-Sajnálom Abby,de ezt muszály megtennem,ő a felelősségem.-mondta majd kilépett az ajtón,ezzel együtt az életemből is.
-Ne menj.-suttogtam.
A számra szorítottam a tenyerem, egész testem remegett a visszafojtott sírástól. Hogy tehette ezt?Visszhangzott a kérdés a fejemben. A padlóra estem, s próbáltam nem szétesni,teljesen sikertelenül,mert egyszercsak nem volt az az erő,ami visszafogja fájdalmas lélekszakító zokogásom. A gondolat, hogy fontosabb számára,mindent lerombolt bennem.
Mi a baj velem? Miért kell mindig egyedül lennem? A sors így adja vissza azt a sok rosszat,amit életem során elkövettem? Az örökös magány lesz a társam? A szerelmemet akarom. Annyira fáj. Azt akarom,hogy kivágódjon az ajtó,karjaiba kapjon és sose engedjen el. Azt akarom,hogy hozzám legyen hűséges. Miért nem kaphatom meg őt. Szeretem,az nem elég?
Egy életet felörlő sírás után a padlón feküdve nem éreztem már semmit se,csak gyűlöletet. Egy hang belülről arra késztetett,hogy felálljak a nyomoromból. Esküszöm, a belső tudatalatti hangom,mintha az Angyal lett volna.
Itt hagyott,akár egy szemetet Abby. Mit gondolt? Visszajön,ha megunta Sharont? Gondolkodj Abigail! Milyen életetek lenne Sharon árnyékában? Egyébként is itt van a mexikói kiruccanás,arra kell összpontosítanod. Ha fel kell a Nap itt hagyod a várost,és a probléma megoldva. Ne légy szánalmas Abby. Minden energiád és fájdalmad fordítsd egy erősebb érzelembe. Gyűlöld őt. Gyűlölnöd kell,hogy túl élhesd azt a fájdalmat,amit okozott neked,mert begyógyulni sose fog. Szóval állj fel és légy tökösebb. Pakolj össze és hagyd hátra őket,mégha a szíved mélyén nem is akarod igazán.
Felkeltem.
-Nem hagyom megtörni magam.
Megtöröltem beduzzadt szemeimet,majd a fürdőszobába mentem. A tükörbe nézve elszörnyedtem, s megjegyeztem ezt az ábrázatot,mert mégegyszer nem történhet meg.
- Te voltál az utolsó ember,akit közel engedtem magamhoz Steve.
§
Reggeli kávémat kortyolgatva néztem az utolsó napfelkeltémet ezen az erkélyen. Az idő rendkívül hűvös volt. Miközben ültem egy aktát szorongattam,amit az ajtómon csúsztattak be közvetlen azután,hogy kiléptem a fürdőből. Az aktában a saját egyedi önéletrajzom volt,amely szerint a nevem Imola Collins, Texasban nevelkedtem és a papírjaim szerint egy iskolázatlan senki vagyok,aki a rossz szülők elől menekül el.
-Csodás.-sóhajtottam. Benéztem a lakásba a nyitott erkély ajtón keresztül. Két bőröndöm volt. Ennyi az életem. Bár ha belegondolok,hogy egyes shaolin papok szerint csak öt olyan fontos dologra van szükségünk,amelyeket életünk során végig hordozunk...ebből az irányból nézve elég jól állok. Felálltam a székről. Befele menet felfogtam a hajam. Belebújtam fekete csizmámba,ami remekül ment a rajtam lévő ruhákhoz. Talpig feketében voltam, úgy gondoltam ez tükrözi lelki világomat. Szemeimben határozottságot láttam,s elidegenedést. Az ajtó melletti komódhoz léptem, kivettem a fiókból egy papírt és egy borítékot,na meg egy tollat. Gyorsan lekörmöltem,amit szerettem volna,majd fogtam bőröndjeimet,s kitoltam az ajtón. Gombóc gyűlt a torkomba,ez volt hosszú idő óta az egyetlen otthonom,és most költöznöm kell. Ilyen az élet gondoltam keserűen. Bezártam az ajtót,majd a borítékba csúsztattam a kulcsot.
Megindultam a szomszédomhoz, bekopogtam. Két perc múlva csoszogást hallottam,majd nyílt az ajtó. Millie anyukája állt velem szemben pizsamában, ekkor villant be kora reggel van.
-Abby.-nyögte álmosan.
-Szia Jenny. Bocsánat a zavarásért,meg mert felkeltettelek,de el kell utaznom családi ügyben,de bérlem a lakást egy férfitól,ha kopogna az ajtómon és véletlenül itthon lennétek átadnád neki?
- Természetesen. De ugye nem komoly családi zűr?
-Nem, semmi ilyesmiről nincs szó,csak afféle nyaralás a családdal vidéken.
-Hát akkor jó szórakozást.
-Meglesz.-kamuztam tovább.-Szia, és puszilom Milliet.
-Átadom.
A lépcsőn lefelé tartottam,amikor utánbam kiáltott.
-Abby!
-Igen?
-Ugye tényleg nincs baj?
Elmosolyodtam. Az emberek mindig megtudnak lepni. Ez a nő ismeretlenül aggódott értem.
-Minden rendben, vigyázzatok magatokra jó?
§
-Abby nyisd ki!-dörömbölt Steve Rogers.-Meg kell beszélnünk! Sajnálom! Nyisd ki az ajtót! Gail!
-Elnézést! Öntől bérli Abby a lakást?
Amerika Kapitány rövid gondolkodás után bólintott,hátha betudja juttatni a nő Abbyhez.
-Elkellett utaznia,valami családi ügyben,ezt küldi magának.-nyújtotta át a borítékot a férfinak Jenny.
-Anyu.-nézett ki egy kislány a szomszédból. A férfi azonnal felismerte a kislányt ,ő vesztette el a maciját Gail-nél.
-Nos,nekem mennem kell viszlát.-ment vissza lakásába Jenny a lányával.
Steve Rogers a borítékot mustrálta,amelyre Tony neve volt írva. A férfi nem törődve azzal,hogy kinek van címezve tépte fel a borítékot. Egy apró levél volt benne,s egy kulcs,ami vélhetően a lakás kulcsa volt. A hős türelmetlenül bontotta ki a levelet. S meghűlve kezdte olvasni.
Nem tudom ki olvassa el ezt a levelet először,de remélem Tony te fogod. Köszönök mindent,amit értem tettetek. Köszönöm,hogy újra az az Abby lehetek,aki voltam. Így,hogy megtartsam ezt az állapotot elköltöztem. Semmi nem köt már ide, ideje új életet kezdenem. Kérlek ne keressetek.
Csók Abby.
