-A műtétbe bele is halhat!-kelt ki magából teljesen Steve Rogers.
-Vagy ez, vagy börtön.-válaszolt vissza nyugodtan Tony.
-Hogy lehetsz ennyire rideg!? Gailről van szó.
-Tudom, de kívülállóként kell gondolkodnom. Abby szerinted élete végéig egy chippel az agyában akar létezni. Bújkálni akar mint Bucky?
-Melegen ajánlom, hogy ne legyen baja.-emelte fel fenyegetően ujját.
-Steve, mindenkinek fontos Abbs, tudom neked talán többet is jelent, mint kellene, de hidd el előbb dobom el a páncélom, mint hogy hagyjam meghalni.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Ezt majd később, ehhez egyébként Clintnek is lesz egy két szava.
-Ő hogy van?
-Miután felébredt, hazaküldtük pihenni.
-Tony, kezdjük el.-lépett a szobába Bruce.
◼◼◼
Három Nappal később
Felöltöztem. Egy fekete tréning ruha szett volt rajtam. Belecsúsztattam a lábam a bakancsomba. Felkötöttem a hajam lófarokba.Az ablak előtti tükörhöz lépve tekintettem magamra. A beszűrődő napfénytől nem igazán láttam a tükörképem, csak a szempáromat. Ha csak néztem nem tűnt fel semmi. Csak egy egyszerű lány tekintete volt, de ha mélyebbre néztünk észre lehetett venni a mély sötétséget, ami az életem során folyton körülvett. Nem voltam már az Angyal, de Abby se. Az Angyal megölte Abbyt. Tony és Bruce pedig az Angyalt. Csak léteztem. Tony nem engedett senkit a kórtermembe. Kaptam egy energia löketet, amitől azonnal meggyógyultam.A sikeres műtét után csak feküdtem a plafont bámulva. Amikor Bruce elmondta, hogy Clint él egy könnycsepp szökött ki a szememből, azóta semmit nem érzek. Épp a gyülekező teremben volt fellépésem, de nem akartam odamenni. A kórteremben töltött idő alatt, többször hallottam, hogy Tony elhajt mindenkit. Nem tudtam, hogy fognak reagálni rám, de nem akartam a valóságban létezni, mert a helyzetet elviselni csak úgy tudtam, ha kizárok mindenkit. Tudtam önző dolog, de nem akartam mást csak egy sötét börtön cellát és egy boksz zsákot.Mély levegőt vettem és felmentem a legfelső emeletre. Csend uralkodott mindenhol. Benyitottam. Az összes Bosszúálló jelen volt. Wanda kedves tekintettel nézett rám, belekortyolt a kávéjába. Egy egyszerű halk cselekedett volt,mégis a csendbe hangzavart idézett elő, ekkor gyorsult fel minden. Nat szemében istenek haragja gyűlt össze, felém tartott. Csak álltam ott és vártam, csekély ár volt Clint-ért és én megérdemlek mindent a bűneimért. Romanoff nem ért el hozzám, Steve hirtelen érkezett mellé és fogta le, úgy hogy hiába próbálkozott nem tudott kitörni, hogy igazi bosszúálló lehessen. Még is a padlón kötöttem ki. Az arcom égett az ütés erejétől. Felnéztem Dave állt felettem.
-Majdnem meghalt a bátyám miattad.-köpte felém, majd meghallottam Steve hangját.
-Maradsz! Ez parancs Nat!
Tasha kiegyenesedett, majd a háttérbe vonult, nem úgy mint Steve, aki teljes harci hévvel terítette úgy a földre Dave-et, hogy tőlem a lehető legtávolabb legyen.
- Ha mégegyszer hozzá érsz...-szűrte fenyegetően.
-Bowman ügynök!-hangzott fel Fury erőteljes hangja.-Az irodámba!
Felálltam a földről, nem néztem senkire, csak követtem az igazgatót.
