatom s a lelkem mélyén még mindig nagyon dühös voltam,de a féltékenységem sajnos nagyobb volt. Beleegyeztem.
-Akkor beszélgessünk.-vonultam le a tánctérről.
