-Csak akkor állok készen, ha nem használod az erőd.- válaszolta Sharon.
Elmosolyodtam. Tart tőlem, egy kis gonosz gondolat furakodott elmémbe, még pedig az, hogy Carterből kissebbségi érzetet váltok ki. Terpeszbe állva dőltem előre, kezemet hátrakulcsoltam.
-Még a kezeimet sem fogom használni.
A neki szánt mondatom rengeteg reakciót váltott ki. Tony felnevetett, Nat és Clint a harc örömének ujjongva kiabáltak, Wanda csak tapssal jutalmazott, a többiek csendben várakoztak a kimenetelre, viszont Sharon önérzetét megsérthettem,mert támadásba lendült. Jobb kezével az arcomat vette célba. Lehajoltam, a saját lendülete miatt a feje az én csípőmmel került szemmagasságba, így könnyedén tudtam a térdemet felhúzni, úgy hogy gyengéden orrba tudjam verni térdkalácsommal. Feje hátra hanyatlott, lábamat felemelve a térdhajlatomat a nyakára kulcsoltam, így vittem le a szőnyegre.
-Azt hiszem nyertem.
Körbe néztem, mindenki tátott szájjal figyelt.
-Most mi van?- kérdeztem megszeppenve, még mindig lefogva Sharont.
-Ez alig volt egy perc.- adta a választ Clint.Felálltam.
-Nem tudok úgy verekedni, hogy ne sérüljön meg.
Ellenfelem felállt.
-Kihívlak.-jelentette ki nem kis daccal a hangjában.- Nem kell finomkodni, a száz százalékos Abby-vel akarok küzdeni.
-20 dolcsit Abbyre.-kiáltotta be Wanda. Furán néztem rá, vissza gondoltam a Dave-vel vívott harcra,akkor is ő kezdte a fogadás kötést, ennek a csajnak ez a hobbija, vagy esetleg a mániája. Aztán a tekintetem rá tévedt Steve-re. Kívülről nyugodtnak tűnt, de a szemeiben tomboló zűrzavar elárult mindent.
-Tartom.-állt mellém Clint.
Sóhajtva eresztettem ki a bent tartott levegőt. Szíves örömest döngöltem volna a földbe Sharont, de nem volt szívem megtenni ezt Steve-vel. Mondják ha szerelmes vagy, akkor már nem csak a magad érdekeit tartod szem előtt, hanem hogy neki mi a fontos. Ez esetben ki. S bár legyőztem Cartert a meccs során, mégis ő került ki győztesen a mai nap során. Megnyerte Steve-et.
-Hidd el Sharon nem akarod azt az Abbyt.-feleltem vissza lemondóan miközben az én egyetlen hősömre néztem. Szemeibe lágyság költözött, ahogy rámnézett, de tudtam hogy ez a tett már nem tölthet el reménységgel, hisz nem értem aggódott.
Készültem ott hagyni őket, amikor Tony utánnam kiáltott.
-Most hova mész Angyalkám?
-Csak haza.
Egy értelmes gondolatom sem akadt. Már megint összecsaptak a hullámok felettem. Beszálltam a liftbe. Ahogy lefele tartottam, hirtelen vágtam az öklöm a lift falának. Kész, ennyi, feladom. Nem leszek már soha az az Abby,aki az elrablásom előtt voltam, sem az aki az elmúlt öt évben voltam, és még fele annyira sem leszek az a lány,aki most vagyok. Aki sír egy olyan férfi után,aki mást szeret. Akit belepi a bűntudat. Aki boldogtalan. Olyan nő leszek, aki a világ szépségét keresi, a jót, és képes leszek harcolni is érte. Boldog leszek, elkapom Christ és tovább lépek.Döntöttem el.
-Csesszék meg, Bosszúálló vagyok vagy mi fene.-morogtam.
