Szédelgés. Ez az egyetlen érzés,ami körülvesz a sötétségben. Mi történt? Hol vagyok? Ki vagyok én? Miért van sötét?.....
Ezek a kérdések kavarogtak fejemben szüntelenül,majd egyszer csak minden kezdett kitisztázódni körülöttem. A sötétséget először fény váltotta fel.Mesztelen talpammal éreztem a földet. Letekintettem magamra.Hosszú fehér ruha volt rajtam,amit szintén hosszú fekete tincsek takartak be. Megérintettem hajamat. Bevillant magamról egy emlék,mintha rövid hajam lenne.Felemeltem a fejem. Előttem egy alak állt. Kék ruhában,kezében pajzsot tartott. Körbe néztem valamilyen bejáratnál lehettünk,talán egy bányáé lehetett. A férfi nem mozdult,valamire várhatott. Felé léptem. Segítségre volt szükségem. Tudnom kellet,hogy hol vagyok,és miért nézek ki így.Majdnem megérintettem a férfi vállát,amikor is kiesett a pajzs a kezéből,s hangos csattanással ért földet. Összerezzentem. Lábaim alatt a kavicsok eme mozdulatomra hangosan csapódtak össze.A férfi mellé léptem,ránéztem. Szőke haja koszosan tapadt homlokára. Arcán egy két vágás díszelget. A szívembe fájdalom nyílalt,kezemet mellkasomhoz kaptam,tudtam a miértjét de nem értettem. Noha kinézete sok sebesülést viselt,még se ez rázott meg,hanem a szemei.Tekintete tömény keserűséggel volt tele,engem észre se vett. Egy pontot bámult határozottan. Oda vezettem tekintetem. Egy fém karú férfi sétált felé,kezében egy lányt tartott. Egy halott lányt.A férfi katona lehetett. Szemeiben bűntudat élősködött.Közelebb értek.
Lehajolt a lánnyal,s a kék ruhás férfi lába elé fektette a lányt.A fém karú hátrált,a másik férfi remény vesztetten esett térdeire.
-Gail.-suttogta megtörten. Kirázott a hideg. S ekkor,mint egy bomba berobbant elmémbe minden. Lenéztem a halott lányra. A lány én voltam.Megszédültem.Egy emlék foszlány tört felszínre,Bucky leszúrt. A hasfalamra kaptam tenyerem.
-Steve!Itt vagyok.
A férfi nem felelt,csak nézte halott önmagam.
-Nem,te nem hallhatsz meg. Gyerünk!-vette kezébe kezemet,s megcsókolta azt. Ránézve kezemre nem éreztem Steve pusziját.-Abby!-ordította.
-Gyerünk,vedd el ami kell!-szólított fel,majd hevesen birtokba vette ajkaimat.Megérintettem számat,de újfent nem éreztem semmit. Pedig oly rég csókolt meg.
-Steve.-nyögtem megtörten,mikor feje ráborúlt mellkasomra.Kezeinket összekulcsolta.A vállai,pedig rázkódtak. Abban a percben egy könnycsepp hullott a földre,mégpedig az enyém. A férfi a szemem láttára tört össze,és ez jobban fájt,mint a saját halálom.
-Steve,nem lesz semmi baj,hallod? Itt vagyok,megoldjuk!- térdeltem le mellé.
-Nem hall téged és nem is fog,legalábbis ilyen formában biztos nem.
Hátra kaptam a fejem.
-Balthazar.-suttogtam. A férfi fekete bőrdzsekit viselt,fekete v kivágású pólóval. Nadrágja és bakancsa szintén fekete volt,viszont a haja most nem volt hátrakötve,bár a testtartása ugyanolyan volt,mint mindig mikor találkoztunk. Hanyag eleganciával zsebre dugott kézzel vizslatott engem. Megtöröltem a szemem,majd felálltam Steve mellől,aki abbahagyta a zokogást,s csak meredt maga elé. Balthazar elé sétáltam. Idegesnek kellett volna lennem,de helyette fásult nyugalom ereszkedett rám.
-Ha most azt mondod,hogy te vagy a kaszás én esküszöm
úgy behúzok ,hogy a fogaid körmérkőzést fognak játszani a bentmaradásért.
-Ugyan Abigail semmi szükség erre a stílusra,és nem vagyok kaszás.Én inkább életet adok,minthogy elvegyem.
-Meghaltam igaz?
-Nos igen,a lelkedet visszatartom.
-Miért?
-Már mondtam,kellesz.
Csak bámultam rá,megkérdezni,hogy mire kellek már nem volt erőm és a nyakamat tettem volna rá,hogy ki is térne a válaszadás elől.
-Tudod mindig azt hittem,hogy a szellem énem ugyanúgy fog kinézni,mint ahogy meghaltam.-néztem rá fekvő hullámra.
-A fizikai tested nem egyforma a lelkeddel. Láttam elveszett lelkeket egyikőjük asztrális formája sem közelítette meg a tied.
Összeráncoltam a szemöldököm,majd levettem tekintetem magamról,s felé fordultam.
-Ezt hogy érted?
-Az emberek lelki kivetülése,magát a személyiségüket jellemzi. Ha fekete ruhában van,akkor a velejéig romlott,ha sárga akkor valószínű,hogy világ életében irigy volt. Ha pedig fehér ruhában pompázik..-lépett felém Balthazar.Annyira közel jött,hogy zavarba jöttem,s erkölcstelennek gondoltam tekintve,hogy Steve a hullám fölött térdelt.-...a lelke tiszta.-lehelte felém.
-Oké és miért hosszú fekete a hajam?
-Mert tele vagy bűntudattal.
-Akkor,hogy lehet tiszta a lelkem?
-Ez teszi azzá.Láttam pár lelket a földi létem alatt,de a tiéd az eddigi leggyönyörűbb.
Hangjába áhitat vegyült. Végigsimított a karomon,majd mélyen a szemembe nézett.
-Te!-hangzott fel egy dühtől torzult hang. Hátraléptem Balthazartól,s a hang irányába fordultam. Mire tudatosult bennem,hogy Steve hangja volt,már rá vetette magát Buckyra.
-Miattad történt.-ordított rá,majd behúzott neki egyet.
-Elnéztem neked mindenkit.
Újabb ütés.
-Az összes civilt.
Még egy ütés.
-Az összes S.H.I.E.L.D.-est.
Még egyet ütött Steve.
-Még Tony szüleit is.
Behúzott még egyet Buckynak,ő pedig csak feküdt alatta,s hagyta.
-De őt..-állt le egy pillanatra s hátra nézett hullámra.-....ő volt mindenem,és sose mondtam neki,mindig mást helyeztem előtérbe-suttogta megrökönyödve,majd visszafordulva újból Buckynak esett.Nem hittem a fülemnek. Ahogy elnéztem Steve-et,sokkal inkább úgy tünt,hogy valamilyen szinten magára is haragszik.
-Ugye tovább fognak lépni?-kérdeztem miközben egy könnycsepp utat tört magának.
-Nem lesz min továbblépni,ugyanis visszamész.-lépett mellém,majd csettintett egyet.
§
A férfi dühtől elhomályosult tekintettel adta ki magából szenvedését. Úgy érezte,mintha a szeretett nővel halt volna meg. Még a gyermekkori legjobb barátja sem érdekelte,nem törődött vele,hogy a háborús katona már rég eszméletét vesztette,csak ütötte és ütötte ameddig bírta,hallott egy tompa hangot,ami a nevén szólítja,de kizárta azt. Mígnem egyszer csak egy hideg női kezet érzett a vállába markolni. Hátranézett,s nem hitt a szemének.
-Steve,elég még megölöd!-rogyott a nő a férfi mellé. Amerika Kapitány levette szétvert kezeit a Tél katonájáról,majd a nő hajába túrva húzta magához a didergő lányt.
-Gail.
-Ssss,minden rendben Steve,minden rendben.-suttogta a lány,noha tudta,hogy mindennek ára van.
